A bánffyhunyadi Kalotaszegi Magyar Napokon, 2023. július 14-én kerekasztal-beszélgetéssel egybekötve mutatták be  Balogh Balázs és Fülemile Ágnes Történeti idő és jelenlét Kalotaszegen (Fejezetek egy emblematikus néprajzi táj jelképpé válásának történeti, társadalmi folyamatairól) című, frissen megjelent könyvét.

Balogh Balázs, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont főigazgatója és Fülemile Ágnes, a BTK Néprajztudományi Intézetének osztályvezetője közös munkája  Történeti idő és jelenlét Kalotaszegen (Fejezetek egy emblematikus néprajzi táj jelképpé válásának történeti, társadalmi folyamatairól) címmel, a BTK Néprajztudományi Intézet Életmód és Tradíció című sorozatának 18. köteteként látott napvilágot. A 660 oldal terjedelmű, 418 fotóval és 11 térképpel illusztrált könyvet Péntek János akadémikus, egyetemi tanár és Tötszegi Tekla, az Erdélyi Néprajzi Múzeum igazgatóhelyettese ismertette Bánffyhunyadon. A Ravasz László református püspök felújított szülőházában tartott rendezvényen mintegy százan vettek részt.

A kerekasztal beszélgetés résztvevői (balról jobbra): Tötszegi Tekla néprajzkutató, Fülemile Ágnes, Péntek János akadémikus, Balogh Balázs, Buzás-Fekete Mária, Bánffyhunyad alpolgármestere, a Kalotaszegi magyar Napok főszervezője

 

Kalotaszeg a Kárpát-medence egyik leghíresebb néprajzi tája, kiemelkedően jelentős a tudományos és művészeti reprezentációja, valamint a közgondolkodásban elfoglalt helye. „Sikertörténete” másfél évszázada zajló, összetett folyamat eredménye. A könyv tágabb kontextusba helyezve követi nyomon a 19. század közepétől napjainkig, hogy milyen külső és belső tényezők és szereplők hatására vált reprezentatívvá e vidék. Milyen többletjelentések, szimbolikus értelmezések tapadtak a képzetéhez, hogyan vált a magyar népművészet emblematikus tájává, az „erdélyiség” esszenciájává, az egész magyarság képzetét felidéző szimbólummá? A feléje forduló figyelem, a kívülről megalkotott toposzok ugyanakkor hogyan alakították a régió öntudatát és belső folyamatait?

A szerzők a regionális identitás alakulásának sokváltozós történeti, társadalmi folyamatait felvázolva tárgyalják az emberi kapcsolatok hálójaként kirajzolódó néprajzi táj térszerkezetét (kistájaival és peremterületeivel), a történelmi traumák, etnikai konfliktusok kihatását a kapcsolatrendszerre és a szórványosodás jelenségeire. A kötet zárófejezete a néprajzi terepmunka elméleti kérdéseit és konkrét kalotaszegi tapasztalatait mutatja be.

A szerzőpáros a rendszerváltás óta végez történeti és társadalomnéprajzi kutatásokat Kalotaszeg településein és a tájat körülölelő tágabb vidéken. A gazdagon illusztrált kötet képanyagának túlnyomó részét – a térképek, az archivális és múzeumi anyagok mellett – a gyűjtőmunka során a terepen készített saját fotók teszik ki, amelyek egyben a három évtizednyi időt átfogó rendszeres jelenlét kutatói reflexiói a látvány eszközével.