A 14. alkalommal megrendezett tudomány- és kutatástörténeti konferencia 2022. október 6. és 8. között zajlott Kolozsváron. A konferencia a korábbi évektől eltérően idén a teljes magyar nyelvterületről várta az előadásokat. A 36 előadó között a BTK Néprajztudományi Intézet nyolc kutatója szerepelt előadással.

 Az Erdélyi Múzeum-Egyesület, a BBTE Magyar Néprajz és Antropológia Tanszéke, a Kriza János Néprajzi Társaság és a MTA KAB szervezte tudomány- és kutatástörténeti konferencián az intézetünk kutatója, Bognár Szabina által vezetett Tagányi-kutatócsoport – amelynek szakmai hátterét a Tárkány Szücs Ernő Jogi Kultúrtörténeti és Jogi Néprajzi Kutatócsoport jelenti – önálló szekcióban mutatta be eredményeit. A szekció nyitóelőadásában Bognár Szabina számba vette, hogy a korabeli európai tudományos áramlatok nyomán kimunkált Tagányi-féle kutatási programok miként hatottak, s hatnak ma is a magyar néprajztudományban. Homoki-Nagy Mária a Dél-Alföld mezővárosaiban fennmaradt egyezségek könyveit, illetve az egyezségek gyűjteményeit elemezte. Horváth József a 18. századi temetési költség-elszámolások történeti-néprajzi forrásértékét vizsgálta előadásában. Szeberényi Gábor, a Tagányi-projekt résztvevő kutatója, a Tagányi-tanítványokról – Szekfű Gyula, Hóman Bálint, Holub József – értekezett. A kutatócsoport elnöke, Nagy Janka Teodóra A falusi földközösségek kutatása a jogi néprajz és jogszokáskutatás új eredményei tükrében címmel tartott előadást. Szabó Ernő, a Néprajztudományi Intézet tudományos segédmunkatársa a Tagányi-kutatás legújabb eredményeit ismertette. A szekció a Tárkány Szücs Ernő Jogi Kultúrtörténeti és Jogi Néprajzi Kutatócsoport közelmúltban megjelent kiadványainak bemutatásával zárult. 

 

A Tárkány Szücs Ernő Kutatócsoport tagjai a konferencián. Balról jobbra: Szabó Ernő, Tárkány Szücs Attila, Nagy Janka Teodóra, Keszeg Vilmos, Homoki Nagy Mária, Bognár Szabina, Horváth József

 

Eitler Ágnes egy esettanulmány keretei között mutatta be a népi kultúra színpadra vitelét és az annak hátterében álló társadalmi folyamatokat. A vizsgálat Nyárád menti terepmunkájának eredményein alapulva a színpadra vitel mögött kezdeményezőként, irányítóként feltűnő, illetve a mozgásba hozott helyi szereplők motivációit elemezte. Előadásában a néprajztudomány szerepére is kitért a folyamatot illetően.

Nagy Zsolt, az Etnoökológia Lendület Kutatócsoport tagjaként, A 20. század elején körvonalazódott legfontosabb taxonközpontú vizsgálatok etnobotanikai vonatkozásai címmel tartott előadást. Olyan, a világháborúk kontextusában született, Gunda Béla, Bátky Zsigmond vagy Tálasi István által szorgalmazott néprajzi igényű alapkutatásokat mutatott be – a városi piacok vágott virág kínálatának felmérési kísérleteitől az újvilági növények monografikus vizsgálatának kezdeteiig, illetve azok kiteljesedéséig –, amelyek népi növénykultúránk ismeretéhez is nélkülözhetetlen adatokkal járultak hozzá.

Szakál Anna Lehetőségek, határok és a személyes attitűd szerepe 20. századi erdélyi néprajzkutatók pályaalakulásában címmel tartott előadásában négy, erdélyi folklorisztikával (is) foglalkozó kutató pályaképét rajzolta meg a rendelkezésre álló források alapján, és arra kereste a választ, hogy a Ceauşescu-diktatúra milyen értelmiségi életpályákat tett lehetővé, a kisebbségi létben milyen mozgástere lehetett egy értelmiséginek, mennyiben az ő szándékai, képességei határozták meg, hogy mivé lehetett, és mennyire a korszak adta lehetőségek. Az előadás egyúttal arra is rá kívánt mutatni, hogy a korszakot is árnyalni képes tudománytörténeti munkák elkészítéséhez az alapvető források (jellemzően a kutatói ego-dokumentumok) a legtöbb esetben hiányoznak.

Pócs Éva, a Néprajztudományi Intézet nyugalmazott főmunkatársa Fogarasi papok és híveik falujuk babonáiról 1789-ben címmel megtartott előadásában Michael Brukenthalnak, a fogarasi kerület biztosának 1789-es kérdőívét elemezte. Brukenthal a felvilágosodás eszmevilágának és népfelvilágosító tendenciáinak jegyében a kerület mintegy húsz különböző nemzetiségű és felekezetű lelkészétől egy plébániájuk, parókiájuk népének babonáira vonatkozó kérdőív kitöltését kérte. A magyar és német nyelven is megfogalmazott kérdőívet és a beérkezett válaszokat Miskolczy Ambrus tette közzé 2020-ban Felvilágosodás és babonaság c. könyvében, egy 130 oldalas tanulmány kíséretében, amelyben a felvilágosodás eszmevilágának a papságra, az egyházakra tett hatását elemezte változatos történeti és művelődéstörténeti nézőpontokból. Előadásában Pócs Éva mindezt a folklórkutató szempontjaival egészítette ki: a papság és az informátorok szemszögéből vizsgálta a kérdőívre adott válaszokat, a babonaellenes rendeletek és felvilágosító iratok hatását, a babonákban hívő, illetve a babonákban nem hívő lelkészek eltérő gyűjtési attitűdjeit, hatásukat a gyűjtési szituációkra, informátoraikra és magukra a hiedelmekre. Vizsgálta továbbá azt is, hogy a beküldött néphitanyag milyen országos tendenciákat és helyi sajátságokat, etnikai és felekezeti különbségeket tükrözött, és hogyan változott a felvilágosodás eszmevilágának hatására.

 

Pócs Éva előadása. Fotó: Szakál Anna

 

Tamás Ildikó A gyermek- és diákfolklór értelmezései a folklorisztikai kutatásokban című előadásában a gyermekfolklór kutatásának történetét, motivációit és az értelmezések változását tekintette át. Az előadás második részében a repertoárt és a műfajiságot érintő kérdések, illetve az ebből fakadó – a gyűjtést és a feldolgozást is érintő elméleti és módszertani – problémák kerültek előtérbe. Sajnos a legismertebb hazai folklorisztikai tipológiák a gyermekfolklórnak mindössze néhány fő műfajcsoportját különítik el, az ezeken kívül maradó jelenségek szinte napjainkig kimaradtak a kutatásból, főként az iskolába járó korosztályok közösségi tudásának, szokásainak feltárása vár még további részletező leírásra.

Vargha Katalin előadásában Fábián István (1809–1871) széplaki plébános népköltészet iránti érdeklődésének kibontakozására és népköltési gyűjtésére vonatkozóan mutatott be új adatokat Hunfalvy Pálhoz írt 36, mindeddig publikálatlan levele alapján. Fábián István a magyar találósok tudományos igényű közreadásának korai alakja, aki összesen több mint 450 találóst adott közre a Magyar Nyelvészet (1855–1861) lapjain. A lap szerkesztőjéhez írott levelei fontos adalékokkal szolgálnak a gyűjtés indítékairól és körülményeiről.

 

Vargha Katalin előadása. Fotó: Szakál Anna

 

A kutatói egodokumentumok erdélyi közgyűjteményi jelenlétéről rendezett kerekasztal-beszélgetés azokat a kérdéseket igyekezett körüljárni, hogy a három felkért intézmény (a Jakabffy Elemér Alapítvány, a Székely Nemzeti Múzeum és az Erdélyi Múzeum-Egyesület Levéltára) milyen kutatói/ értelmiségi egodokumentumokkal rendelkezik, az egyes hagyatékok begyűjtése mennyire szisztematikus, elérhetőek-e ezek (és ha igen, hol és hogyan) a kutatás számára, illetve, hogy milyen ezzel kapcsolatos terveik, elképzeléseik vannak az egyes archívumoknak. Bárdi Nándorral, Bogdándi Zsolttal és Szőcsné Gazda Enikővel kollégánk, Szakál Anna beszélgetett.

A konferencia szakmai kirándulással zárult. A szervezési munkát Keszeg Vilmossal közösen Szakál Anna végezte. Az előadások írott változatából tematikus kötet készül.

 

Kirándulás Torockón. Fotó: Eitler Ágnes

 

A konferencia programja az alábbi linken érhető el:

http://www.kjnt.ro/infoteka/300