2026. augusztus 27 és 29. között Debrecenben rendezték meg a Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület éves konferenciáját, amelyen az ELTE HTK Néprajztudományi Intézet négy munkatársa vett részt előadóként.
A Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Karán tartott tanácskozás középpontjában a könyv, az olvasás és a nyomtatott kultúra társadalomtörténeti vizsgálata állt. A rendezvény egyúttal a Hajnal István Kör történetének fontos évfordulójára is emlékezett: 40 évvel ezelőtt, 1986. szeptemberében tartották Salgótarjánban az első konferenciát, amely a magyar társadalomtörténet intézményesülésének egyik fontos dátuma. A Hajnal István Kör tematikus konferenciái azóta nemcsak új kutatási eredményeket mutatnak be, hanem egyúttal rendszeres találkozási lehetőséget is biztosítanak a társadalomtörténeti kutatások szakmai közösségének.
Az idei, baráti hangulatban telt tanácskozáson elhangzott előadások olyan témákat jártak körül, mint az olvasás változó formái, a nyomtatott sajtó átalakulása, a könyvkiadás és a könyvpiac gazdasági háttere, a ponyvairodalom, a könyvtárak és könyvgyűjtés társadalomtörténete, valamint a szamizdat és a propagandakiadványok.
A megnyitó előadást a konferencia mostani tematikájának ötletgazdája, Szilágyi Márton tartotta A könyv és olvasója, avagy milyen társadalomtörténeti tanulságai lehetnek a könyvtörténetnek címmel, őt követően Granasztói Olga Az olvasó Kazinczy (Egy virtuális könyvtár reliktumai Kazinczy Ferenc Pandektáiban) című plenáris előadását hallhatták a résztvevők. A három napon keresztül tizenhét szekcióban zajló konferencián a Néprajztudományi Kutatóintézetet Domokos Mariann, Sz. Kristóf Ildikó, Mikos Éva és Nickel Vira Réka képviselték.
Sz. Kristóf Ildikó A könyv mint antropológiai terep: egyetemes néprajzi kismonográfiák Magyarországon 1780–1840 között című előadásában korábbi kutatásait igyekezett összefoglalni. Az előadó egykori tanára, a Roger Chartier által képviselt francia olvasástörténeti megközelítés egy lehetséges alkalmazási területét mutatta be: az ún. antropológiai olvasásmód történetiségét a magyarországi, késő-felvilágosodás- és reformkori példák alapján járta körül. Előadásában több példán – a négy magyar James Cook Voyages-fordítása (1783–1816), Almási Balogh Pál Ausztrália-kismonográfiája (1835 k.), Horváth Zsigmond Ámerikája (1813), valamint Dobosy Mihály David Cranz Grönland históriája fordítása (1810) – keresztül mutatta be, miként léphet túl az olvasástörténet a könyves filológia keretein, és válhat (g)lokális, társadalmi tudás- és tudománytörténetté.
Sz. Kristóf Ildikó előadás közben. Fotó: Domokos Mariann
Mikos Éva Néhány fejezet a 19. századi folklórkiadványok társadalomtörténetéből című előadása a szóbeli kultúra korabeli státuszváltását, a nehezen definiálható nép fogalmát, valamint a közköltészet és az azt hordozó társadalmi középréteg szerepét járta körül a népköltészet és a folklorisztika szempontjából. Az előadás kiindulópontja szerint a 19. század elején indult népköltési gyűjtő és -kiadó mozgalom eredményeinek társadalmi vonatkozásai nagyrészt máig tisztázatlanok. A nemzetközi és a magyar anyagokon már elvégzett kutatások alapján az azonban valószínűsíthető, hogy a nehezen azonosítható „nép” társadalomtörténeti értelemben a későbbi korszakokhoz képest jóval kiterjedtebb lehetett. Így nem állítható az sem, hogy a korabeli folklórgyűjtemények egyértelműen a paraszti tudást örökítenék meg. Az előadó felhívta a figyelmet a közköltészet jelentőségére, arra a társadalmi közép által létrehozott, a 17–19. században szóban, kéziratban és ponyván egyaránt terjesztett, folklórjellegű, kiterjedt variációs rendszerű szöveg- és dallamtermésre, vagyis a nem paraszti eredetű, „folklorikus” anyagok vizsgálati lehetőségére. A kérdésfelvetésen túl az előadás néhány 19. századi népköltési kiadvány forrásainak, gyűjtőinek és használóinak társadalomtörténeti vizsgálatán keresztül világított rá a jelenség összetettségére, valamint a korszakban végbement változási folyamatokra.
Mikos Éva előadás közben. Fotó: Domokos Mariann
Nickel Vira Réka A rekreációs erdőhasználat kezdetei és a szaksajtó társadalomtörténeti összefüggései című előadásában a századfordulót követő időszak egyik izgalmas társadalomtörténeti folyamatát, a modern rekreációs erdőhasználat és a természetjáró mozgalmak kibontakozását ismertette, a korabeli szaksajtó tükrében. A vizsgálat alapjául az 1910-es évet választotta, hiszen ekkorra a korabeli természetjárás már négy markáns, egymástól differenciált szaklappal rendelkezett, amelyek elemzése során rávilágított a szakirodalom társadalomtörténeti katalizátor szerepére. A sajtó által megteremtett „használati utasítások”, a turistaetika, a strukturált térképészet és a romantikus esztétika együtt alakították ki azt a rekreációs kultúrát, amely az erdőt és a hegyeket a gazdasági nyersanyag kategóriájából a polgári önmegvalósítás és identitás „szentélyévé” emelte. Előadásában arra is kitért, hogy ha nem is minden részletében, de a mai modern túrázás alapjaiban még mindig a századfordulón lefektetett eszmék mentén fejlődik.
Nickel Vira Réka. Fotó: Domokos Mariann
Domokos Mariann A folklórszöveg mint olvasmány: gyerekeknek szánt népmesekiadványok a 19. században című problémafelvető előadásában egy szóbeli népköltési műfajra (műfajcsoportra) koncentrálva arra a kérdésre kereste a választ, hogy mikor és hogyan vált a népmese sajátosan gyerekeknek szóló olvasmánnyá a nemzeti művelődéspolitika, az olvasáskultúra és a könyvpiac 19. századi változásainak hatására. Az előadó amellett érvelt, hogy a honi művelődésben a magyar népmese gyerekirodalmi legitimitását olyan szövegkiadások alapozták meg, amelyek nagy része ma már ismeretlen, sok esetben könyvtárgyként is elveszett. A magyar népmese gyerekirodalomba való befogadásának és adaptációjának megértéséhez elsősorban a gyerekmesekönyvek olvasmányanyagának feltárása és elemzése szükséges amellett, hogy számot kell vetni a tankönyvek, iskolai olvasókönyvek, valamint a gyerekeknek szóló időszaki sajtó közleményeivel is. A fentiekből kiindulva hangsúlyozta egy retrospektív magyar mesekönyv-történeti bibliográfia összeállításának szükségességét, amely a további könyv- és társadalomtörténeti vizsgálatok kiindulópontját jelenthetné.
Fogadás a Debreceni Egyetem impozáns főépületében. Fotó: Domokos Mariann
Hagyományosan a Hajnal István Kör konferenciáján adják át a Benda Gyula-díjat, amelyet idén Gyimesi Réka a Pécsi Tudományegyetem adjunktusa érdemelt ki történeti demográfiai témájú monográfiájával (Együtt élő idegenek – külön lakó rokonok: Bonyhád 19. század második feléből származó forrásainak összekapcsolása és komplex elemzése. Budapest, KSH Könyvtár, 2025). A dél-dunántúli település történeti statisztika segítségével feltárt rokoni hálózatait, a család- és háztartásszerkezeti sajátosságait bemutató munka a történeti néprajz képviselőinek az érdeklődésére is számíthat.
A konferencia programfüzete elérhető az egyesület honlapjáról: https://www.hajnalkor.com/esemenyek
Domokos Mariann
