A Diószegi Vilmos és Pócs Éva irányításával az 1960-as években létrejött Népi Gyógyászati Archívum anyaga hamarosan újra kutathatóvá válik a BTK Néprajztudományi Intézetének Adattárában. A rendezést Pócs Éva iránymutatása alapján Zombory Andrea végezte. A bemutatást Zombory Andrea és Szakál Anna készítette.
A népi gyógyászat recens és történeti anyagának teljeskörű összegyűjtése, archívumi elhelyezése és más kutatások számára is hozzáférhetővé tétele Diószegi Vilmos nagy terveinek egyike volt már az 1950-es évek végén, 1960-as évek legelején. Az egyszemélyes munka (amikor Diószegi Vilmos más gyűjtései mellett ezt a témát is gyűjtötte, cédulázta, fényképezte) akkor válthatott léptéket, amikor 1962 novemberében Diószegi megnyerte tervének az abban az időben a szolnoki Damjanich János Múzeumban segédmuzeológusként dolgozó Pócs Évát. Ő nemcsak vállalta a korpuszépítés hatalmas feladatát, de munkahelye is kész volt az archívum létrehozásával kapcsolatos anyagi kiadások fedezésére. A közösen kialakított terv szerint minden történeti, publikált és recens gyűjtésű népi gyógyászati adatot szerettek volna összegyűjteni, legépeltetni és betegségek, illetve gyógymódok szerint rendezni – ennek megfelelően az archívum anyaga folyamatosan gyarapodott volna.
Szolnok megye néprajzi atlaszával kapcsolatos megbeszélés Szolnokon, 1965 tavaszán. A képen balról jobbra: Szilágyi Miklós, Szűcs Sándor, Kaposvári Gyula [takarásban], Szolnoky Lajos, Barabás Jenő, Tóth János, Pócs Éva, Morvay Judit, Diószegi Vilmos, Kisbán Eszter, Mándoki László, Csalog Zsolt (MTA NTI VII. 3. e. Diószegi Vilmos hagyatéka – rendezés alatt álló anyag). Nagyításhoz kattintson a képre!
A forrásanyagok áttekintésének munkájában Diószegi Vilmos és Pócs Éva mellett részt vett Grynaeus Tamás is, aki akkorra már a másik két kutató mellett maga is jelentős saját gyűjtéssel rendelkezett a Dél-Alföldről. Az orvosi végzettségű Grynaeus Tamás feladata az orvostörténeti anyag áttekintése volt a 16. századtól kezdődően, míg Pócs Éva a budapesti Néprajzi Múzeum Ethnológiai Adattárából, magánhagyatékokból és publikációkból gyűjtötte össze és cédulázta ki a népi gyógyászattal kapcsolatos adatokat. A feltárt történeti és recens gyűjtésekből származó adatokat három példányban gépeltették le: az első a szolnoki múzeum tulajdona lett, a másik két példány pedig az MTA Néprajzi Kutatócsoport Adattárába került annak érdekében, hogy az egyik sorozatot betegségek, a másikat pedig gyógymódok szerint rendezzék.
Az archívum anyaga alapján elkészítettek egy olyan népi gyógyászati kérdőívet is, amely már minden lehetséges adattal számolt, „tehát pl. egy betegség esetén minden lehetséges gyógymód felsorolását” tartalmazta (Cs. Pócs 1964). Ennek megfelelően célul tűzték ki egy népi gyógyászati atlasz elkészítését is. Az atlasz létrehozásának ötlete Diószegi Vilmostól származott, „ő volt a fő inspirátor, és ő volt az, aki némileg csalódott, amikor kiderült, hogy ebből az anyagból sem lehet atlaszt létrehozni, viszont örült annak, hogy létrejöhet egy nagyszabású népi gyógyászati archívum, több szakma hasznára” (Pócs 2019: 120).
Diószegi Vilmos felesége, Morvay Judit, aki a címszavazásba, rendezésbe maga is besegített, a következőképpen emlékezett vissza a munkára: a „hatalmas, több mint 10.000 cédulányi anyag rendezése meghaladta a két kutató erejét, ezért »kalákába« kollegák, barátok többször is segítettek az anyag rendezésénél, természetesen önzetlenül. […] A legépelt anyag szakozásának rendszerét Diószegi Vilmos és Pócs Éva együttesen alakították ki, a szakozást is ők végezték folyamatosan.” Az anyag pontos kijelölésének, a határok meghúzásának, az „ezzel kapcsolatos megbeszéléseknek, megfogalmazásoknak, sűrű levelezésnek én magam is tanúja vagyok, valamint annak is, hogy az Archívum létrehozása mindkettejüktől nagyon sok és időigényes munkát, koncentrációt és nem utolsósorban önzetlenséget, kitartást igényelt” (Morvay Judit levele az MTA Néprajzi Bizottságához, Budapest, 1977. április 15. MTA NTI VII. 3. Diószegi Vilmos hagyatéka, előrendezett anyag).
Az első években, amikor az anyag az MTA Néprajzi Kutatócsoporthoz kerül, az Pócs Éva vezetésével tovább gyarapodott. 1978-ban az addig együtt kezelt Néphit- és Népi Gyógyászati Archívum munkálatai teljesen kettéváltak. Ezt követően a Néphitarchívum feladatait Pócs Éva látta el, a Népi Gyógyászati Archívum munkálatait Hoppál Mihály irányította.[1]
Az ezredfordulón pályázatok segítségével kapcsolódott az intézethez Takács András, akinek a feladata többek között a Népi Gyógyászati Archívum további rendezése volt.
2020-ban a Népi Gyógyászati Archívum anyagát szétzilált állapotban találtuk meg: bár az egykori rendszerezés nyomai felfedezhetőek voltak, ám mivel annak kialakításáról részletes leírás nem készült, a cédulák pedig nem voltak sem beszámozva, sem más utalást nem tartalmaztak a valamikori struktúrára vonatkozólag, így az egykori rendszer rekonstruálása nem tűnt kivitelezhető feladatnak. A(z újra)rendezés munkáját a Néphitarchívum rendezésében már nagy tapasztalatot szerzett Zombory Andreára bíztuk, aki (szükség esetén) Pócs Évával konzultálva végezte el a feladatot. Az alábbiakban a rendezés során szerzett tapasztalatait foglalja össze.
Egy-egy cédulán rögzített adat Diószegi Vilmos 1953-as egyházaskozári és Pócs Éva 1960-as évekbeli gyűjtéseiből a Népi Gyógyászati Archívum anyagában
A Népi Gyógyászati Archívum többnyire a magyar nyelvterületről származó, nagyon vegyes cédulaanyagot tartalmaz. Időben felöleli a XIX–XX. század gyűjteményeit, gyűjtéseit, publikációit és néhány XVII–XVIII. századi gyűjtemény anyagát. A Magyar néphit és népi vallás archívum anyagából is átkerültek ebbe az archívumba a gyógyászattal kapcsolatos cédulák, amelyek között néhány XXI. századi adat is található.
A népi gyógyászattal kapcsolatos történeti adatok többek között a következő munkákból és gyűjteményekből származnak: Komáromy Andor boszorkányper kötetéből, a Zala Megyei Levéltár búcsúszentlászlói ferences kolostor irataiból, Nediliczi Váli Mihály: Házi orvos szótárotska, az az betü szerént magyarúl szólló orvos könyvetske című, 1759-ből való gyűjteményéből, Temesváry Rezső 1899-ben, szülészetről írt könyvéből, Kandra Kabos gyűjteményéből. Pápai Páriz Ferenc Pax corporis, az az: az emberi testnek belsö nyavalyáinak okairól, fészkeiről, s’ azoknak orvoslásának módgyáról való tracta (1695) és Veszelszki Antal: A' növevény-plánták' országából való erdei, és mezei gyűjtemény, vagy-is Fa- és fűszeres könyv... (1798) című gyógynövényes gyűjteményéből is sok adat található az archívumban – ezek részletesen bemutatják, hogy melyik gyógynövényt milyen betegségre használták. Emellett bekerültek az archívumba a Néprajzi Múzeum Etnológiai Archívumának népi gyógyászattal kapcsolatos anyagai is.
Jelentős mennyiségű adat származik XX. századi néprajzi gyűjtésekből: Diószegi Vilmos 1950-es, 1960-as években, F. Virány Judit, Grynaeus Tamás, Hoppál Mihály, P. Madar Ilona, Pócs Éva 1960-as években gyűjtött anyagának kézzel írt, illetve legépelt cédulái, a Magyar Néphit Topográfia kérdőíveiből a témához kapcsolódó teljes kérdőívek vagy legépelt válaszok. Bekerültek az archívumba a különböző gyógyászattal kapcsolatos kötetekből (pl. Vajkai Aurél népi gyógyászati kötetéből), az Ethnographia népi gyógyászattal foglalkozó cikkeiből, illetve a Folklór Archívum szöveggyűjteményeiből kicédulázott anyagok. Található az archívumban néhány német és latin nyelvű adat is. Az archívum tartalmaz egy bőséges bibliográfiát, és jelentős a kézzel írt jegyzetanyaga.
| Rontásból kapott sebek fürösztése Szemmel verés gyógyítása |
| Fényképmellékletek Sándor Mihályné Egy bihari parasztasszony hiedelmei című munkájához (A szöveg megjelent a Folklór Archívum 4. kötetében, 1976-ban. A képek nem jelentek meg. MTA NTI VI. 2. Népi Gyógyászati Archívum dokumentációja [rendezés alatt]) |
A Népi Gyógyászati Archívum jelenleg hat fő részre tagolódik:
- Gyógyítók
- Gyógynövények
- Embergyógyászat
- Állatgyógyászat
- Jegyzetek, cikkek a gyógyászat témakörében
- Népi gyógyászati bibliográfia cédulaanyaga
A rendszerezésnél kiindulópontként Diószegi Vilmos Betegség jegyzék a népi embergyógyászat gyűjtéséhez című útmutatását vettük figyelembe, melyben felsorolja a lehetséges betegségek népi és orvosi elnevezéseit.
Nagyításhoz kattintson a képre!
Nagyításhoz kattintson a képre!
Felső és alsó kép: Diószegi Vilmos Betegség jegyzék a népi embergyógyászat gyűjtéséhez című útmutatójának két változata 1963-ból (MTA NTI VI. 2. Népi Gyógyászati Archívum dokumentációja [rendezés alatt])
Az embergyógyászati részben betegségek szerinti abc-rendben találhatók a cédulák. A betegségneveknél megtartottuk a cédulán szereplő népi elnevezést, ahogy az adatközlő, illetve gyűjtő, szerző említi; csak a hangtani változások kerültek egy csoportba, pl.: kelés-kilís, csemer-csömör stb.
A „betegség általában” című csoportba azokat a cédulákat tettük, melyek esetében nem derül ki, hogy milyen betegséget gyógyítanak, vagy általában a betegről, beteghez való viszonyról, betegségről van szó.
A rendezés során egyes adatcsoportok (rontás, szemverés, ijedtség, valamint a gyógyítókhoz fűződő hiedelmek és a ráolvasások) adataiból mindkét archívumba jutottak cédulák. Így ezeknek a témáknak részletes feldolgozása és jobban rendszerezett cédulaanyaga megtalálható a szintén rendezés alatt álló, elkészülte után a Néprajztudományi Intézet Adattárában kutatható Magyar néphit és népi vallás Archívumban, illetve a Ráolvasásadatbázisban is.
Az archívum nagyon sok, nem kimondottan gyógyítással kapcsolatos, főleg ünnepi rítusok egyes mozzanatait leíró cédulát is tartalmaz. Ha ezeken a cédulákon előfordult valamilyen betegség említése, betettük a megfelelő betegségcsoportba. Például a vesszőzéskor mondott „...hogy keléses ne légy” formula bekerült a keléscsoportba.
Az embergyógyászaton belül külön egységbe kerültek a terhességgel, szüléssel, gyermekápolással, a terhes, a gyermekágyas és a csecsemő védelmével kapcsolatos rítusok, hiedelmek. Ha valamilyen gyerekbetegségről volt szó egy cédulán, akkor az bekerült a megfelelő betegségcsoportba.
Az állatgyógyászati részben állatok szerint rendszereztük az anyagot és amennyiben azon belül elkülöníthetőek voltak egyes betegségek, aszerint is elválasztottuk a cédulákat. Ide is bekerültek a nem kimondottan gyógyítással, hanem az állat védelmének, termékenységének érdekében alkalmazott eljárások, például a tyúkok Luca-napi megpiszkálása.
A jelenleg nagyjából 90–100 ezer cédulát tartalmazó anyagot kiegészíti egy három dobozból álló részletes bibliográfia is.
Az anyagról készített, a tudományos kutatást segítő jegyzék hamarosan elérhető lesz a BTK Néprajztudományi Intézet honlapján.
Szakál Anna – Zombory Andrea
[1] Ld. Ortutay Gyula levele Pócs Évának. Bp., 1977. dec. 14. (MTA NTI VI.1. Néphit Archívum dokumentációja, rendezés alatt álló anyag), illetve Pócs Éva szíves, szóbeli kiegészítései.
Felhasznált források:
Cs. Pócs Éva (1964): Szolnok megye népi gyógyászati atlasza. Ethnographia 75, 3, 476.
Hoppál Mihály – Törő László (1975): Népi gyógyítás Magyarországon. Orvostörténeti Közlemények 7–8, 13–176.
Pócs Éva (2019): A Magyar Néphit Archívum keletkezéstörténetéhez. Ethnographia 130, 1, 114–123.
Pócs Éva szóbeli és levélbeli közlései
MTA NTI VI. 1. Néphit Archívum dokumentációja (rendezés alatt)
MTA NTI VI. 2. Népi Gyógyászati Archívum dokumentációja (rendezés alatt)
MTA NTI VII. 3. Diószegi Vilmos hagyatéka (rendezés alatt)
MTA NTI VII. 12. Morvay Judit hagyatéka (rendezés alatt)
|
Kutatói hagyatékok a BTK Néprajztudományi Intézet Adattárában című sorozatunk további közleményei Bednárik János – Szakál Anna: Archívumi reneszánsz Boldog-Bernád István: Egy sokoldalú tudományos életmű emlékei: Szilágyi Miklós hagyatéka Muntagné Tabajdi Zsuzsanna: Erdélyi Zsuzsanna hagyaték a Néprajztudományi Intézet Adattárában Boldog-Bernád István: Néprajzos humor: Bellon Tibor egy Szilágyi Miklóshoz írott levele Svégel Fanni: Kovács Ágnes hagyatéka a Néprajztudományi Intézet Adattárában |
