A magyar etnológia kibontakozásának feltárása jelentős mértékben hozzájárul annak a kérdésnek a megválaszolásához, hogy milyen feltételek mellett intézményesült a néprajztudomány Magyarországon. A BTK Néprajztudományi Intézet idei tudományos rendezvényeinek sorát 2022. december 13-án a 19. századi hazai etnológiai kutatásokkal foglalkozó kutatócsoport tudományos tanácskozása zárta.
„A hazai egyetemes néprajz kezdetei: Európán kívüli tájékozódások” címmel rendezett konferenciát a Néprajztudományi Intézet Vargyas Gábor vezette kutatócsoportja. A kutatócsoport 2021 szeptemberében kezdte el azt a kutatómunkát, amelynek célja a hazai etnológia kibontakozásának feltárása.
Mészáros Csaba. Fotó: Szilágyi Levente
Az esemény több tudásterület szakértői között hozott létre termékeny párbeszédet. A több szakmai intézményből érkező filozófus, muzeológus, térképész és etnológus előadók egymásra reflektálva mutattak rá arra, hogy milyen sokrétű szakmai kihívást jelent a korszak szellemi áramlatainak és uralkodó gondolati rendszereinek feltárása.
Elsőként Békés Vera, a Filozófiai Intézet nyugalmazott főmunkatársa tekintette át, hogy milyen nagy hatást gyakorolt a Göttingeni Egyetem és annak oktatói, kutatói gárdája a 19. századi hazai tudományos élet alakulására. Ezt követően intézetünk senior kutatója, Sárkány Mihály az európai etnológia kevéssé számon tartott előfutárának, Szepsi Csombor Mártonnak munkásságát elemezte. Gyarmati János „Népisme – néprajz – kéz/műipar. Eötvös József gyűjtési megbízása Xántus Jánosnak 1869-ben” című előadásában részletesen bemutatta azokat az okokat, amelyek miatt a magyar állam támogatta Xántus tudományos munkáját és tárgygyűjtését Ázsiában. A délelőtti szekciót Sz. Kristóf Ildikó előadása zárta. Ő a hazai etnológia előzményeit számbavéve világított rá azokra a kapcsolódási pontokra és még inkább megszakítottságokra, amelyek a kor etnológiai ismereteinek gyarapodását jellemezték.
A délutáni előadások egy szűkebb témát, a keletkutatásokat helyezték a vizsgálódás előterébe. Ezek a kutatások már indulásuktól fogva igen szoros kapcsolatban álltak a magyarság eredetkérdésére vonatkozó vitákkal. Mészáros Csaba Sajnovics János Demonstratiojától Reguly Antal terepmunkájáig tekintette át a korszak tudományos közleményeit, amellett érvelve, hogy a másság sztereotipikus ábrázolásán túl érdemes vizsgálni azt is, hogy milyen sémák szerint épült fel az azonosságra vonatkozó reprezentáció.
A közönség. Fotó: Szilágyi Levente
Reguly Antal terepmunkáinak feltáró bemutatását Ruttkay-Miklián Eszter végezte el, akinek előadásából kitűnt, hogy mennyire nem volt állandó az a viszony, ahogyan a kutató a terephez és az ott élőkhöz viszonyult. Gulyás Zoltán Reguly Antal térképeinek néprajzi és névtani tanulságait összegezte, és egyúttal felhívta a figyelmet arra is, hogy miként jelenik meg a helyi tudás a térképeken. A konferencia záró előadását Nagy Zoltán tartotta, aki a 19. század végi szibériai terepmunkákat és tárgygyűjtéseket vizsgálva elemezte az alkoholfogyasztás szerepét a terepmunkák megszervezésében és a gyűjtői magatartás alakításában.
A konferenciát hosszas és igen tanulságos vita követte, melynek lezárásaként az érintett témák tanulmányozásának elmélyítése és a felvetett szempontok alkalmazása érdekében egy további, immár nemzetközi részvevőkkel és fórumokon folytatandó előadássorozat terve bontakozott ki.
