címmel jelent meg Tóth Vilmos történész és Nagy Károly Zsolt, intézetünk tudományos munkatársának új monográfiája a Nemzeti Örökség Intézete kiadásában.

A Salgótarjáni utcai zsidó temetőről most megjelent kötet a hazai temetkezéstörténeti és a budapesti helytörténeti szakirodalom, valamint a magyar judaikakutatás nagy adóssága volt. Az új kötet egyszerre szakirodalmi monográfia és fotóművészeti album.

Előbbi hagyományosan szövegcentrikus, utóbbi képcentrikus műfaj, előbbinél a képek lennének alárendelt helyzetben, utóbbinál a szöveg. Ebben a könyvben azonban a szöveges és a képi rész egyenrangú, egymást erősíti. A kötet duális szerkezete világosan elkülönül, a tipográfia is ezt erősíti, a két rész azonban reflektál egymásra. A képanyag teljes egészében fekete-fehérben jelenik meg, a temető sajátságos hangulata is ezt igényelte. A fekete-fehér közlésnek komoly tradíciója van a hazai temetőfotózásban, megemlíthetjük például Erdélyi Lajos, Kántor László, Kunt Ernő vagy Olasz Ferenc műveit.

A bevezető tanulmány és az adattár számos új eredményt tartalmaz, amit különösen a várostörténeti, a genealógiai, a judaikai és a síremlékművészeti szakirodalom hasznosíthat.