2025-től kezdődően a HUN-REN BTK Néprajztudományi Intézet három kutatási témában nyerte el az MTA támogatását észtországi, szlovéniai és romániai kutatóhelyekkel való kétoldalú tudományos együttműködés céljából.
1. Digitális módszerek és kutatói hálózatok a folklorisztikában
Észt-magyar konferencia résztvevői az Észt Irodalmi Múzeumban (Tartu, 2023). Fotó: Alar Madisson
Közreműködő partnerszervezetek: HUN-REN BTK Néprajztudományi Intézet – Estonian Literary Museum
Vezető kutatók: Vargha Katalin, Liisi Laineste
Résztvevő magyar kutatók: Szakál Anna, Ilyefalvi Emese (ELTE)
Résztvevő nem magyar kutatók: Piret Voolaid, Katre Kikas, Anastasiya Fiadotava, Reet Hiimäe, Mare Kõiva, Sergey Troitskiy
Futamidő: 2025–2027
Az észt-magyar együttműködés lehetőséget nyújt a 2022–2024-es projektben (Globális és lokális elemek a kortárs folklórban Magyarországon és Észtországban) megkezdett közös munka folytatására. Ennek keretében két fő irány rajzolódik ki. Egyrészt a kutatócsoport tagjai megvizsgálják a digitális módszerek alkalmazásának lehetőségeit és előnyeit a folklorisztikában, különösen a kortárs folklór (pl. viccek, mémek, modern mondák) gyűjtése, elemzése és archiválása területén. A másik közös témát a kutatói hálózatok (ezen belül a levelezés és a gyűjtőhálózatok) vizsgálata jelenti, amelyek feltárása és összehasonlító elemzése jelentősen hozzájárulhat a magyar és az észt folklorisztikai kutatások korai történetének árnyaltabb megértéséhez.
A közös projekt fő célkitűzései:
- a digitális módszerek jelenlegi használatának feltérképezése a kortárs folklorisztikában (Észtországban és Magyarországon);
- a projekt keretében kisebb adatcsomagok létrehozása és ezek elemzése digitális eszközökkel;
- annak kipróbálása, hogy az intézményi infrastruktúrák (pl. ARP) milyen lehetőségeket kínálnak a folklorisztikai kutatás számára;
- esettanulmányokon keresztül a tudományos kapcsolathálók kutatásra gyakorolt hatásának, szerepének, jelentőségének vizsgálata.
2. Populáris kultúra, örökség, identitás: történelmi folyamatok és kortárs gyakorlatok Magyarországon és Szlovéniában
ZRC SAZU Institute of Ethnomusicology. Forrás: https://dmi.zrc-sazu.si/en/node/99686
Közreműködő partnerszervezetek: HUN-REN BTK Néprajztudományi Intézet – Research Centre of the Slovenian Academy of Sciences and Arts (ZRC SAZU) Institute of Ethnomusicology
Vezető kutatók: Ispán Ágota Lídia, Marjeta Pisk
Résztvevő magyar kutatók: Domokos Mariann, Eitler Ágnes, Nickel Vira Réka
Résztvevő nem magyar kutatók: Mojca Kovačič, Urša Šivic, Eva Fekonja
Futamidő: 2025–2027
A kultúrakutatásban régóta tudományos reflexiók és vizsgálatok tárgyát képezi az örökség, a populáris kultúra és a média fogalma, azonban a néprajzkutatás kevés figyelmet szentelt egymáshoz való viszonyuknak, e kapcsolat történeti alakulásának. A populáris kultúra közvetítő csatornaként szolgált egyfelől az elit kultúraformáló törekvéseihez, hozzájárulva a hagyományos népi kultúra átalakulásához, másfelől a lokális népi kultúra folklorizálódásának és népszerűsítésének eszközeként a kanonizálódás és szelekció révén a nemzeti kultúra és a hivatalos örökség részévé vált. E folyamatoknak kialakultak az intézményes keretei, a különféle mediális technikái, amelyhez szociokulturálisan meghatározott befogadói aktivitások és recepciós módok társultak.
A populáris kultúra mindennapokat meghatározó szerepe napjainkra általánossá vált: nemcsak saját örökségünk előállításában és közvetítésében játszik kulcsszerepet, hanem mások örökségének fogyasztásában is. Az örökségesítés kortárs gyakorlatai – megtörve a hagyományos intézmények és szereplők szerepét – a részvételiség kultúrája révén utat nyitottak egy demokratizálódási folyamatnak, ahol a legkülönbözőbb társadalmi, generációs és lokális csoportok jelenhetnek meg, hozzájárulva ily módon a hagyományos örökségnek a populáris kultúrában történő „újrapozícionálásához”. Ennek eredménye az örökség folyamatos és dinamikus előállítása és fogyasztása, amely hatással van a helykötődésre, valamint a lokális és nemzeti identitásra.
A kutatócsoport célja, hogy magyar és szlovén, történeti és kortárs példákon keresztül megvilágítsa, milyen szerepet tölt be a populáris kultúra és média az örökségesítésben, vizsgálatához elméleti és módszertani kereteket biztosítson. Elemzés tárgyává tesszük a különféle örökségelemek populáris kultúrába kerülését, annak intézményesült és nem hivatalos, közösségi gyakorlatait, a fogyasztási jellemzők és ízlés akár rendszerváltásokon és médiumokon átívelő folytonosságát. A kutatások arra is lehetőséget teremtenek, hogy feltárjuk a közös birodalmi és szocialista múltban (is) gyökerező regionális jellegzetességeket, az örökségelemek cseréjét, esetleges közép-kelet-európai mintázatokat, megalapozva ezzel egy jövőbeni komparatív elemzést.
3. Folklórgyűjtés és -disszemináció a 19–20. századi Erdélyben
Középen a résztvevő kutatók közül (balról jobbra): Vargha Katalin, Szakál Anna, Olosz Katalin, Chikány Judit. Fotó: Gulyás Judit
Közreműködő partnerszervezetek: HUN-REN BTK Néprajztudományi Intézet – Román Akadémia Kolozsvári Folklórarchívuma
Vezető kutatók: Miklós Alpár – Szakál Anna
Résztvevő magyarországi kutatók: Chikány Judit (ELTE), Gulyás Judit, Vargha Katalin
Résztvevő romániai kutatók: Berki Tímea, Gergely Zoltán, Keszeg Vilmos, Olosz Katalin
Futamidő: 2025. jan. 1 – 2027. dec. 31.
A kutatási projekt célja, hogy a résztvevő kutatók az erdélyi magyar népköltészeti gyűjtés máig jobbára ismeretlen személyeinek, kevésbé vizsgált médiumainak és hatástörténetüknek mélyfúrásszerű vizsgálatát elvégezzék, és ennek során a feltárt szakmai, tudományos hálózatok működését láthatóvá tegyék. Ennek érdekében a projekt kutatói magyarországi és a romániai közgyűjteményekben kölcsönösen kutatásokat végeznek, közös konferenciát és külföldi konferencián önálló szekciót szerveznek és műhelybeszélgetéseket tartanak.
A közös projekt vizsgálni tervezett témái:
- az 1830–1850-es évek erdélyi magyar és román népköltészeti gyűjtőhálózatai és egymásra hatásuk;
- Szabó Sámuel és Gyulai Pál kapcsolathálója, népköltészeti gyűjtésben betöltött szerepe;
- erdélyi ponyvanyomtatvány-gyűjtemények;
- turizmus és néprajz kölcsönhatása, az Erdélyi Kárpát-Egyesület néprajzi aktivitása;
- az Aranyosvidék című regionális lapban (1891–1940) kibontakozott néprajzi diskurzus és a hagyomány tematizálása;
- kevésbé ismert 20. századi etnomuzikológusok hagyatéka
A projekt keretében elsőként Olosz Katalin látogatott Marosvásárhelyről 11 napra Budapestre, hogy archívumi kutatásokat folytasson. A 2025. május 15-én és 22-én intézetünkben tartott műhelymegbeszélésen a kutatói egodokumentumok kutatásban való felhasználásának és publikálásának módszertani és etikai kérdéseiről, valamint a folyó és tervezett kutatásokhoz kapcsolódó magyarországi és romániai archív források vizsgálatáról beszélgettek a projekt kutatói.
