A néprajzkutatók 2025. november 25-én tartottak megemlékezést Nép, haza, irodalom címmel Jókai Mór születésének bicentenáriuma alkalmából, a Magyar Néprajzi Társaság és az ELTE HTK Néprajztudományi Kutatóintézet közös rendezésében.
A dátum szimbolikusnak is tekinthető, mivel száz évvel korábban ezen a napon volt a Magyar Néprajzi Társaság emlékülése a századik évforduló alkalmából, ahogy ezt az érdeklődők megtudhatták a felvezető előadótól, Landgraf Ildikótól, aki Jókainak a Társaság alapításában és életében betöltött kulcsszerepéről értekezett nagyon részletező, mégis lényeglátó módon.
Száz évvel ezelőtt Szendrey Zsigmond „Jókai az etnográfus” címmel olvasott fel a Társaság előtt. A kétszázadik évfordulón kilenc kutató ismertette a kérdés kapcsán tett újabb meglátásait. Az első szekcióban egyes művek etnográfiai szempontú értelmezését hallhatta a közönség. Az arany ember kapcsán Gráfik Imre a dunai hajózás regénybeli ábrázolásának nagyfokú hitelességéről és alaposságáról értekezett. Elemezte továbbá a mű több illusztrált kiadását is ebből a szempontból, amelyek közt azok tudományos ismereteit tekintve jelentős eltéréseket tapasztalt. Nagy Zsolt előadásában A jövő század regénye főhőse, Tatrangi Dávid előképeinek keresésére indult. Megállapította, hogy a vélhetően több különböző létező személyiség karakterjegyeiből összegyúrt főhős számos tulajdonságában emlékeztet a marosvásárhelyi műkertész Bodor Péterre.
Juhász Katalin előadás közben. Fotó: Ament-Kovács Bence
A „Tájak és tárgyak Jókai művészetében” című szekcióban az utazó és korzózó író jelenítődött meg. Hála József Jókai Mór Kalotaszegen tett látogatásait, és jeles kalotaszegi személyiségekhez, egyebek mellett a Hory és a Gyarmathy családok tagjaihoz fűződő jó viszonyát mutatta be. Szakál Anna az író 1853-as erdélyi utazásának kapcsolathálóját tárta fel, az után nyomozva, hogy vajon érintkezhetett-e, s ha igen, hogyan Jókai a kor jeles gyűjtőegyéniségeivel. Tamás Ildikó kutatásai az írónak az öltözékekhez való viszonyát tárták fel. Az előadás központjában a nemzeti viselet és az európai divat, továbbá a viselet kommunikatív és praktikus funkciói közti folyamatos diskurzus elemzése állt, amit az író munkássága és a korabeli sajtó segítségével végzett el.
A közönség. Fotó: Landgraf Ibolya
A harmadik szekció a népi és nemzeti értékek kérdését járta körül Jókai kapcsán. Elsőként Juhász Katalin beszélt, aki a néprajzi hitelesség problémája felől közelített az író egyes alkotásaihoz. Megállapította, hogy a hortobágyi pásztorok életmódjának megjelenítésében, viselkedésük, étkezési szokásaik, nyelvük ábrázolásában az író a lehető legtökéletesebben ábrázolta a valóságot. Vass Erika a Néprajzi Múzeum új állandó kiállításának tárlói kapcsán keresett analógiákat az író műveivel. Előadásából körvonalazódott, hogy a regények és elbeszélések milyen sok szálon kötődnek néprajzi tárgyakhoz, jelenségekhez, s hogy egy-egy tárlatvezetés során a sokoldalú és nagyszabású kiállítás milyen jól aktualizálható. A záró előadásban Mikos Éva a Jókai-regényvilágoknak a nép egyszerű fiaihoz, az alsó társadalmi rétegek képviselőihez való viszonyulását illusztrálta. Célja a művek által konstruált és használt népfogalom megragadása volt, amelynek segítségével közelebb lehet kerülni az író által használt népköltészet-fogalomhoz is.
Az előadások hangütésükben és témaválasztásaikban is igyekeztek megidézni az író szellemiségét, a kuriózumok és kincsek iránt érdeklődő Jókai pedig bizonyára szívesen hallgatta volna őket.
Mikos Éva
