Az International Society of Ethnobiology 2024. május 14–19. között rendezte meg 18. konferenciáját a marokkói Marrákesben. A HUN-REN BTK Néprajztudományi Intézet Lendület Etnoökológia Kutatócsoportját öt kutatónk képviselte változatos témákkal.

Az idei konferencia középpontjában a biodiverzitás és a kultúrtájak vizsgálatának őslakos, helyi és tudományos nézőpontjai álltak (Biodiversity and Cultural Landscapes: Scientific, Indigenous and Local Perspectives). Így a konferencián nemcsak kutatók, hanem a hagyományos tudással bíró közösségek tagjai, köztük amazig (berber) és magyar juhászok is részt vettek. A konferencián idén összesen több mint 60 ország megközelítőleg 500 kutatója volt jelen. A konferenciára nyolc magyar kutató és egy háromfős magyar pásztorcsalád érkezett.

Kutatócsoportunk tagja, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont munkatársa, Molnár Zsolt két szekciót is vezetett Sáfián László juhásszal és családjával. Az egyik szekció fő célja az volt, hogy a biológiai sokféleség fenntartható használatára és a hagyományos ökológiai tudásra összpontosítva lehetőséget biztosítson a különböző országok, sőt kontinensek pásztorai, valamint a pásztorok és kutatók közötti párbeszédnek. A kerekasztal-beszélgetés legfontosabb témái a változó környezetben működő külterjes tájhasználati gyakorlatok átalakulása, a szükséges új módszertani megközelítések kidolgozása, valamint a helyi közösségek adaptív kapacitásának támogatása köré szerveződtek.

A másik, Molnár Zsolt és Aumeeruddy-Thomas Yildiz által szervezett szekció a természeti erőforrásokkal gazdálkodó helyi közösségek hagyományos ökológiai tudásának ökológiai jelentőségére, valamint a helyi közösségek és a kutatók közötti eredményesebb partnerségi viszony kiépítésére helyezte a hangsúlyt. A szekció résztvevői, köztük Babai Dániel, a Lendület Etnoökológia Kutatócsoport vezetője kiemelték a transzdiszciplináris és közös tudásalkotáson alapuló megközelítések jelentőségét, a hagyományos és a tudományos ökológiai tudás együttműködése fontosságát lokálisan releváns ökológiai kérdések meghatározásában, valamint a kutatási megközelítések dekolonizációjában. Az éghajlatváltozás, a biológiai sokféleség jelentős csökkenése, a kapcsolódó ökológiai és környezeti válságok új adaptív válaszokat igényelnek. Az őslakos és helyi közösségek, valamint a kutatók között kiépülő együttműködés jelentős előrelépést jelenthet a globális környezeti problémák eredményezte kihívások megválaszolásában.

Amazig (berber) és magyar pásztorok, valamint kutatók kerekasztal-beszélgetése a konferencián.

A népi állatismeret témájában Ulicsni Viktor képviselte kutatócsoportunkat és a HUN-REN BTK Néprajztudományi Intézetet. Előadása az idegenhonos, inváziósan viselkedő fajokkal kapcsolatos helyi percepciókat és taxonómiai-ökológiai tudást mutatta be őrségi, szigetközi és szatmári kutatásai alapján. A három Kárpát-medencei tájon végzett kutatás egyik legfontosabb tanulsága az, hogy az idegenhonos fajokkal kapcsolatos helyi ökológiai tudás elsősorban a személyes érintettség, különösen a mezőgazdasági károk okán gyarapodik. A helyi ökológiai tudás révén megismerhető az idegenhonos fajok őshonos közösségekre gyakorolt hatása, továbbá a helytülő vagy lassú mozgású fajok pontos terjedési mintázata. A biológiai inváziók társadalmi-kulturális kontextusának megismerése és integrálása az inváziós fajok természetvédelmi kezelésébe kulcsfontosságú a fenntartható, azaz mind ökológiailag, mind társadalmilag sikeres kezelésükhöz.

Borsos Balázs tudományos tanácsadó, akadémikus előadásában az ökológiai lábnyom kultúrák összehasonlítása kapcsán lehetséges alkalmazását vizsgálta, elemezve az ökológiai lábnyom és a biológiai eltartóképesség összevethető paramétereit. A Globális Ökolábnyom Hálózat (GFN) 2018-as adatai alapján 30 ország összehasonlítására tett kísérletet. Az ökológiai lábnyom-elemzés eredményeként a más módszerekkel is egy csoportba sorolható kultúrák, így például olyan szoros kapcsolatban álló országok, mint Ruanda és Burundi, Szváziföld és Lesotho vagy a kelet-közép-európai régió országai is egy csoportba kerülnek. Az ökológiai lábnyom fogalmával kapcsolatban végzett számítások adatsorai nemcsak országok, hanem kultúrák összehasonlítására is alkalmasak lehetnek.

Borsos Balázs az ökológiai lábnyom fogalmával kapcsolatban végzett számítások adatsorainak és a különböző kultúráknak az összehasonlításáról tartott előadást. 

Magyar Zoltán tudományos főmunkatárs a Népművészet Mestere-díjjal kitüntetett híres gyimesi mesemondó, Tankó Fülöp átlagon felüli természetismeretét, a népi kozmogóniára, kozmológiára vonatkozó elképzeléseit, valamint a Gyimesben honos növény- és állatvilággal kapcsolatos, tőle gyűjtött mondákat és igaztörténeteket mutatta be. 

Magyar Zoltán a Népművészet Mestere-díjjal kitüntetett, híres gyimesi mesemondó, Tankó Fülöp átlagon felüli természetismeretét mutatta be. 

Demeter László, a Lendület kutatócsoport tagja, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont munkatársa a Száva menti, szerb disznósgazdák tevékenységét és kapcsolódó ökológiai tudását ismertette. A gyakran egész évben az ártéri erdőben nevelt házi sertések révén különösen szoros kapcsolat alakult ki a sertéstartók (szerb nyelven: szvinjárok), a sertések, valamint a Száva és Boszut folyók kiterjedt ártéri erdő-mocsár mozaikja között. A szvinjárok hagyományos ökológiai tudása kiterjed a sertések által fogyasztott 98 növény- és 42 állattaxonra, valamint további 56 növény- és 17 állatfajra, amelyeket a házi sertések nem fogyasztanak, akár el is kerülnek.

Az eredmények azt mutatják, hogy az egykor elterjedt, mára szinte teljesen eltűnt erdei sertéstartás egyszerre lehet pozitív (pl. ritka iszapfajok élőhelyeinek kezelése, fenntartása az ártéri mocsarakban), negatív (pl. keményfás puhafaligetekre jellemző hagymás-gumós fajok eltűnése) vagy semleges (pl. felső cserjeszint) hatással az ártéri erdő-mocsár mozaik biológiai sokféleségére. Az afrikai sertéspestis miatt 2023-ban a szvinjárok kénytelenek voltak kihajtani sertéseiket az erdőből. A korábban folyamatosan az erdőben élő kocák közül nem sokan maradtak életben a falusi ólakban. Ezáltal nemcsak a disznók pusztultak el, hanem az erdőt jól ismerő disznók generációk hosszú során át gyűlt tapasztalata is elveszett arról, hol és hogyan lehet az erdőben (túl)élni.

Az előadások mellett konferencia-kirándulások keretében lehetőség nyílott a hagyományos ökológiai tudás helyi képviselőinek megismerésére is. Az egyik kirándulás egy kígyófogó tevékenységével ismertette meg a résztvevőket Sidi Bou Outhmane-ban. A kígyófogók a kígyóbűvölők számára gyűjtik az állatokat, munkájukhoz elengedhetetlen a különböző kígyófajok árulkodó nyomainak, élőhelyüknek és viselkedésüknek az ismerete. A kígyófogó megosztotta tudását a konferenciáról érkező csapattal a kígyókhoz kapcsolódó helyi hiedelmekről, sőt a befogási praktikákról is.

Kígyóbűvölők számára befogott patkós sikló Sidi Bou Outhmane-ben.

A Lendület kutatócsoport, valamint a magyar küldöttség további tagjai a konferencia után a helyi pásztorok életmódját és kapcsolódó ökológiai tudását, szokásait feltáró tanulmányúton vettek részt. A tanulmányút során egy helyi vezető segítségével lehetőség nyílt a Magas-Atlasz és a Draa-völgy magashegyi, félsivatagi és sivatagi területeinek állattartásra és növénytermesztésre épülő gazdálkodásának megismerésére.

A Lendület kutatócsoport tagjai a konferencia utáni tanulmányúton a Draa-völgyben.

Nád aratása a Laayoune oázisban. 

A sivatagos területek felszíni vizei az állattartásban betöltött kulcsszerepük mellett a természetes helyi diverzitás túlnyomó részének is életteret biztosítanak (kecskék, rózsás flamingók és gólyatöcsök egy oázisban). 

A félsivatagos területek fő mezőgazdasági hasznosítási módja a transzhumáló pásztorkodás.

A fotókat Ulicsni Viktor készítette.