2025. május 22. és 25. között tartotta a Ludwig-Maximilian-Universität Európai Etnológia és Kultúraelemzési Intézete Münchenben a Transnational Folklore: Rethinking the Nineteenth-Century History of Folklore Studies című konferenciát, amelyen Mikos Éva, a HUN-REN BTK Néprajztudományi Intézet tudományos főmunkatársa is előadást tartott.
A képen: a konferencia résztvevői. Fotó: Mikos Éva
2025. május 22. és 23. között rendezték Münchenben a hosszú 19. század folklórtudományának határokon átnyúló együttműködéseiről és kölcsönhatásairól szóló műhelykonferenciát. A tanácskozás célja új aspektusból mutatni be a folklórtudomány kialakulásának és intézményesülésének időszakát. A nemzetköziség a folklorisztikában a Grimm testvérek kiterjedt levelező hálózata óta létező jelenség, s szálai átszövik a nyelv- és irodalomtudomány, az orientalisztika és a zenetudomány szövetét is. E hálózatosodás folyamatának különböző epizódjait igyekeztek tehát az előadók feltárni, amelyet ma már teljesen természetesnek tartunk. Nem volt ez persze így a 19. században, s különösen nem magától értetődő egy olyan tudományágban, amelynek létrejöttét a nemzetépítés motiválta. A nyelvi, etnikai és politikai határokon átnyúló együttműködéseknek köszönhetően azonban egy évszázad alatt világossá vált a folklór nemzetközisége, témák, motívumok, formák és szokások földrajzi elterjedtségének adott esetben nyelvektől és határoktól független mivolta is.
Az előadások egy része a nagy birodalmak 19. század végi helyezkedési, megújulási és imperialista törekvései, illetve a folklórgyűjtés és folklórszemlélet alakulása közötti összefüggésekre helyezte a hangsúlyt. A jelenséget egyfajta kulturális kolonizációnak is nevezhetnénk, ami a turanizmus, illetve a pánarab, pángermán, pánszláv stb. fogalmakkal írható le. A korban a világba szétszéledő politikai menekültek, világutazók és kulturális migránsok határokon átnyúló hálózata elvek és ideológiák cseréjével hozzájárult a kisebb-nagyobb népek nemzeti öntudatra ébredéséhez, egyúttal bizonyos politikai és diplomáciai törekvésekhez is. Az utazók, valamint a peregrinus diákok és tudósok később nem csupán könyveket és levelezési címeket vihettek haza, hanem a folklórgyűjtés iránti lelkesedést és a hozzá kapcsolódó módszertani útmutatásokat, valamint a gyűjtött folklóranyag elemzésére irányuló elveket és ideológiákat is. A transznacionális hálózatok paradox módon a nacionalizmus eszméinek hordozásában és alakításában is jelentősen részesedtek.
Az ismeretszerzési módok, illetve az azokat létrehozó hálózatok történetének rekonstruálásához a fennmaradt kiadványokon és kéziratos levelezéseken túl számos egyéb forrás is bevonható a vizsgálatba. A korabeli konferenciák programfüzetei, a különböző nyelvekre fordított kérdőívek, amelyek a nyelvek és határok közti vándorlás során adaptálódtak, formálódtak is, de akár egy a korban megjelent, s valamiféle korszellemet is megtestesítő, kutatók életrajzait tartalmazó lexikon is jelentős segítség lehet a kutatások során.
A képen: a konferencia résztvevői. Fotó: Mikos Éva
Egyes népek és nemzetek folklorisztikája egy-egy iskolateremtő egyéniség köré épült, akik a külhoni kollégákkal való kapcsolattartást is megszervezték. Az olasz Giuseppe Pitré olyan helyet foglalt el kora folklórtudományában, mint Kazinczy Ferenc a maga kora irodalmi életében, megkerülhetetlen polihisztor volt, akinek hatása évszázaddal a halála után is érzékelhető. Más kultúrkörök több egyéniséggel is számolhattak egyidőben, Skandináviában a dán Axel Olrik jól megfért a svéd Carl Wilhelm von Sydow mellett, még ha nem is értettek mindig mindenben feltétlenül egyet. A finn ég alatt is sokféle folklorisztikai kutatási metódus virágzott, amelyek szinte mindegyike a földrajz-történetinek nevezett módszerből sarjadt. Ezek közül több a magyar kutatásokra is jelentős hatást gyakorolt, kezdve a folklórarchívumok ötletétől a különböző műfajok rendszerezéséig, a katalógusok készítéséig.
A korai magyar folklorisztika bár nem tekinthető valódi kibocsájtónak, hiszen a világhódító elvek és módszerek ekkor még nem a Monarchia kötelékében élő magyar kutatás égisze alatt születtek, ugyanakkor hazánkban, ha különböző mértékben is, szinte minden korabeli mozgalom és irányzat hatásai érzékelhetők. Ugyancsak fontos felismerése lehet e konferenciának, hogy a magyar tudósok – a folkloristák mellett nyelvészek, orientalisták, zenetudósok stb. – ismertsége sok más kultúrkörben kimutatható, ezt bizonyították azok a török, grúz, svéd előadások, amelyek magyar tudósok külhoni hatásait is érintették. A Sebestyén Gyula nemzetközi beágyazottságáról szóló előadás is többek érdeklődésére tartott számot, török, angol, német kollégák hozzászólásai és kérdései szélesítették az előadó látószögét.
A konferencia programja elérhető az alábbi hivatkozáson:
https://www.ekwee.uni-muenchen.de/aktuelles/veranstaltungen-neu/workshop-trans-folklore/index.html
Mikos Éva
