2023. október 5. és 7. között 15. alkalommal rendeztek tudomány- és kutatástörténeti konferenciát Kolozsváron. A tanácskozás a korábbi évektől eltérően idén második alkalommal a teljes magyar nyelvterületről várta az előadásokat. A huszonhét előadó között a HUN-REN BTK Néprajztudományi Intézet hat kutatója szerepelt előadással.

 Keszeg Vilmos zárja a konferenciát. Fotó: Beke András

Az Erdélyi Múzeum-Egyesület, a BBTE Magyar Néprajz és Antropológia Tanszéke, a Kriza János Néprajzi Társaság és az MTA Kolozsvári Akadémiai Bizottsága által szervezett tudomány- és kutatástörténeti konferencián a HUN-REN BTK Néprajztudományi Intézet kutatója, Cseh Fruzsina Szőnyegkészítő szövetkezetek az Alföldön az 1950-es évektől (Szentes és Csongrád) című előadásában a háziipari szövetkezetek kutatásának módszertani kérdéseiről számolt be két esettanulmány, a szentesi és a csongrádi szövetkezetek példáján keresztül. Kelet-Európában, így Magyarországon is a 20. század első felétől számtalan szőnyegkészítő műhely jött létre, amelyek háziipari keretek közt foglalkoztatták a betanított alkalmazottakat, elsősorban Budapesten és alföldi településeken. Az Alföld vezető szerepe az 1950-es évektől megalakult, esetenként a korábbi tudást is tovább vivő szövetkezetek révén megmaradt. Történetük feltárása különböző nehézségekbe ütközik, és szövetkezetenként, illetve településenként hol hasonló, hol eltérő motivációkat, gyakorlatokat ismerhetünk meg.

Gulyás Judit a Szabó Sámuel hagyatékából 2021 őszén előkerült és Olosz Katalin irányításával kiadandó népköltési korpusz egy részéről, a népmesékről adott áttekintést. Az eddig ismeretlen, 1873 és 1876 között a kolozsvári református gimnázium diákjai által lejegyzett szövegek  között állatmese, legendamesék, tréfás mesék is megtalálhatók, műfajukat tekintve azonban túlnyomó részben tündérmesékről van szó, pl. a Hófehérke-, illetve a Fehérlófia-típus egy-egy viszonylag korai változatáról. Szabó Sámuel és diákjainak újabb mese-lejegyzéseivel együtt a kolozsvári református kollégiumhoz köthető a 19. század egyik legjelentősebb, intézményes keretek között folyt erdélyi népmesegyűjtése.

Nagy Zoltán a 19. századi magyar Szibéria-kutatás módszertanának egy kérdését vizsgálta „Bankett és vallatás.” Terepmunkamódszerek a 19. századi Szibéria-kutatásban című előadásában, azt, hogy milyen módszereket tartottak elfogadhatónak a korabeli kutatók az információk és a tárgyak megszerzésére. Az erőszak burkolt és kevésbé burkolt formáit a vadászat metaforáján keresztül értelmezte, majd megpróbálta elhelyezni a korabeli tudományosság keretrendszerében. Végül feltette azt a kérdést is, hogy e gyakorlatnak van-e bármilyen köze a finnugor nyelvrokonsághoz, illetve a korabeli orientalizmushoz.

Nagy Zsolt, az MTA Lendület Etnoökológia Kutatócsoport tagjaként, Virágok és asszonyok között – Nagy Olga Udvarfalván címmel tartott előadást. Bemutatta, hogy Nagy Olga erdélyi magyar néprajzkutató mit és hogyan gyűjtött a településen az 1950-es évek elejétől az 1970-es évek közepéig. Az előadásból az is kiderült, hogy Nagy Olga elsők között figyelt fel az udvarfalvi asszonyok dísznövénytermesztő tevékenységére, és ennek a falu társadalmi átalakulásában játszott szerepére. 

Reguly Antal (1819–1858) életéről általában a „heroikus gyűjtőút” és a „feldolgozatlan hagyaték” címkéjével beszélünk. A korábbi évtizedek feldolgozó munkája a nyelvészeti és folklórgyűjtésekre összpontosult, s ért el hatalmas eredményeket. Ezzel szemben Reguly személyes iratait – naplóit, naplószerű feljegyzéseit, levelezését – sosem vizsgálta a kutatás szisztematikusan, illetve ha mégis, azok alig kerültek publikálásra. A Ruttkay-Miklián Eszter által bemutatott projekt célja az egodokumentumok digitális közreadása, kiegészítve a térképészeti munkák és a néprajzi tárgygyűjtemény anyagaival. A források feldolgozása önmaguk értékén túl természetesen rengeteg kérdést vet fel, módosítja a korábban kirajzolódott képet Reguly tevékenységéről.

Szakál Anna Kőváry László az 1840–50-es évek értelmiségi köreiben címmel megtartott előadásában három kérdést járt körül. Egyrészt vizsgálta azt, hogy Kőváry László, akit a szakirodalom az erdélyi néprajzi gyűjtés korai időszakának képviselőjeként tart számon Kriza János mellett, vajon valóban végzett-e néprajzi gyűjtést, együttműködött-e Krizával a Vadrózsák létrehozásában, s ha nem, akkor emögött milyen okok húzódhattak meg a háttérben. Emellett arra is választ keresett elsősorban korabeli levelezések segítségével, hogy hol helyezkedhetett el Kőváry az erdélyi értelmiségi körök vonatkozásában, milyen lehetett akkor a róla létező látens tudás. 

Az értelmiségi/kutatói egodokumentumok erdélyi közgyűjteményi jelenlétéről rendezett kerekasztal-beszélgetés azokat a kérdéseket igyekezett körüljárni, hogy a három felkért intézmény (a Román Nemzeti Levéltár Kolozs megyei Levéltára, a Kolozsvári Folklórintézet és az Erdélyi Református Egyházkerületi Levéltár) milyen egodokumentumokkal rendelkezik, az egyes hagyatékok begyűjtése mennyire szisztematikus, elérhetőek-e ezek (és ha igen, hol és hogyan) a kutatás számára, illetve, hogy milyen ezzel kapcsolatos terveik, elképzeléseik és nehézségeik vannak az egyes archívumoknak. Flóra Ágnessel, Gergely Zoltánnal és Tóth Leventével kollégánk, Szakál Anna beszélgetett.

Az előadások írott változatából tematikus kötet készül.

A konferencia kirándulásának résztvevői: Válaszút, Kallós Zoltán Néprajzi Gyűjtemény, 2023. október 7. Fotó: Nagy Zsolt

A konferencia mezőségi szakmai kirándulással zárult. A szervezési munkát Keszeg Vilmossal közösen Szakál Anna végezte. 

A konferencia részletes programja elérhető itt:

http://www.kjnt.ro/infoteka/314