Európa legnagyobb antropológiai konferenciáján több mint 1500 kutató vett részt Poznanban. A 2026. július 21. és 24. között rendezett eseményen a Néprajztudományi Kutatóintézetet Sántha István és Mészáros Csaba képviselte.

Az EASA (European Association of Social Anthropologists) az európai antropológia legjelentősebb szervezete által kétévente szervezett konferenciák az antropológiai eszmecsere legfontosabb európai fórumai. Az idei eseményt a poznani Adam Mickiewicz Egyetem Antropológia Tanszékének kutatói szervezték. A négynapos tudományos találkozó a plenáris előadások mellett 200 panel és 25 kerekasztal-megbeszélés keretében adott lehetőséget arra, hogy az európai (és Európán túli) antropológusok megvitassák tudományágunk kortárs kérdéseit.

A konferencia központi problémafelvetése az volt, hogy miként tud szerepet vállalni az antropológia az egyre inkább polarizálódó, véleménybuborékokba zárt világban zajló érdemi párbeszédek kialakításában és a megértés megszületésében az egyes szereplők között. A résztvevők választ kerestek továbbá arra a kérdésre, hogy miként lehet tudásokat, véleményeket közvetíteni egy olyan kommunikációs közegben, ahol a különféle vélemények és álláspontok nem ütköznek, hanem diszkreditálódnak.

Fotó: Krzysztov Duda

Két kutatónk előadása szintén a polarizációból fakadó nehézségekre világított rá. Sántha István egy pozsonyi magyar családnak a csehszlovák állammal öt évig folytatott levelezését mutatta be. A második világháború után Pozsonyban a burzsoának bélyegzett magyar és német személyeket a (cseh)szlovák állam ellenségeiként gyűjtőtáborokba kényszerítették, miközben lakásaikat és vagyontárgyaikat vidéki szlovák családok foglalták el és sajátították ki. Az előadás azt a folyamatot mutatta be, hogy a szenvedő felek miként igyekeztek elkobozott vagyontárgyaikat és lakásukat visszaszerezni egy olyan jogi környezetben és korban, amely nem adott teret a történelmi emlékezet sokféleségből adódó (multikulturális) szemléletek érvényesítésére.

Csoportkép

Mészáros Csaba a hazai etnológia közelmúltbeli alakulástörténetek bemutatásával arra hívta a fel a figyelmet, hogy az Ázsiában zajló magyar terepmunkák és kutatások egy jelentős része nem a nemzetközi antropológia ismeretelméleti horizontjával összhangban valósul meg, éppen ezért e kutatások javarészt láthatatlanok az antropológiai történetírás számára.

A konferencia programja elérhető itt.