2018. október 12-étől elérhető az MTA BTK NTI új adatbázisa, amely Szomjas-Schiffert György 1966-os észak-finnországi gyűjtésére (hangfelvételeire és lejegyzéseire), valamint Tamás Ildikó 1999-es és 2014-es (több skandináviai helyszínen végzett) terepmunkájának anyagára épül.
A jojka-korpusz és annak zeneelméleti feldolgozása máig páratlan jelentőségű, hiszen Szomjas-Schiffert elsőként tárta fel és kottázta le a számi énekstílust oly különlegessé tévő ornamentikát. Az adatbázis tartalmazza a nunnaneni jojkák zenei, folklorisztikai és nyelvészeti feldolgozását. A tudományos eredményeken túl bemutatja a korpusz vizsgálata során kidolgozott új módszereket, így eszköztárat is nyújt, amely más archívumok jojkaanyagához is felhasználható. A számik lírai folklórműfajának kutatása a 20. század eleje óta folyik, azonban máig nem jellemzőek az olyan összefoglalások, amelyek a jojkát nyelvi, zenei és társadalmi jelenségként együtt láttatnák, interdiszciplináris megközelítéssel. A népdal általános fogalmával nehezen leírható jojka műfajának elemzése, feldolgozása számos új elméleti és módszertani megoldás alkalmazását kívánja. A jojkaszövegek feldolgozása ennek jó példája, hiszen olyan nyelvi megnyilvánulásokat kell értelmezni, amelyek szótári jelentéssel rendelkező szavakat alig tartalmaznak. Bemutatjuk, hogy a „halandzsaelemeket” is szövegként lehet elemezni, hiszen használatuk szabályozott, fonetikailag, morfológiailag és szemantikailag is megragadható. A jojkahagyománnyal foglalkozó szakirodalom túlnyomó részében zenei szempontból a jojkák improvizatív jellege hangsúlyozódik. Ezt a képet is szeretnénk árnyalni, egy háromrétegű strukturális elemzés és egy, a változás dinamikáján alapuló tipológia bemutatásával, amely a hagyományozódás folyamatának széles spektrumában jelöl ki három fontos állomást, azaz kategóriát.
