A HUN-REN BTK Néprajztudományi Intézet munkatársai, Iancu Laura és Nagy Zsolt is előadást tartottak a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karán megrendezett, Kert és lelkiség a régi Magyarországon című konferencián.

A HUN-REN–PPKE Barokk Irodalom és Lelkiség Kutatócsoport Kert és lelkiség a régi Magyarországon címmel, 2025. április 25–26-án tartott tanácskozásán a kert, a táj és a természet, valamint a vallás és a lelkiség kapcsolatát érintő témákban hangzottak el előadások. A kert mint az emberi kultúra egyik sajátságos tere és ősi toposza gazdag és sokrétű szimbólum nemcsak a vallásban, hanem a művészetekben és a folklórban is.

Iancu Laura, a Néprajztudományi Intézet tudományos munkatársa Kert és határ, istenélmény és kísértés a vallásos folklórban címmel tartotta meg előadását. A hagyományos falusi közösségekben, a népi vallásosság terén végzett kutatások alapján Iancu Laura felvázolta azt, hogy a természet közegében élő földműves közösségek a természetben megfigyelt törvényszerűségek mintájára alkotják meg istenképüket, a létezés és az emberi élet törvényszerűségeire vonatkozó tudásukat, éspedig az intuíció és a hitbéli megismerés révén.

Kiemelte azt is, hogy a népi vallásosságban a transzcendencia immanens valóság, bizonyos álmok, csodák, próbatételek, de az univerzum és a természet működése (önmagában) is istenélmények forrásai. A vallásos élményekről szóló elbeszélésében kirajzolódik az, hogy Isten és a démonok „megjelenése”, megtapasztalása a fizikai világban (a természetben) is elválik egymástól. Az Isten (és a szentek) kertben, ligetben (ún. kultúrtájban), a démonok a senkiföldjén, a domborzati formák közötti átmenetiségben, a határokban (a naturában/vadságban) lépnek kapcsolatba az emberrel. Ebben a vallási kultúrában korábbi tradíciók képzetei, elemei, az archaikus imák metaforái, szimbólumai és az ikonográfia képi világa is tükröződik.

Nagy Zsolt előadás közben. Fotó: Juhász Zsófia

Nagy Zsolt az MTA Lendület Etnoökológia Kutatócsoport tagjaként „Egy kis testi munka mindig üdítőleg hat a lélek munkálkodására” – avagy mit árulhat el a 16–19. századi kolostorkertekről egy 20. századi forráscsoport? címmel tartott előadást. 2001-ben, a marosvásárhelyi minorita rendház és barokk templom befalazott kriptájából – tekintélyes könyvanyag mellett – került elő az a Historia Domus és két noviciátusi napló, amelyek rálátást engednek arra, miként szervezték meg az életet a helyi szerzetesi közösség tagjai, s ebben milyen szerep jutott a kertészkedésnek, a kolostorkerteknek, illetve a növényeknek.

Ezek a források nemcsak a termesztett növények körét dokumentálták. Általuk válik rekonstruálhatóvá a közösségen belüli munkamegosztás, a szakmai kapcsolatháló, de még az alkalmazott szakismeretek forrása is, ugyanakkor kivételes rálátást engednek arra, hogy miként működhettek a korábbi hasonló kolostorkertek a 16–19. századi Magyarországon, illetve miként viszonyultak a kertészkedő szerzetesek a kerti munkákhoz, a kerthez, a növényekhez. Az előadás e kérdésköröket és e kéziratokat mint dokumentumértékű forrásokat mutatta be.

A konferencia porgramja ide kattintva megtekinthető.