Erdélyi Zsuzsannát (1921–2015) elsősorban egy korábban ismeretlen folklórműfaj, az archaikus népi imádság felfedezőjeként tartja számon a folklorisztika. Munkásságát Muntagné Tabajdi Zsuzsanna mutatja be a BTK Néprajztudományi Intézet Adattárában őrzött hagyatékán keresztül.

Erdélyi Zsuzsanna 1921. január 10-én született Komáromban. Erdélyi János unokája az egyetemi tanulmányait magyar, olasz és filozófia szakon végezte Budapesten. Néhány külügyminisztériumi év (1944–1948) után a kiváló zeneszerző és népzenekutató Lajtha László munkatársaként népzenegyűjtéssel foglalkozott (1953–1963), itt sajátította el a gyűjtés, a feldolgozás és a kiadás gyakorlatát. Irodalomtörténeti ismeretei és zenei műveltsége miatt a csoport fontos és megbecsült tagja lett. A Lajtha-csoport 1950-es évekbeli gyűjtései között egyre hangsúlyosabban jelentek meg a különféle eredetű népénekek és a szokásköltészet hagyományai, és előtérbe került a szövegek történetiségének kérdése. Erdélyi Zsuzsanna feladata elsősorban a gyűjtött anyag szövegeinek lejegyzése, utólagos pontosítása és elemzése volt. A népköltészet szimbólumai iránti érdeklődése már ebben az időszakban is megmutatkozott.

Lajtha László halála (1963) után a gyűjtött anyagok és maguk a kutatók is a Néprajzi Múzeumhoz kerültek, így Erdélyi Zsuzsanna a múzeum Népzenei Osztályának munkatársa lett. Itt 1964 és 1971 között folytatta az elsősorban szokásokhoz kötődő népzenegyűjtését, illetve a már felgyűjtött népzenei anyag etnomuzikológiai szempontú rendszerezését. 

 Erdélyi Zsuzsanna gyűjtés közben, 1982, Szeged-Alsóváros (BTK NTI Adattár)

1971 júniusában tizennyolc évnyi tereptapasztalat után lett az MTA Néprajzi Kutatócsoportjának munkatársa. 1986-ig, a nyugdíjazásáig tartó tizenöt évet elsősorban az általa 1968-ban felfedezett archaikus népi imádságok gyűjtésének szentelte. Kiterjedt gyűjtéseket végzett az ország számos pontján, illetve a sajtóban közzétett felhívások segítségével, amelyekre válaszul levélben sok szöveget kapott. Alapos munkájának köszönhetően ez a korábban a szakma számára is ismeretlen imaszövegtípus a magyar folklorisztika önálló műfajává vált. A nyolckötetes akadémiai kézikönyv, a Magyar Néprajz 1988-ban megjelent Népköltészet kötetében Erdélyi Zsuzsanna önálló fejezetben tisztázta a műfaj jellemzőit, eredetét és meghatározta történeti rétegeit. Az archaikus imákon túl kutatói érdeklődése több más műfajra is kiterjedt a szakrális szövegfolklorisztikán belül, emellett vizsgálta az írásbeliség és a szóbeliség összefüggéseit, valamint az archaikus imák európai kapcsolatrendszerét. 1986-tól 1990-ig a Filozófiai Kutatóintézet munkatársa volt. Publikációi mellett hosszú élete során számos tudományos és ismeretterjesztő előadást tartott, tevékenységéért több díjat is kapott (például Népművészeti Európa-díj, 1983; Kossuth-díj, 2001). Sokoldalú és lendületes, nagy munkabírású, szakmai és emberi kérdésekben is határozott személyét az intézeti munkatársak máig fel tudják idézni. Születésének 100. évfordulóját ünnepelve 2021. szeptember 23-án a Néprajztudományi Intézet konferenciát szervezett Erdélyi Zsuzsanna tudományos munkássága előtt tisztelegve. 

Erdélyi Zsuzsanna lejegyzés közben (Lugosi Lugo László fényképe, https://www.mma.hu/muveszeti-hirek/-/event/10180/elhunyt-erdelyi-zsuzsanna-neprajztudos) 

A Néprajztudományi Intézet Adattára Erdélyi Zsuzsanna gyűjtéseinek hangzóanyagát magnókazettákon őrzi. Személyi anyagai (munkaterv, kutatási beszámolók, munkaügyi iratok) mellett a hagyaték legjelentősebb részét az 1964 és 1998 közti gyűjtések lejegyzései alkotják. Az írógéppel (sokszor két-három példányban) rögzített és mappákba rendezett anyag egységes felépítésű. A „gyűjtési jegyzőkönyv” címet viselő kéziratok első lapján a gyűjtés helyszínének és pontos napjának megjelölése után az adatközlők névsora (név, születési hely, idő) áll, majd a kéziratban szó szerinti lejegyzésben található archaikus imák és egyéb folklórszövegek kezdősor szerinti kiemelése következik, mint egy tartalomjegyzék.

Bár Erdélyi Zsuzsanna gyűjtéseinek középpontjában az archaikus imák álltak, a közel 15.000 oldalnyi anyagban számos más folklórműfajhoz tartozó szöveget is találunk: balladák, karácsonyi, húsvéti és pünkösdi énekek, köszöntők, igaztörténetek, legendák és Szűz Máriához kapcsolódó különféle szövegek szerepelnek a népi imádságok mellett. A gyűjtési lejegyzéseken kívül néhány ponyvanyomtatvány, illetve kéziratos énekeskönyv is található a kézirat-hagyatékban. A gyűjtési jegyzőkönyvek jelentős része (1972 és 1980 között) digitálisan is a kutatók rendelkezésére áll. A gyűjtések hangzó anyagai az eredeti hordozókon (magnókazettákon) és digitális másolatok formájában egyaránt az Adattár Hangtár elnevezésű gyűjteményrészében találhatók.

Gyűjtési jegyzőkönyv első lapja 1973-ból (BTK NTI Adattár VII.11.d. 421.) Nagyításhoz kattintson a képre! 

Gyűjtési jegyzőkönyv Erdélyi Zsuzsanna javításaival 1975-ből (BTK NTI Adattár VII.11.d. 493.) Nagyításhoz kattintson a képre!

Kutatásra érdemesek a folklórszövegek mellett lejegyzett, esetenként egészen terjedelmes beszélgetések is, melyekből nemcsak Erdélyi Zsuzsanna munkamódszerét lehet megismerni, de az adatközlőkről, a gyűjtések körülményeiről is kiegészítő információkat találhatunk. Fontos feladat annak feltárása, hogy az Adattárban található archaikus imák közül melyek jelentek meg nyomtatásban, és ezeken kívül még milyen és mennyi szöveg van kiadatlanul kéziratban. Kortársai szerint Erdélyi Zsuzsanna igen sok időt töltött terepen. Eddig még tisztázatlan, hogy pontosan hol, hány helyszínen, milyen földrajzi eloszlásban találhatóak a gyűjtőpontjai országhatáron innen és túl. Bár számos könyve és publikációja jelent meg és munkássága is jól feldolgozott, ezeknek a kérdéseknek a kutatásával mind az archaikus népi imádságokról való ismereteink, mind az ötven éves kutatói életpálya leírása tovább gazdagítható.

Erdélyi Zsuzsanna Küllős Imola és Lanczendorfer Zsuzsanna társaságában a lakásán, 2012. (Küllős Imola tulajdona)

Az NTI Adattárában található hagyatékon kívül Erdélyi Zsuzsanna kutatásaihoz kapcsolódó anyagok találhatók még a Hagyományok Házában (többek között levelezése és gyűjtőfüzetei), a Néprajzi Múzeumban, és az esztergomi Keresztény Múzeumban. Az intézetünkben található kéziratos kutatói hagyaték darabszintű jegyzéke hamarosan elérhető lesz a Néprajztudományi Intézet honlapján.

Felhasznált irodalom:

Erdélyi Zsuzsanna (1961): Adatok a magyar népköltészet színszimbolikájához. Ethnographia 72, 2, 173–199.

Erdélyi Zsuzsanna (1976): Hegyet hágék, lőtőt lépék…(Archaikus népi imádságok). Somogyi Almanach 19 – 21., Kaposvár. (további kiadásai: 1976, 1978, 1999)

Erdélyi Zsuzsanna (1988): Archaikus népi imádságok. In: Vargyas Lajos (főszerk.): Magyar Néprajz V., Akadémiai Kiadó, Budapest, 692–748.

Erdélyi Zsuzsanna (2001, 2004): „Aki ezt az imádságot…”: Élő passiók. Kalligram Kiadó, Pozsony.

Erdélyi Zsuzsanna (2010): A kockás füzet. Úttalan utakon Lajtha Lászlóval. (A jegyzeteket, utószót írta: Solymosi Tari Emőke) Hagyományok Háza, Budapest.

Erdélyi Zsuzsanna–Várhelyi Ilona (2011): „...századokon át paptalanúl...”. Az archaikus népi imádságműfaj fogadtatástörténete; Szent István Társulat, Budapest.)

Erdélyi Zsuzsanna (2015): Múltunk íratlan lírája. Az archaikus népi imádságműfaj háttérvilága. (A szöveget gondozta: Kovács Emília.) Kalligram Kiadó, Pozsony.

Hofer Tamás (1984): Erdélyi Zsuzsanna Európa-díjas. Ethnographia 95, 2, 334–335.

Küllős Imola (2016): Gondolatok Erdélyi Zsuzsanna munkásságáról–posztumusz tanulmánykötete ürügyén. Ethnographia 127, 1–4, 283–290.

Pálóczy Krisztina (2013): A Lajtha-csoport és a Néprajzi Múzeum Népzenei Osztályának fénykora. Ethnographia 124, 4, 545–562.                                                                                                                                                                   

                                                                                                                                                    Muntagné Tabajdi Zsuzsanna