Örökségesítés és szekularizáció Kínában (1949-től napjainkig)

A 134244-es számú projekt a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal „OTKA” fiatal kutatói kiválósági program finanszírozásában zajlik.

A pályázat futamideje: 2020. szeptember 1 – 2024. augusztus 31.

Vezető kutató: Sárközi Ildikó Gyöngyvér

A kutatás háttere:

A bölcsészet- és társadalomtudományok szemszögéből az etnikus hagyományok örökségesítésének vizsgálata a glokalizációs folyamatok megértése miatt kiemelkedő jelentőségű. Maga az örökségesítés olyan jelentéstermelő folyamatnak tekinthető, amelyen keresztül a tudást, az emlékezetet és az identitást (re)produkáló legkülönfélébb politikai, kulturális és társadalmi mechanizmusok reprezentálódnak. A globalitás és lokalitás, univerzalizmus és nacionalizmus végletei által behatárolt folyamat középpontjában pedig maga az örökség áll.

Mint a világon mindenütt, az örökség fogalmának elterjedése Kínában is hosszú idő alatt ment végbe. E folyamat során Kína a saját legitimációs törekvéseit kiszolgáló ideológiához igazítva végérvényesen újradefiniálta az UNESCO univerzálisnak hirdetett örökség-diskurzusát. Így épült be az örökség megőrzéséről szóló párbeszéd az 1970-es évek végétől mindent uraló patriotizmus retorikájába, és így lett a világörökség program a nemzeti egységről és a kulturális diverzitásról alkotott elképzelések alakításának eszközévé.

 

Egy nyugdíjas sámán-tánccsoport tagjai próbálnak előadás előtt
Készítette: Sárközi Ildikó Gyöngyvér, 2012.

Kína örökség politikája tehát elsődlegesen a kínai nemzet kiépítését szolgálja, és a kínai örökségrezsim, ami az átfogalmazott, de univerzálisnak hirdetett konvenciókban, a politikában és a jogban ölt testet, fentről lefelé irányítja az örökséget definiáló és alkalmazó kapcsolatrendszert. Ugyanakkor az örökség folyamatos hízásával a nemzeti emlékezet meghatározásának privilégiuma – mint mindenütt a világon – a verseny kihívásaival szembesül, és mind több, önmaga legitimitását bizonyítani igyekvő csoport, illetve individuum emlékezete vonja kétségbe azt.

De hogyan ragadható meg az örökség fogalmának kínai értelmezése és milyen keretek között zajlik valójában a kínai nemzetépítő törekvéseket alapjaiban meghatározó etnikus hagyományok örökségesítése? A program vezető kutatója – az MTA Prémium posztdoktori kutatói program keretén belül – négy évvel ezelőtt kezdte meg az adott kérdéseket vizsgáló kutatásait. Célja, hogy az NKFIH „OTKA” fiatal kutatói kiválósági programban ezeket a kutatásokat folytassa, és az újonnan felmerülő kérdések megválaszolásával az örökségesítés folyamatának még mélyebb rétegeit tárja fel.

 

Egy idős sibe ember családfáját készíti elő dokumentálásra
Készítette: Sárközi Ildikó Gyöngyvér, 2012.

 A kutatás projektjei:

A vezető kutató a kutatás kulcskérdéseinek megválaszolását egy, a vallási hagyományok örökségesítését bemutató monográfiában tervezi publikálni, és formálódó hipotézisei bizonyításához egy adott kínai etnikum, a mandzsu nyelvű sibék között feljegyzett esettanulmányait hívja segítségül. A monográfiában tervezetten két, eredetileg a társadalomra károsnak ítélt, de a sibék énképét alapvetően meghatározó vallási hagyomány – a samanizmus és az őskultusz – örökségesítésének kérdése kerül bemutatásra.

A vezető kutató a monográfia megírása mellett két további, másodlagos projekt megvalósítását is célul tűzte ki, amely projektek a bölcsészet- és társadalomkutatók mellett a nagyközönség érdeklődésére is számot tarthatnak.

A vezető kutató második projektjében egy kínai nyelvű mesegyűjtemény magyar nyelvre fordítását vállalja. Az adott gyűjtemény He Junyou xibozu changbian gushi [He Junyou bibékről szóló történetei] címmel jelent meg 2009-ben, a Liaoning Népi Kiadó gondozásában. A gyűjtemény meséi a sibe őskultusz egy jellegzetes istenségéről, Sirin mamáról szólnak. A sibék e folklórkincse 2009-ben a sibék szellemi kulturális örökségévé lett, így a fordítás, illetve az ahhoz tervezett jegyzetek és a bevezető tanulmány megírása szorosan kapcsolódik a program témájához.

 

A Sirin mamát megtestesítő kötél
Készítette: Sárközi Ildikó Gyöngyvér, 2012.

 A program harmadik projektje egy már létező weblap fejlesztését, illetve az ELKH BTK Néprajztudományi Intézet honlapján való feltüntetését és azon keresztüli elérhetőségét tervezi megvalósítani. Az Ejetun: Feljegyzések Észak-Kínáról című weblap eredetileg azzal a szándékkal jött létre, hogy a kínai sibék között folytatott kutatások eredményei közérthető formában a nagyközönség számára is hozzáférhetőek legyenek. A vezető kutató fontosnak tartja azonban a weblap továbbfejlesztését, és azon belül egy tervezetten körülbelül 2500 fotót közzétevő fotóarchívum létrehozását. Ez az archívum sokban segítheti majd mások kutató- és oktatómunkáját.

...............................................................................................................................................................................................

Párhuzamos ruralitások. A vidékiség mai (lét)formái négy erdélyi (romániai) kisrégióban

A pályázat futamideje: 2016. október 1. – 2021. szeptember 30.

A kutatás résztvevői: a vezető kutató Balogh Balázs, továbbá Borbély Sándor, Fülemile Ágnes és Szilágyi Levente a BTK Néprajztudományi Intézetből, Jakab Albert Zsolt a kolozsvári Kriza János Néprajzi Társaságtól, továbbá Gagyi József, Kovács Barna, Tőkés Gyöngyvér és Vajda András a Sapientia EMTE Marosvásárhelyi Karának Alkalmazott Társadalomtudományi Tanszékéről.

 

 

A kutatás célja: A kutatás négy erdélyi régió vizsgálatára összpontosítva (1. a Szamoshát határ menti régiója és a Nagykároly környéki falvak, 2. a Marosvásárhelyi nagyvárosi övezet, illetve a székelyföldi 3. Nyárád mente és 4. Hegyalja falvai), az EU-csatlakozást (2007) korszakhatárként értelmezve, a ruralitás típusait, a vidékiség formáit vizsgálja. Azt nézzük meg, hogy az eltérő fejlődési ívű régiókban a közösségek a közelmúlt változásait milyen dinamikák mentén értelmezték és élték meg, ezek a változások milyen állapotokat, folyamatokat – hasonlóságokat és különbségeket – eredményeztek a kultúra használat, a társadalmi viszonyok és a gazdasági stratégiák területén.

 

 

A kutatás tehát a változó ruralitások három dimenzióját vizsgálja: 1. kulturális dimenzió: identitás, hagyományőrzés hagyománytalanítás, örökségesítés, globalizálódás; 2. társadalmi dimenzió: átalakult kapcsolatrendszerek, népességmozgások, új kapcsolatkeresési stratégiák, valamint új – esetenként virtuális – közösségformák; 3. gazdasági dimenzió: vidéki gazdálkodás átalakulása, projektalapú fejlesztések, modernizáció, gazdasági migráció, egyéb egyéni és közösségi stratégiák.

Az egymástól távol eső kistérségek összehasonlítása azért indokolt, mert választ adhat arra a kérdésre is, hogy van-e a régió földrajzi elhelyezkedéséből (határ menti, az ország belsejében található), gazdasági helyzetéből, táji adottságaiból adódó különbség az egyes ruralitás-típusok között.

 

 

Kiinduló hipotézisünk az, hogy a hagyomány, amire eddig úgy tekintettek, mint ami a világot szervezi, mára elveszítette általános érvényességét. A hagyományos paraszti környezet átalakulása, a hagyomány feloldódása a falu – mint önálló identitással rendelkező társadalmi szervezet – eltűnését eredményezte. Bizonyos jelenségek, bizonyos térségek a fejlődésbeli fáziseltolódásokból, különbségekből adódóan nem azonos szemlélet, viszonyulás ismérveit hordozzák, tehát egyidőben egymás mellett élhetnek más-más fejlődési ívű régiók, illetve a különböző korszakok termékei.

Kérdésként merül fel, hogy a lokalitások gyors infrastrukturális átalakulása, a gazdálkodás és a jövedelemszerkezet változása és a társadalmi rétegződés, a megváltozott gépi környezet (l. a gazdálkodás gépei, a számítógép vagy a mobiltelefon), azok használata, milyen hatással vannak a vidéki életmódra, a gazdasági stratégiákra és a tájhasználatra, a közösségek kommunikatív és kulturális emlékezetére, biografikus narratíváira, narratív viselkedésére, a hagyományokra. Ezek néprajzi vizsgálatára Erdélyben máig nem került sor. Az erdélyi néprajzkutatás ugyan jelezte és rögzítette a hagyományos paraszti társadalom és a gazdálkodó falu átalakulásának/megszűnésének tényét, de vizsgálaton kívül rekedt annak megválaszolása, hogy mivé alakult az új, EU-csatlakozást követő, modernizációs hullám nyomán kialakult vidék? Mennyiben maradtak érvényben a hagyományos paraszti kultúra esetében tapasztalható, a táji tagoltságból adódó különbségek? Vagy az egyes régiókra jellemző mentalitások történeti beágyazottsága annyira erős, hogy képes ellenállni a fogyasztásra berendezkedett globális folyamatok uniformizáló hatásainak?

 

 

A kutatás modellezni kívánja a 21. századi vidékiség formáit és új, átfogó értelmezési keretet adni a vidékiség néprajzi megközelítéséhez, valamint az újfajta vidéki habitusok megértéséhez.

Választ keres arra, hogy hogyan alakítják át az erdélyi életvilágokat a hagyománytalanítás és az örökségesítés folyamatai, a megszűnő/átalakuló kapcsolatrendszerek és a virtuális közösségformák, a paraszttalanítás és a parasztság továbbélése, mint a kortárs vidéki közösségek leginkább megragadható ambivalenciái. Konkrét esetelemzéseken keresztül mutatja be, hogy a nagy globális folyamatok hogyan horgonyzódnak le és válnak lokálissá; illetve, hogy a lokális mentalitások, események hogyan próbálnak a globális folyamatokhoz igazodni.

Ezeknek a mechanizmusoknak, mint adaptációs technikáknak a leírása a 21. század vidékfejlesztésre és vidéki életformák és arculatok megőrzésére irányuló politikák és közgondolkodás társadalomtudományos alapját is képezheti.

...............................................................................................................................................................................................

Protected areas at the Hungarian−Slovenian border area. Challenges of cooperation and sustainable development (Védett területek a szlovén−magyar határ mentén. Az együttműködés és a fenntartható fejlődés kihívásai)

NKFIH SNN 126230 számú kutatási projekt (2017−2021)

Résztvevő kutatók:

Babai Dániel (MTA BTK), Gaál Anasztázia (Kéthelyközti Film Kft), Ispán Ágota (MTA BTK), Mészáros Csaba (MTA BTK), Mód László (SZTE), Törő Balázs (Veszprémi Múzeum), Ulicsni Viktor (MTA ÖK)

A kutatás célkitűzései:

A magyar-szlovén együttműködésben megvalósuló kutatás azt a célt tűzte ki, hogy megvizsgálja a magyar−szlovén határtérségben nemrégiben létrehozott természetvédelmi területek és nemzeti parkok szerepét. A határ mindkét oldalán a nemzeti parkok olyan marginális, a fejlesztések által elhanyagolt területeken jöttek létre, amelyek ugyanakkor a rurális idill tájképét megőrizve gazdag biodiverzitással rendelkező mozaikos tájként a fenntartható, ökológiailag tudatos fejlődés központjaivá válhatnak. A kétoldalú kutatás keretében a kutatók a nemzeti parkok társadalmi életét kívánják feltárni az államhatárok változó közegében, különös tekintettel arra a változásra, amelyet a schengeni egyezményhez való csatlakozás hozott el 2004-ben. A kutatás során egyszerre, egymásra hatásukban kívánjuk vizsgálni a terület gazdasági, történelmi, kulturális adottságait, valamint a változó államhatárok előidézte átalakulásokat. Ennek érdekében négy téma vizsgálatával kívánjuk kutatási céljainkat elérni.

1. Elsőként néprajzi szempontú történeti elemzését kívánjuk adni a térségnek, párhuzamosan vizsgálva a határváltozásokat, a demográfia trendeket, az átalakuló államformákat, a változó etnikai, kisebbségi viszonyokat, a migrációs mintákat, a helyi erőforrások felhasználását, illetve a helyi gazdálkodási stratégiákat. E kutatási érdeklődés egyben azt is jelenti, hogy a nemzeti parkok kialakulásának történeti elemzését is célul tűztük ki, ahogy azt is, hogy ezen intézmények miképpen használják fel és védik a terület természeti értékeit és kulturális örökségét.

2. Emellett a terület kulturális és természeti örökségének elemzése által azt kívánjuk bemutatni, hogy a helyi társadalmi és gazdasági stratégiák miképpen támaszkodnak a helyi tradicionális eljárásokra (mint például a mezőgazdasági tevékenységekre vagy a kézművességre), illetve a kortárs gazdasági lehetőségekre (fenntartható turizmus támogatása, a térség brandjének kialakítása). E kutatási terület egyszerre kívánja számításba venni az államhatár jelenlegi hatását a térségre, illetve annak történeti változásának egyes stádiumait.

3. Távlati kutatási kihívás a terület fontosabb társadalmi szeplőinek meghatározása, és a köztük lévő viszonyok feltérképezése. E kutatási altéma felöleli az egyes helyi intézmények és cégek működésének bemutatását, azok üzemeltetésének sajátos eljárásrendjét, illetve a különféle intézmények közötti kapcsolattartás mikéntjének bemutatását, elemzését. Ez utóbbi törekvés természetesen magában foglalja a határon átnyúló kapcsolatok elemzését is. Az a kérdésünk, hogy milyen tényezők támogatják vagy éppen akadályozzák a határon átívelő együttműködések létrejöttét, megerősödését, illetve az, hogy miképpen kommunikálnak egymással a helyi szereplők, mik gátolják és mik segítik elő a határon átnyúló ügyek közös rendezésének lehetőségét.

4. Végül azokra a jelenségekre vagyunk kíváncsiak, amelyek a határtérségekben a központ és a peremterület közötti kapcsolat sajátosságaira rámutatnak. A határok és a határterületek ugyanis éppen azok a régiók, ahol a központ kifejezi és megjeleníti a rá jellemző értékeket, illetve azt, hogy mit gondol a peremterületeiről. Erre különösen jól mutatnak rá azok a történelmi változások, amelyek a határok helyére és minőségére, infrastrukturális összetettségére hatottak.

Előzetes eredmények:

https://ojs.zrc-sazu.si/traditiones/issue/view/698

https://eseh2019.sched.com/event/TYhI/4e-border-ecologies-cross-border-perspective-on-protected-area

https://www.siefhome.org/congresses/sief2019/panels.shtml#7156

https://btk.mta.hu/hirek/1478-a-tokmag-ereje-ismeretterjeszto-film-keszult-a-btk-neprajztudomanyi-intezetben?fbclid=IwAR3HX0Sc7mjL5qhuDgxNM7IBKVHmlD0qhdtWUIWrwJBhgOmNn-KP_UcsINI

A kutatási projekt keretében készült, A tökmag ereje című film az alábbi linken megtekinthető:

 https://www.youtube.com/watch?v=XS1rgGzoIok&t=105s

 ...........................................................................................................................................................................................

 

Lokalitás a globális változások hálózatában: Az ökológiai antropológia mint közvetítő a helyi közösségek és a globális változások között a Kárpát-medencében.

A pályázat futamideje: 2020. szeptember 1. – 2023. augusztus 31.

A pályázat keretében megalakult az Etnoökológia Lendület Kutatócsoport, amelynek tagjai a vezető kutató Babai Dániel, valamint Borbély Sándor, Borsos Balázs, Magyar Zoltán és Mészáros Csaba a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Néprajztudományi Intézetéből, valamint Molnár Zsolt és Ulicsni Viktor az Ökológiai Kutatóközpont Ökológiai és Botanikai Intézetéből csatlakoztak a megvalósítandó kutatási programhoz.

A kutatás céljai

Az újonnan megalakuló Etnoökológia Lendület Kutatócsoport célja a Kárpát-medence vidéki közösségei és a természeti környezete, azaz táj és ember kapcsolatának vizsgálata. A kutatás középpontjában álló táj és ember egy társadalmi-ökológiai rendszert képez. E rendszer kaszkádszerű (dominóelv szerint egymásból következő) változásai, a változások helyi érzékelése, megélése (lokális percepció), valamint a természeti környezethez kapcsolódó helyi és hagyományos ökológiai tudás áll a tervezett, a sokoldalú, gyakorlatorientált, az ökológiai antropológia eszköztárát alkalmazó kutatás figyelme középpontjában.

 

A kutatócsoport egyik fontos célja táj és ember kölcsönhatásának, a helyi közösségek külterjes tájhasználata és az élővilág egymásra hatásának vizsgálata. Fénykép: Molnár Ábel.

 

A tájhasználat növény- és állatvilágra gyakorolt hatásának, a kultúrtájak kialakításának és működtetésének társadalmi-kulturális, ökológiai és természetvédelmi szempontjainak feltárása, valamint a helyi közösségek szerepének és érdekeinek erősítése a kutatócsoport fontos célja. Fénykép: Babai Dániel

 

 Az elkövetkező években megvalósítandó kutatás középpontjában három fontos építőelem kapcsolata, kölcsönhatása áll. Az első a helyi és hagyományos ökológiai tudás. Ez a növény- és állatvilággal, élőhelyekkel, a mozaikos kultúrtájak szerkezetével, működésével, dinamikájával kapcsolatos ismeret-rendszer, amely az idősebb nemzedékektől tanult ismeretekből, személyes, gyakorlati tapasztalatokból és világnézeti elemekből áll össze. A második építőkocka a hagyományos ökológiai tudásra épülő külterjes vagy intenzív tájhasználat, a helyi közösségek számára fontos természeti erőforrások (például a növényzet, a talaj) használata, kezelése. A harmadik kulcselem maga a tájban élő, a tájat használó közösség, amely informális társadalmi intézmények (például társadalmi normák) segítségével építi fel tudását a tájról, és annak használatáról, válaszokat, stratégiákat dolgozva ki a folyamatosan jelen levő ökológiai, társadalmi, kulturális, gazdasági és politikai változásokra reagálva, azokhoz alkalmazkodva, fenntartva a társadalmi-ökológiai rendszer alkalmazkodóképességét. A kutatók célja e három sarokkőből felépülő társadalmi-ökológiai rendszer működésének, valamint az erre a rendszerre ható helyi, regionális és tágabb hatókörű folyamatok, mint például a klímaváltozás, a szabályozási (jogi) környezet vagy a társadalmi folyamatok hatásának részletes vizsgálata az ökológiai antropológia módszereivel.

E társadalmi-ökológiai rendszerek elmélyült, sokoldalú vizsgálata segít megérteni e rendszerek működését, valamint hozzájárul az előttük álló kihívások kapcsán felmerülő kérdések megválaszolásához.

 

 

A kiemelkedő, nagy tudású egyéniségek és a kutatók együttműködése olyan új tudásformát eredményezhet, amely a helyi ökológiai tudás és a tudományos kutatások eredményeit felhasználva hoz létre egy új tudást. Fénykép: Molnár Ábel A tájat, a természeti erőforrásokat gyakorlati tapasztalataikon keresztül jól ismerő közösségi tagok változás-monitorozási tevékenysége a tudományos vizsgálatok számára is értékes adatokat közvetítenek a táj működése, dinamikája szempontjából. Fénykép: Babai Dániel

A fenti kérdések vizsgálatában a helyi közösség is egyre nagyobb szerepet kell játsszon. A helyi és hagyományos ökológiai tudás gyakorlati tapasztalatokra épülő ismereteit és a tudományos kutatások eredményeit összeillesztve megalapozható a helyi közösségek, a kutatók, valamint a további érdekcsoportok együttműködése, közös munkája és a közös tudásalkotás (knowledge co-production) folyamata. A kutatás kifejezett célja a helyi közösségek, érdekcsoportok bevonása magába a kutatás folyamatába is, hiszen a különböző tudásrendszerek együttműködése, a közös gondolkodás lehetőséget teremt a felgyorsuló, kaszkádszerű változások helyi ökológiai és társadalmi következményeinek hatékony feltárásához, és a megfelelő társadalmi, gazdasági (gazdálkodási), politikai, akár természetvédelmi válaszlépések kidolgozásához, így támogatva a helyi közösségek és természeti környezetük fenntarthatóbb jövőjét.

 

 

 A szántók, gyepek, erdők mozaikjaiból összeálló, külterjes tájhasználat meghatározta kultúrtájak és a helyi közösség tájhoz kapcsolódó hagyományos ökológiai tudása áll a kutatócsoport vizsgálatainak középpontjában. Fényképek: Babai Dániel

 

Táj és ember, természet és kultúra kapcsolata és nagy múltra visszatekintő kutatása napjainkban a klímaváltozás, az idegenhonos növény- és állatfajok terjedése, az élőhelyek feldarabolódása és eltűnése, jelentős társadalmi és gazdasági változások következtében soha nem látott kihívások előtt áll. A kutatók reményei szerint csoportjuk tevékenysége, kutatásai és eredményei is hozzájárulnak a fenti célok megvalósításához, a nehézségek leküzdéséhez.

 Az egykori erdők helyén kialakított, fajgazdag irtásrétek, mint a természet és az ember együttműködésének fontos jelképei, a társadalmi-ökológiai változásokra érzékenyen reagáló indikátor-élőhelyek fontos szereplői a kutatócsoport vizsgálatainak. Fénykép: Babai Dániel

 

...............................................................................................................................................................................................

A gyermek közétkeztetés társadalmi beágyazottsága. Kérdések és lehetőségek.
NKFIH-kutatás (2018-2022)

A kutatás közvetlen előzménye:

2018. március 12-én az OGYÉI (Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet és az MTA BTK Néprajztudományi Intézet között kétoldalú tudományos együttműködési megállapodást jött létre. (Száma: MTA BTK KKP/1318-1/2018) Ennek célja az interdiszciplináris együttműködés a két fél között, a gyermek közétkeztetés és a néprajzi táplálkozáskultúra-kutatás tudományos eredményeinek, így például az adatbázisoknak a megosztása, közös kutatási tervek megfogalmazása. Az együttműködés volt az alapja a közösen beadott, és sikeresen elindított, az NKFIH által támogatott kutatási pályázatnak. A kutatás a gyermek közétkeztetés témakörét a néprajzi táplálkozáskultúra-kutatás szemléletével (étkezési szokások, hagyomány és újítás; étrendek, ismeretátadás-szocializáció, fenntarthatóság), az oktatás és a táplálkozás-egészségügy felől közelíti meg.

A kutatás résztvevői: az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet és a BTK Néprajztudományi Intézet munkatársai: a vezető kutató Báti Anikó tudományos főmunkatárs, továbbá Juhász Katalin tudományos főmunkatárs, Várkonyi-Nickel Réka tudományos segédmunkatárs.

 

 

A kutatás alapkérdése:

Az egészségmegőrzésben és a tudatos fogyasztóvá válás folyamatában a gyermek közétkeztetésnek fontos szerepe van. Hazánkban több évtizede zajlik a közétkeztetés rendszerének megújítása. A kutatásban szakértői mintaként kiválasztott 10, egymástól eltérő település helyszínen, esettanulmányokon keresztül vizsgálja az „egészséges” étrend társadalmi beágyazottságát, megismerve a gyermekek családi táplálkozáskultúráját, és a közétkeztetés valamennyi érintettjének menzával kapcsolatos nézeteit, tapasztalatait, egy-egy helyszínen a körülményeket és a közétkeztetés működési mechanizmusait, eredményeit és problémáit.

 

 

 

 

 

A közétkeztetés lehetőség arra, hogy összekapcsolódjanak a helyi élelmiszertermelés és -fogyasztás szintjei. A fenntarthatóság érdekében a rendszer szervezőelemei között fontos szerepe kell, hogy legyen a helyi táplálkozáskultúrának és a közösségi hagyományoknak is a társadalmi és egészségügyi szempontok mellett.

A kutatás elsődleges célja a megfigyelés, az adatok adatbázisba rendezése, és az eredmények elemzése, értelmezése; lehetséges megoldási stratégiák kidolgozásának támogatása a helyszíneken; továbbá történeti források nyomán feltárni az előzményeket is, hiszen eddig nem készült átfogó tanulmány a közétkeztetés több mint 100 éves múltjáról.

 

 

A kutatás jelentősége:

Alkalmazott néprajzi kutatási eredményeknek a közétkeztetés-fejlesztésben való felhasználására Magyarországon eddig Báti Anikó Budapest XX. kerületi munkáján kívül nem volt példa. A kutatás célja főként az, hogy kiemelje azokat a pontokat a közétkeztetés rendszerén belül, melyek eddig kevéssé voltak hangsúlyosak, nem tudatosultak, nem képezték részét a hatósági vizsgálatoknak.

Az alapkutatások eredményeire építve megfogalmazhatók ajánlások a fenntartható, az egészségmegőrzést és hosszú távon a tudatos fogyasztóvá válást támogató közétkeztetés országos szintű megvalósításához, a helyi szereplők aktív bevonásához. A rendszer egyes szereplőinek – közülük is kiemelten a fogyasztói oldal – elvárásainak összegyűjtése után az érdemi párbeszédre nyílhat mód. Mindez hozzájárulhat a menza mai általános megítélésének módosulásához.

 

 

A menzához kapcsolódó táplálkozáskultúra – az iskolát és a családokat is bevonva – egészének fókuszpontba állítása segítheti az egészségtudatos magatartás fejlődését, az ismeretterjesztést célzó kampányok hatékony megvalósítását. Az eddigi menzavizsgálatokban is szerepeltek olyan megállapítások, melyek a gyerekek fogyasztási szokásaira vonatkoztak, de az egyéni ízlés, a preferenciák, helyi szokások, vélemények nem kerültek eddig középpontba. A társadalomtudományi megközelítéssel, egyéni példák összegyűjtésével mód nyílik ezt is feltárni.

A terepmunka nyomán létrejön egy időbeli metszetet dokumentáló adatbázis a hétköznapi étkezési szokásokról, nem csak az iskolák, hanem a kapcsolódó családok szintjén is, amely forrása lehet a további összehasonlításoknak, elemzéseknek.

A két tudományág kutatóinak együttműködése nyomán az eltérő kutatási és értelmezési módszertan révén megszülető eredmények komplex képét nyújthatják a gyermek közétkeztetésnek. A kutatás egy új, interdiszciplináris módszertan kidolgozásának úttörőmunkáját is jelenti, amely a tapasztalatok alapján a jövőben tovább fejleszthető és alkalmazható újabb munkákhoz.

A kutatást az oktatással is összekötötték a résztvevők: a SE-ETK Dietetikai és Táplálkozástudományi Tanszék és az ELTE BTK Néprajzi Intézet hallgatói bekapcsolódtak a terepmunkába. Eredményeik, meglátásaik, tapasztalataik nyomán OTDK és szakdolgozatok készülhetnek, továbbá a Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Kar, Egészségtudományi Doktori Iskola keretén belül a kutatócsoport egyik kutatójának PhD disszertációja is a kutatás várható eredményeire épül.

A kutatás első lépései:

A munkatervnek megfelelően a kutatás első évében elkészültek a két tudományterület kérdéseiből a vizsgálat alapjául szolgáló kérdőívek, interjúvázlatok. Első körben 6 egymástól eltérő települést választottak ki a munka helyszíneként. A kutatócsoporthoz csatlakozott az ELTE Néprajzi Intézet hallgatója is. A 2019/2020 folyamán, a terepmunka során kitöltetik a kérdőíveket;diákokkal és szüleikkel, a tanárokkal, és a konyhai dolgozókkal is. Néprajzkutatók és dietetikusok együttműködő csoportokban folyamatos résztvevő megfigyelést végeznek az iskolákban, a főzőkonyhákban.

Az előzetes vizsgálatok eredményeiből kiindulva, azt a most elkezdett munkával kiegészítve több nemzetközi és hazai konferencián is előadást tartottak 2018-2019-ben. 2021-ben, az Antwerpenben megrendezésre kerülő SIEF 23rd International Ethnological Food Research Group konferencián, melynek címe: Food, People and the City. Comparative perspectives; a School Food című panel a kutatócsoport javaslatára kerül be a programba, és ennek a megszervezésében és a konferencia lebonyolításában is aktívan részt vesznek. A kutatócsoport több előadással is készül.

A kutatócsoport, de tágabban a hazai néprajztudomány számára is nagy előrelépés, hogy az OGYÉI és az EMMI által szervezett „Közétkeztetési kerekasztal” című megbeszélésen a 37/2014. (IV.30) EMMI rendelet (a gyermek közétkeztetést szabályozó rendelet) megújítását előkészítő szakmai megbeszélésen szakértőként vehettek részt.

A kutatásba bevont egyik Heves megyei településen a közösség életébe a vizsgálat céljain túlmutatóan is teret kaptak a résztvevők az aktív részvételre. A Polgármesteri Hivatal felkérte őket az egészségfejlesztési programjuk vonatkozó részleteinek a kidolgozására, amelynek alapja a néprajzi terepmunka lesz.

Mód nyílt arra is, hogy a felnőttképzésben is megjelenjenek táplálkozáskultúra-kutatás és azon belül az eddigi menza vizsgálat eredményei, így például a közétkezésben dolgozó élelmezésvezetőknek szervezett képzések során.

 

...............................................................................................................................................................................................

 

KHI-LAND projekt

A KHI-LAND projekt célja, hogy roncsolásmentes eljárások, elsősorban tájrégészeti, történeti, etnológiai módszerek alkalmazásával vizsgáljon 10-12. századi, khitan kori erődített településeket, feltárja azok környezetét, a tájban és a ma ott élő emberek mindennapjaiban betöltött szerepüket, a hozzájuk kötődő szakrális tevékenységet és figyelmet szentel a mongol kulturális hagyományban betöltött jelentőségüknek is.
A khitanok, egy korai mongol nyelvet beszélő, Mandzsúria déli területéről, elsősorban a Liao-folyó vidékéről származó nomád nép, mely a mai Mongólia, illetve Északkelet-Kína területén alapított önálló államot. Abaoji (872-926) vezetésével egységes, jól szervezett törzsszövetség jött létre a 10. század elejére, mely mongol területekről elűzte a kirgizeket, és az észak-kínai határvidéket is veszélyeztette. A 920-as évek közepére foglalták el a mai Mongólia középső és keleti területeit, majd tovább terjeszkedve dél felé 947-ben megalapították a mongol-kínai határterületen uralkodó Liao dinasztiát, mely 1125-ig uralkodott. A nomád és letelepült lakosságot egyaránt magában foglaló birodalom erődrendszert hozott létre a mongol területeken, mely sajátos példája volt a két eltérő kulturális mintákkal rendelkező népesség együttélésének.

 


A Khi-Land projekt indulása óta a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Néprajztudományi Intézethez köthető, vezetője Szilágyi Zsolt az intézet tudományos főmunkatársa. 2017 óta a kutatás a BTK főigazgató-helyettese, a Néprajztudományi Intézet igazgatója, Balogh Balázs és a Mongol Tudományos Akadémia Történettudományi és Néprajzi Intézet igazgatója, Sampildondov Chuluun által aláírt együttműködési szerződés alapján folyik.
A projekt fő kutatási területe a közép-mongóliai Bulgan aimeg (megye) Dashinchilen járásában található Khar Bukh Balgas erődített település, melynek alapjai a khitan korhoz köthetők, de a 16-17. század fordulóján a falakon belül egy buddhista kolostort is felépítettek, melynek fontos szerepe volt a terület vallásos életében. Ugyanakkor az egykori kolostor több szállal kötődik a területet egykor birtokló Tsogt taij halha-mongol előkelőhöz is, aki Khar Bukh Balgastól 30 kilométerre épített saját uralkodói székhelyet. Tsogt taij támogatta a buddhizmust, így a vallás fontos központjává vált, és az ma is, az újjáéledő vallásosság korszakában is.
A projektnek a kezdetektől részvevője Tolnai Katalin régész, mongolista, térinformatikus, Harmath András földmérő szakember, illetve az utóbbi két évben csatlakoztak hozzájuk Laszlovszky József, Siklódi Csilla régészek is. A 2016-2018-as a terepmunkákon résztvevők voltak Csiky Gergely és Jambajantsan D. Amina régészek is. Az utóbbi években a projekt munkáját segítették még Dósa Krisztina és Gyergyák Csaba grafikusok, Barcza Gergely építész, Konsztantinosz Hadzijanisz GIS szakértő.

 


A kutatás, amely régész, tájrégész, földmérő-térinformatikus, történész és valláskutató szakemberek együttműködésére épül, eleve foglalkozott azokkal a tulajdonképpen a néprajzi kutatások körébe tartozó jelenségekkel, amelyek a mai modern mongol társadalomban körülveszik a régészeti lelőhelyeket, a kutatás folyamatát. Ez a lelőhelyeken befolyásolja azt is, milyen módon végezhetünk terepi kutatást, felmérést.
Ezzel kapcsolatban a Khi-Land projekt eredményei részben a tájrégészeti szemléletből következnek, melyben a történeti táj rétegei, illetve azok megfogható régészeti jelenségei a történeti tájhasználat különböző korszakait és rétegeit vizsgálják, amibe ugyanúgy beletartozik a modernkori tájhasználat, vagy éppen a kapcsolódó vallásos elképzelések és népi vallásosság elemei is. Ez utóbbiakban a néprajzi, etnológiai kutatások megközelítése adhat jó támpontokat a vizsgálathoz. A terepmunka ugyanakkor azt is megmutatta, hogy egyes lelőhelyekhez, régészeti emlékhelyekhez nyilvánvalóan a népi vallásgyakorlás elemei kapcsolódnak. Ezt felismerve, ezeket a jelenségeket is elkezdtük tudatosan gyűjteni, majd felvettük a kapcsolatot azokkal a kutatókkal, akik más régészeti lelőhelyek kapcsán már korábban is vizsgálták ezt a jelenséget a mai Mongóliában.

 


További információhoz kattintson ide.

A KHI-LAND projekt honlapja ide kattintva elérhető.

 ...............................................................................................................................................................................................

 

Tagányi Károly (1856–1924) jogszokásgyűjtő programja és hagyatékának tudománytörténeti jelentősége

A pályázat futamideje: 2019.12.01 – 2023.11.30.

A kutatócsoport szakmai hátterét a BTK Néprajztudományi Intézet és a Tárkány Szücs Ernő Jogi Kultúrtörténeti és Jogi Néprajzi Kutatócsoport (www.jogineprajz.hu) jelenti. A kutatók négy intézményből érkeztek: a PTE Kultúratudományi, Pedagógusképző és Vidékfejlesztési Kar tanszékvezető egyetemi tanára Nagy Janka Teodóra és Horváth József, a győri Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér igazgató-helyettese szenior kutatóként; Szeberényi Gábor, a PTE Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont főigazgatója résztvevő kutatóként csatlakozott a pályázathoz. A BTK Néprajztudományi intézet munkatársai közül Bognár Szabina (vezető kutató), Domokos Mariann és Szabó Ernő vesznek részt a kutatási programban.

 

 

Tagányi Károly (1856–1924) történész-levéltárnok méltatlanul elfelejtett tudósunk, akinek témaválasztása, „stylje” is jóval univerzálisabb volt, mint kortársaié, felfogása nagyban elütött a korabeli magyar történetírók többségétől. A munkája iránt végletekig elkötelezett tudósként a 19. század végén rendkívüli képességekkel és erudícióval próbált meghonosítani több, Európában szintén abban az időszakban indult kutatási irányzatot. Szerteágazó próbálkozásai (közülük kiemelhető az őt az Akadémiába bejuttató A földközösség története Magyarországon tanulmánya) - a modern levéltártani rendező elvek adaptálásától a helytörténetírás tudományos megalapozásán keresztül a gazdaságtörténet meghonosításáig azonban túl korainak bizonyultak, s így sokáig nem akadt követőjük. Legfontosabb újítása, hogy egyre szélesebb forráskört vont be vizsgálataiba; a néprajztudományban és azon belül a néprajzi gyűjtésben is egy újabb forrásbázist látott. Így széles nemzetközi kitekintéssel nyomon követte a korszakban kibontakozó új tudomány eredményeit, és levéltári kutatásaival ötvözve építette be azokat munkáiba. Kifejezetten néprajzosok számára megfogalmazott jogszokásgyűjtő programjának első részét (A hazai élő jogszokások gyűjtéséről. I. rész. A családjog és öröklési jog köréből) 1919-ben tette közzé. Tagányi és a Magyar Néprajzi Társaság is, melynek a szerző 1920 és 1924 között elnöke volt, az európai tudományos közvéleménynek szánta a dolgozatot, így az 1922-ben németül is megjelenhetett. A jogszokásgyűjtő program folytatása azonban, ahogy a Tagányi-életmű nagy része is, máig kéziratban maradt. A kutatási program elsődleges célja a nem publikált fejezetek (dologi jog, kötelmi jog, büntetőjog) feldolgozása, digitalizálása és közzététele a Tárkány Szücs Ernő Jogi Kultúrtörténeti és Jogi Néprajzi Kutatócsoport által működtetett jogi néprajzi adatbázisban (www.jogineprajz.hu). A kutatócsoport természetesen a Tagányi-hagyaték teljességre törekvő feltárására vállalkozik, úgy a levelezés, a kéziratok, a jegyzetanyag, mind a részben Pécsre került Tagányi-könyvtár kapcsán – minden esetben vizsgálva a digitalizálás és a közzététel lehetőségeit.

A kutatócsoport vállalja Tagányi tudománytörténeti hatásának vizsgálatát is, melybe beletartozik a tanítványi kör, a mester-tanítványi viszony feltárása éppúgy, mint akár a budapesti, akár a bécsi levéltárosi szakmai körökben betöltött pozíció vizsgálata is. Tagányi programindítóinak hazai utóéletének vizsgálatán túl, fontos a nemzetközi kitekintés. Európa szerte zajlik a 19. század végi jogszokásgyűjtések eredményeinek feltárása-újraértelmezése; a Tagányi-hagyaték feldolgozása is ebbe a diskurzusba illeszkedik. A szoros nemzetközi együttműködés elősegíti a hazánk területét érintő 19. századi gyűjtések eredményeinek feltérképezését. Tagányi (publikált és kiadatlan) örökségének teljességre törekvő, tudományos igényű számbavétele, közzététele és feldolgozása a tudománytörténet hiánypótló vállalkozása.

 

Tagányi publikált öröksége ide kattintva elérhető.