A BTK Néprajztudományi Intézet tudományos munkatársai közül 2023-ban Szakál Anna és Ulicsni Viktor nyerték el az MTA Bolyai János Kutatási Ösztöndíját.

A Magyar Tudományos Akadémia 1997-ben alapított, teljesítmény-központú, magas presztízsű, országos ösztöndíja a Bolyai János Kutatási Ösztöndíj, amelynek célja a kiemelkedő kutatás-fejlesztési teljesítmény ösztönzése és elismerése a fiatal kutatók körében, valamint az MTA doktora cím elnyerésére való felkészülés elősegítése.

Szakál Anna  A népköltési gyűjtés mint társadalmi jelenség: Kiss Mihály, a Vadrózsák egyik meghatározó gyűjtőjének szerepei és munkásságának társadalomtörténeti kontextusa című támogatott pályázatának fókuszában az a kérdés áll, hogy milyen volt az a közeg, amelyben az erdélyi népköltészeti gyűjtés megindult, milyen értelmiségi hálózatok, kapcsolódások hívták ezt életre, és milyen népköltészet-felfogások léteztek a korszakban egymás mellett.

 

 Kiss Mihály levele Kriza Jánosnak, Árkos, 1862. május 18. Forrás: Magyar Unitárius Egyház Kolozsvári Gyűjtőlevéltára, Az unitárius püspök iratai, 1862. Fotó: Szakál Anna

 

A Kiss Mihályt – Kriza János legközelebbi barátját és gyűjtőtársát – a középpontba állító hároméves kutatás egyik célja, hogy a népköltészet gyűjtéséről gondolkodó erdélyi értelmiségi körök működését feltárja, fennmaradt dokumentumaikat kontextualizálja. Hogyan szerveződhettek ezek a baráti és kollegiális kapcsolatok hálózatba, mit olvashattak, milyen terei, lehetőségei voltak ekkor a gyűjtésről való diskurzusoknak, kik, milyen társadalmi rétegek találkoztak e célból, és mennyiben gátolta munkájukat az őket körülvevő társadalom, milyen vágyai, lehetőségei, választásai és mozgástere volt egy reformeszmékért lelkesedő és azért tenni akaró unitárius lelkésznek.
A tervezett kutatás Kiss Mihályon keresztül az 1850–1860-as évek időszakának folklorisztikai elképzeléseit (műfajokról, gyűjtésről, más tudományágakhoz való kapcsolódásokról, kooperációról, stb.), a 19. század közepi unitárius alsópapság mindennapjait, a püspöki és az esperesi szerepkört (mint a hálózatosodást segítő elemet) is fel kívánja tárni, külön tárgyalva azt, hogy mit jelentett népköltési gyűjtőnek lenni a 19. századi Erdélyben, hogyan szerveződött, mi hozta létre a gyűjtést is végző értelmiségi hálózatokat.

  

Ulicsni Viktor, a Lendület Etnoökológiai Kutatócsoport tagja támogatott pályázata keretében inváziós állatfajoknak a helyi ökológiai tudásban megjelenő percepcióját vizsgálja. A két évre tervezett kutatás célja az elsősorban idegenhonos, jelentős környezeti és kulturális hatásokkal bíró, újonnan megjelenő fajokra irányuló helyi ökológiai ismeretek, lokális percepciók, valamint az egyes fajok esetén az ismeretek forrásainak feltárása Kárpát-medencei kisléptékű, külterjes mezőgazdasági művelésből élő, illetve egyéb aktív tájhasználó rurális közösségek körében.

 

Inváziós harlekinkatica az Őrségben. Fotó: Ulicsni Viktor

 

A tervezett kutatások kiterjednek a helyi közösségek által felismert inváziós és idegenhonos fajok kapcsán érzékelt hatások, a megjelenésükre adott reakciók és a helyi emberek általi monitorozás jellegzetességeinek a feltárására a természetvédelmi kezelések és a hatékonyabb gazdálkodás érdekében. A fent vázolt kutatási kérdések vizsgálata az inváziós állatfajok által a helyiek által is érzékelhetően érintett tájakban, így a Szigetközben, az Őrségben és Szatmár romániai részén történik majd. A vizsgálat eredményeit a pályázó külföldi és hazai tanulmányok és konferenciaelőadások keretében adja közre.
A hagyományos és helyi ökológiai tudás legújabb elemeinek, különösen a természetvédelmi biológia kezelési terveihez, aktív beavatkozásaihoz szükséges információk vizsgálata a tudásrendszerek (a természetvédelmi gyakorlat, a tudomány, valamint a hagyományos és helyi tudás ismerői) hatékonyabb összekapcsolásával, valamint az inkluzív természetvédelmi megközelítésnek elősegítésével hozzájárul az idegenhonos fajokkal szembeni hatékonyabb fellépéshez, valamint az őshonos fajok, élőhelyek, a hagyományos tájhasználat védelméhez.