2022. november 10. és 11. között a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Néprajztudományi Intézetében rendezték meg a 11. Kézművesipar-történeti Szimpóziumot a Veszprémi Akadémiai Bizottság Kézművesipar-történeti Munkabizottsága szervezésében.
Az idén 50 éves munkabizottság 1972-ben indította útjára a hazai, majd 1978-ban a nemzetközi kézművesipar-történeti szimpóziumsorozatot azzal a céllal, hogy a kézművesség-kutatások szemléletmódja közelítsen a gazdaság- és társadalomtörténeti kérdésekhez. A töretlen célt igazolják a kétévente megrendezett szimpóziumok anyagából megjelentetett kötetek. A szimpóziumsorozat 2001-ben megszakadt, a Munkabizottság most annak újraindításával a korábban felvetett szemléletmódhoz való csatlakozásra ösztönözte a kutatókat és kutatócsoportokat. Habár a szimpóziumsorozat eddig elsősorban a kora középkortól napjainkig foglalkozott a kisiparok történetével, a kézművesek életmódjával és a termékek ismertetésével, idén kitágultak a diszciplináris határok, és az őskoros régészek előadásai is gazdagították a konferenciát.
Cseh Fruzsina, a BTK Néprajztudományi Intézetének tudományos főmunkatársa a népi iparművészeti termékeknek az 1950-es évektől kialakított kereskedelmi rendszerének kiterjedtségét, eredményeit és tendenciáit mutatta be a kereskedelmi vállalatok iratanyagai, a korabeli sajtóanyagok és adatközlőkkel készített interjúk segítségével. Előadásában felhívta rá a figyelmet, hogy a népművészeti termékekkel való kereskedelem már a 19. század végén megindult, ám az 1910 utáni kereskedelmi vállalkozásokról és a központi irányítás szándékával létrejött vállalatokról szinte semmit sem tudunk, noha az írott források hozzáférhetők. A népművészet kereskedelmét kezdettől fogva elkísérte az a dilemma, hogy mennyiben árt a minőségnek és a hitelességnek a tömeggyártás, miközben folyamatosan az export és a belföldi forgalom növelését tűzték ki célul a háziipari mozgalmak résztvevői.
Az előadások alátámasztották, hogy az anyagi és szellemi javak migrációja a változást, a fejlődést szolgálja. A javak vándorlásával vagy befogadásával szembeni ellenállás a szabályozottabb fejlődés érdekében történik, gyakran érdekellentétek mentén. A problémát valójában mindig az adaptáció jelenti, ezt igazolja, hogy az átvétel miatt már meglévő szabályozásokat kell módosítani, vagy újakat bevezetni (például a viseletekkel kapcsolatos tiltások vagy a céhes rendeletek esetében). Az egyes példák tárgyalása során felmerült a „láthatatlan” munkások, azaz a háziiparban dolgozók kérdése, illetve a közösségek életét befolyásoló szintén „láthatatlan” szokásjog témája. A Munkabizottságnak az Anyagi kultúra évezredei a Kárpát-medencében című konferenciasorozatához hasonlóan a mostani két napos eseményen is bebizonyosodott, hogy az interdiszciplináris diskurzus újabb megközelítésekkel szolgál minden résztvevő számára, és további párbeszédre, tervekre ösztönöz.
A cikk teljes terjedelmében ide kattintva megtekinthető.
