Nemzetközi tudománytörténeti és tudományszociológiai előadássorozat kezdődött az ELTE HTK Néprajztudományi Kutatóintézetében az MTA Kulturális Antropológiai Munkabizottsággal és a Magyar Kulturális Antropológiai Társasággal együttműködésben.
Az előadássorozat első két programjára 2025. november 11-én és november 27-én került sor. Az első alkalommal meghívott vendégünk Nikola Balaš, a Cseh Tudományos Akadémia Etnológiai Intézetének tudományos munkatársa volt, akinek tavaly látott napvilágot An Ethnographic Chiefdom: Epistemic Arrest and Knowledge Production in Czechoslovak Ethnography (1969–1989) című monográfiája. Nikola Balaš és Intézetünk kutatója, Mészáros Csaba szeminárium keretében vitatták meg az antropológiai tudástermelés és az akadémiai hierarchiák összefüggésének kérdéseit. A két előadó arra világított rá, hogy habár a kelet-közép-európai antropológiai műhelyek a nemzetközi antropológiai tudástermelés félperifériáján helyezkednek el, helyzetük nem feltétlenül hoz létre magától értetődő hierarchikus viszonyokat.
Nikola Balaš amellett érvelt, hogy a nemzetközi tudományos életen belüli hatalmi egyenlőtlenségek felnagyítása eredményeként egyes kutatói műhelyek képviselői adott esetben eleve nem kívánnak részt venni a nemzetközi antropológiai tudástermelés folyamatában. Ezek a kutatók azonban e szerepfelfogás következményeként éppen önmaguk válnak a marginalizálódási folyamat tevékeny részeseivé. Mészáros Csaba arra kívánt rámutatni, hogy az akadémiai hierarchiák merev szemlélete olykor elhomályosítja a regionális iskolák és műhelyek ismeretelméleti és tudománymetodológiai különbségeit, sajátosságait. Példaképpen a magyar etnológia (és azon belül is az Ázsiára vonatkozó kutatások) helyzetét és kutatási örökségét említette meg.
Míg az első tudományos ülés az egyes nemzeti/regionális tudományos műhelyek közötti különbségeket és dinamikákat vette számba, addig a második alkalom sokkal inkább az egyéni életpályákra és azok tanulságaira összpontosított. Az előadók kerekasztal-beszélgetés keretében vitatták meg a kutatói életpálya-modellekre vonatkozó észrevételeiket. A beszélgetés résztvevői Rácz Krisztina (Belgrádi Egyetem), Bakos Áron (Néprajzi Múzeum, Babeș-Bolyai Tudományegyetem), Balatonyi Judit (Pécsi Tudományegyetem) és Komáromi Tünde (Károli Gáspár Református Egyetem) voltak.
A beszélgetés kezdetén a felkért előadók autoetnográfia keretében számoltak be arról, hogy milyen élmények formálták kutatói pályájukat és lehetőségeiket. Elsőként Rácz Krisztina elemezte a kutatói én és pozíció szituatív jellegéből fakadó problémákat, ezt követően Bakos Áron egy drogkartell működési logikájának analógiájára mutatta be a fiatal kutatók élethelyzetét és kiszolgáltatottságát, majd Balatonyi Judit saját pályafutásának egyes szakaszaira reflektálva hívta fel a figyelmet arra, hogy nemcsak szellemileg, de lelkileg is milyen kihívásokat tartogat a kutatói élet. A pályája során számos tudományos műhelyben pallérozódott Komáromi Tünde önreflexív előadása zárta a kerekasztal-beszélgetést elindító egyéni beszámolók sorát.
Ezt követően Mészáros Csaba és Nagy Zoltán moderálásával közel két órás beszélgetés vette kezdetét. A beszélgetés hossza és mélysége arra mutatott rá, hogy a kutatói élet belső dinamikáinak megértése és feltárása nem felesleges köldöknézegetés, hanem olyan tevékenység, amely segít a kutatói pozíció és a kutatási lehetőségek meghatározásában.
Mindkét esemény az ELTE HTK Néprajztudományi Kutatóintézet, a Magyar Kulturális Antropológiai Társaság és az MTA Kulturális Antropológiai Munkabizottság (MAKAT) közös szervezésében és anyagi támogatásával valósult meg.
Fotók: Szakál Anna és Vargyas Gábor
