A kötet néprajzi esettanulmányai mintegy másfél évszázados időintervallumban vizsgálják a lokális és regionális paraszti kultúra iránt megnyilvánuló belső és külső érdeklődés jelenségeit, a saját hagyományra (tárgyi és szellemi kultúrára) való reflektálás alakzatait, a reprezentáció módozatait, a színpadra állítás különböző irányzatait és az örökségesítés kortárs folyamatait. Az írások szerzői hangsúlyt helyeznek az összetett értelmezési struktúrák mentén kirajzolódó szimbolikusan felértékelt jelenségekre, s a mögöttük meghúzódó komplex gazdasági, politikai, szociokulturális folyamatokra. A kutatók változatos színtereken, különféle örökségelemeken keresztül vizsgálják az örökségesítés történeti és kortárs folyamatainak jellegét, dinamikáját, csatornáit és szereplőit, mindeközben újradefiniálják az örökségesítést kezdeményező, működtető és használó közösség fogalmát. Rámutatnak a recens tradíció-teremtő stratégiák, gyakorlatok új hagyománykonstrukciók és az identitásképzés (helyi, regionális, etnikai, nemzeti) közötti kapcsolatra Kárpátaljától, Kalotaszegen át Palócföldig, az aprófalvaktól a nagyvárosokig, a határon túli magyarságtól a hazai nemzetiségekig.

Tanulmánykötetünk reprezentálja a BTK Néprajztudományi Intézet munkatársainak az Örökségképzés, kulturális emlékezet, identitás című kétéves kutatási projektének eredményeit (ELKH SA-35/2021) valamint az Örökségkonstrukciók kortárs közösségi színtereken – Identitás, emlékezet, reprezentáció című konzorciumi OTKA pályázat (NKFI K_22 142797, NKFI K_22 143295) keretében 2022-től induló kutatásait.

Egy-egy menzai fogás sokakban gyermekkori emlékeket ébreszthet fel. Meghatározó szerepe van a közétkeztetésnek, hiszen naponta 1,5 millióan veszik igénybe ezt a szolgáltatást. A 19-század végétől napjainkig jelentősen megváltozott az ételkínálat és az étkezések formája központi előírások szabályok mentén. Már nem elsősorban az éhezés veszélyétől kell a gyermekeket megmenteni, sokkal inkább az egészséges táplálkozás mintájaként szolgálhat a menza. A kötetben szereplő, több tudományterületet lefedő tanulmányok – egy konferencia válogatott anyaga – az iskolai gyermek közétkeztetés egészét járják körül új megközelítésből: nem csak az ételekről van szó ennek kapcsán. Egy friss kutatásban a menzák szerepét a családok étkezési szokásait is láttatva elemzik néprajzkutatók és ditetikusok. Ehhez kötődően további tanulmányok szólnak többek között a közétkeztetés feltáratlan történetéről, az ételek szimbolikájáról, az élelmezésvezetők szerepéről. Nem csak a téma iránt érdeklődő szakembereknek ajánljuk a kötetet, hanem mindenkinek, aki szeretne a menzai konyhák és az ebédlők falai között rejtőző titkokat megtudni a gyermekétkeztetésről.