Új kutatócsoport alakult a BTK Néprajztudományi Intézetben a Tagányi-hagyaték feltárására.
Pályázat címe: Tagányi Károly (1856–1924) jogszokásgyűjtő programja és hagyatékának tudománytörténeti jelentősége
Futamideje: 2019.12.01 – 2023.11.30.
A kutatócsoport szakmai hátterét a BTK Néprajztudományi Intézet és a Tárkány Szücs Ernő Jogi Kultúrtörténeti és Jogi Néprajzi Kutatócsoport (www.jogineprajz.hu) jelenti. A kutatók négy intézményből érkeztek: a PTE Kultúratudományi, Pedagógusképző és Vidékfejlesztési Kar tanszékvezető egyetemi tanára Nagy Janka Teodóra és Horváth József, a győri Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér igazgató-helyettese szenior kutatóként; Szeberényi Gábor, a PTE Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont főigazgatója résztvevő kutatóként csatlakozott a pályázathoz. A BTK Néprajztudományi intézet munkatársai közül Bognár Szabina (vezető kutató), Domokos Mariann és Szabó Ernő vesznek részt a kutatási programban.
Tagányi Károly (1856–1924) történész-levéltárnok méltatlanul elfelejtett tudósunk, akinek témaválasztása, „stylje” is jóval univerzálisabb volt, mint kortársaié, felfogása nagyban elütött a korabeli magyar történetírók többségétől. A munkája iránt végletekig elkötelezett tudósként a 19. század végén rendkívüli képességekkel és erudícióval próbált meghonosítani több, Európában szintén abban az időszakban indult kutatási irányzatot. Szerteágazó próbálkozásai (közülük kiemelhető az őt az Akadémiába bejuttató A földközösség története Magyarországon tanulmánya) - a modern levéltártani rendező elvek adaptálásától a helytörténetírás tudományos megalapozásán keresztül a gazdaságtörténet meghonosításáig azonban túl korainak bizonyultak, s így sokáig nem akadt követőjük. Legfontosabb újítása, hogy egyre szélesebb forráskört vont be vizsgálataiba; a néprajztudományban és azon belül a néprajzi gyűjtésben is egy újabb forrásbázist látott. Így széles nemzetközi kitekintéssel nyomon követte a korszakban kibontakozó új tudomány eredményeit, és levéltári kutatásaival ötvözve építette be azokat munkáiba. Kifejezetten néprajzosok számára megfogalmazott jogszokásgyűjtő programjának első részét (A hazai élő jogszokások gyűjtéséről. I. rész. A családjog és öröklési jog köréből) 1919-ben tette közzé. Tagányi és a Magyar Néprajzi Társaság is, melynek a szerző 1920 és 1924 között elnöke volt, az európai tudományos közvéleménynek szánta a dolgozatot, így az 1922-ben németül is megjelenhetett. A jogszokásgyűjtő program folytatása azonban, ahogy a Tagányi-életmű nagy része is, máig kéziratban maradt. A kutatási program elsődleges célja a nem publikált fejezetek (dologi jog, kötelmi jog, büntetőjog) feldolgozása, digitalizálása és közzététele a Tárkány Szücs Ernő Jogi Kultúrtörténeti és Jogi Néprajzi Kutatócsoport által működtetett jogi néprajzi adatbázisban (www.jogineprajz.hu). A kutatócsoport természetesen a Tagányi-hagyaték teljességre törekvő feltárására vállalkozik, úgy a levelezés, a kéziratok, a jegyzetanyag, mind a részben Pécsre került Tagányi-könyvtár kapcsán – minden esetben vizsgálva a digitalizálás és a közzététel lehetőségeit.
A kutatócsoport vállalja Tagányi tudománytörténeti hatásának vizsgálatát is, melybe beletartozik a tanítványi kör, a mester-tanítványi viszony feltárása éppúgy, mint akár a budapesti, akár a bécsi levéltárosi szakmai körökben betöltött pozíció vizsgálata is. Tagányi programindítóinak hazai utóéletének vizsgálatán túl, fontos a nemzetközi kitekintés. Európa szerte zajlik a 19. század végi jogszokásgyűjtések eredményeinek feltárása-újraértelmezése; a Tagányi-hagyaték feldolgozása is ebbe a diskurzusba illeszkedik. A szoros nemzetközi együttműködés elősegíti a hazánk területét érintő 19. századi gyűjtések eredményeinek feltérképezését. Tagányi (publikált és kiadatlan) örökségének teljességre törekvő, tudományos igényű számbavétele, közzététele és feldolgozása a tudománytörténet hiánypótló vállalkozása.
Tagányi publikált öröksége ide kattintva elérhető.
