Az International Society of Ethnobiology (ISE) 19. kongresszusán, Cairnsben, Ulicsni Viktor, az ELTE HTK Néprajztudományi Kutatóintézet munkatársa a Kárpát-medencei földművesek és pásztorok kártevőkkel és parazitákkal kapcsolatos etnoökológiai tudásáról tartott előadást.
Az International Society of Ethnobiology (ISE) 19. kongresszusát 2026-ban az ausztráliai Cairnsben rendezték meg. Az „Indigenous and Local Knowledge Connections: Honouring Heritage and Innovation” című konferencia középpontjában az őslakos és helyi tudásrendszerek, a kulturális örökség és a természeti környezethez fűződő kapcsolatok álltak. Az Ausztráliában első alkalommal megrendezett kongresszuson kutatók, őslakosok, közösségi és természetvédelmi szakemberek osztották meg tapasztalataikat.
A konferencia számos programja mutatta be az ausztrál őslakos közösségek természeti környezettel kapcsolatos tudását és annak mai szerepét. Különös hangsúlyt kaptak azok a kezdeményezések, amelyekben a hagyományos tudás és a tudományos ismeretek egymást kiegészítve járulnak hozzá a tájak és a biológiai sokféleség megőrzéséhez. A kongresszushoz kapcsolódó terepi programok során lehetőség nyílt az észak-queenslandi Yidinji közösség hagyományos természeti tudásának megismerésére, valamint a trópusi esőerdő és a Nagy-korallzátony élővilágának tanulmányozására is.
Az ausztrál őslakosok évezredes tudáshagyománya: a vasat még nem ismerő közösségek a sziklafestményeken és véseteken keresztül nemzedékről nemzedékre adták tovább természeti és kulturális ismereteiket
Az őslakos Anangu közösség kulturális hagyományának tiszteletben tartása érdekében 2019 óta nem lehet felmászni a szent hegyre. A korábbi látogatók taposásának nyomai azonban még ma is jól kirajzolódnak a sziklafalon
A konferencián Ulicsni Viktor, az ELTE HTK Néprajztudományi Kutatóintézet tudományos munkatársa „Comparative Ethnoecological Knowledge of Farmers and Herders on Pests and Parasites in Central Europe” címmel tartott előadást. Az Of Farmers, Herders and Mountains című szekcióban bemutatott kutatás a Kárpát-medence különböző gazdálkodó közösségeinek kártevőkkel és parazitákkal kapcsolatos hagyományos tudását hasonlította össze. Az előadás arra is rámutatott, hogy a földművesek és pásztorok eltérő gazdálkodási gyakorlata miként befolyásolja az élővilágról kialakult ismereteiket.
A kongresszust megelőző és kísérő programok az ausztrál őslakos kultúra világképének, természetfelfogásának megismerésére is lehetőséget adtak. A szakmai tapasztalatok között fontos helyet foglalt el a Dreaming, Dreamtime fogalma, amely az ausztrál őslakos közösségek világképében a föld, az élővilág, az ősök, a történetek és az emberi közösségek közötti kapcsolatok sajátos rendszerét jelöli.
A híres ausztrál madárdiverzitás színei és formái a mindennapi táj részei (rózsás kakadu, szivárványos gyurgyalag, szivárványos lóri, malukui íbisz)
Ausztrália különleges állatvilága lépten-nyomon szembejön: erszényesek és tojásrakó emlősök egyaránt (zöld gyűrűsfarkú erszényes, fürge wallaby, Lumholtz-kúszókenguru, kacsacsőrű emlős)
A kongresszuson szerzett tapasztalatok különösen az őslakos és helyi tudás, a biológiai sokféleség és a kulturális örökség kapcsolatának vizsgálatához kínáltak új szempontokat. Az ausztrál példák egyben jól illeszkednek azokhoz a kutatási kérdésekhez, amelyeket a HTK Néprajztudományi Kutatóintézetben a helyi ökológiai tudás, az ember és a természeti környezet kapcsolata, valamint a helyi tudás változása és továbbélése kapcsán vizsgálunk.
Ulicsni Viktor
Ausztrália rendkívüli tájdiverzitása a kontinens száraz belső területeitől a mérsékelt erdőkön és trópusi esőerdőkön át egészen a mangrovékig, a folyókig és a korallzátonyokig terjed – a természet változatossága a helyi ökológiai tudás alapvető kerete is
A fotókat Ulicsni Viktor készítette.
