Az ELTE HTK Néprajztudományi Kutatóintézet Folklór Osztályának munkatársa, Szakál Anna egy hónapot töltött Klebelsberg Kunó Kutatói Ösztöndíjjal Helsinkiben, a Finn Irodalmi Társaság Archívumában, ahol magyar vonatkozású, folklorista egodokumentumokat tárt fel és vett lajstromba a kutatás számára.
Szakál Anna korábban két alkalommal nyert el Klebelsberg-ösztöndíjat, amikor egy-egy hagyaték részleges vagy teljes rendezését végezte el a Magyar Unitárius Egyház Kolozsvári Gyűjtőlevéltárában: 2017-ben Benczédi Gergely, 2023-ban pedig Kőváry László levéltári hagyatékát rendezte.
2025 augusztusában a Finn Irodalmi Társaság (Suomalaisen Kirjallisuuden Seura; SKS) Archívumában található, a magyar vonatkozású folklorista egodokumentumokat tekintette át és készített ezekről a későbbi kutatást segítő jegyzéket a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára hungarika-katasztere számára.
Katalógusszekrények az Archívumban
Az 1831-ben alapított Finn Irodalmi Társaság Archívuma két nagyobb részre tagolódik, amelyek 2022-ig fizikailag is két külön épületben foglaltak helyet. Az egyikben a gyűjtött folklórszövegeket helyezték el, míg a másik a finn kultúra számára fontos értelmiségi elit (elsősorban folkloristák, néprajzkutatók, irodalmárok, nyelvészek, írók) és intézményekhez (társaságokhoz, folyóiratokhoz stb.) köthető hagyatékait tartalmazta. Az egyes személyek archívumain belül a levelezéseket elkülönítve tárolják, azoknak külön számuk van, de minden esetben az adott személy archívumának a részei. A keresést nem segíti számítógépes feldolgozás, így azt az archívumi struktúra ismeretében, az egyes személyek hagyatéka irányából lehet megkezdeni.
A kutatás során a korábban megjelent levelezésrészek felől (Hunfalvy Pál, Budenz József, Szinnyei József, Vikár Béla) indulva Szakál Anna összesen negyven hagyatékot tekintett át, ezek közül harminc tartalmazott magyar vonatkozású egodokumentumokat, elsősorban leveleket. A 19. századi és a kora 20. századi életutak esetében nem vont éles határt a finnugristák, nyelvészek, néprajzkutatók, folkloristák közé, így valamennyiük leveleit felvette a jegyzékébe.
A legkorábbi, általa megtalált, magyar vonatkozású leveleket Reguly Antal írta egy lelkészhez, Clas Collanhoz (Iisalmi, 1816 – Parikkala, 1901), ezek 1840-ben keletkeztek német nyelven. A legkésőbbi leveleket Ortutay Gyula, Korompay Bertalan és Berze Nagy János írták az 1960-as években Toivo Vuorela (Jalasjärvi, 1909 – Helsinki, 1982), illetve Lauri Simonsuuri (Uusikaupunki, 1910 – Helsinki, 1964) néprajzkutatóknak. A legnagyobb magyar levelezésanyaggal az SKS-ben Yrjö Wichmann (Liminka, 1868 – Helsinki, 1932) finnugrista nyelvész, egyetemi tanár rendelkezik, akinek összesen 76 magyar címzettől kapott 431 magyar, finn és német nyelvű levelét őrzik.
Korompay Bertalan naplójának címoldala
Önálló hagyatéka ebben az archívumban egyetlen magyar nemzetiségű néprajzkutató-folkloristának van: Korompay Bertalannak (Budapest, 1908 – Budapest, 1995). Levelei egy részét (hat címzettől – köztük Kaarle Krohntól, Ilmari Krohntól és Helena Krohntól, illetve Aarne Anttilától és Väinö Kaukonentől származó – 165 levelet) özvegye juttatta el a Finn Irodalmi Társaság Archívumába 1996-ban. Nagy valószínűséggel a többi levél is tőle kerülhetett be egy későbbi időpontban. Korompay Bertalan hagyatékában összesen 574 levél maradt fenn, ami 106 címzettől származik.
Emellett Korompay Bertalan maga adta be az Archívumba még életében (1981-ben) az 1931–1932-ben keletkezett finnországi naplóját, amelyről – úgy tűnik – eddig nem tudott a kutatás és a család sem. A napló, amely egy, fiatal korához képest különösen komoly, elhivatott és felkészült fiatalembert állít elénk, nem csupán azért lehet fontos forrásanyag, mert segítségével képet alkothatunk arról a hihetetlen lelkesedésről, amivel a magyarokat Helsinkiben a két világháború között fogadták, hanem mert Korompay plasztikusan rajzolja meg a korabeli finn tudományos élet mindennapi eseményeit is. Naplóját tudományos naplónak szánta, így szinte kizárólag szakmailag releváns eseményeket örökített meg benne, bátran fogalmazott meg véleményt a korszak tudományos problémáiról, elkészült vagy készülőben lévő munkáiról, vagy akár a tudományszak általa sürgetőnek vélt feladatairól.
Elias Lönnrot mellszobra
A napló kiemelten fontos forrás lehet a finn folkloristák számára is, mivel Korompay Bertalan a Helsinkiben töltött időszak egy jelentős részében Kaarle Krohn házában élt, és az idős Krohnnal nagyon sok időt töltött együtt – így Korompay Bertalan naplójában számos esetben egy-egy folklorisztikai munka vagy elmélet kapcsán Kaarle Krohn véleményét is rögzítette. A napló két füzetet tölt meg, a második kötet végére Korompay mutatókat is készített, ami azt jelzi, hogy egy ideig maga is használta ezeket.
Szakál Anna
A fotókat Szakál Anna készítette.
