A Bölcsészettudományi Kutatóközpont Néprajztudományi Intézete és a Néprajzi Múzeum a Türk Államok Szervezete Magyarországi Képviseleti Irodájának közreműködésével nemzetközi konferenciát szervezett, amellyel tisztelegni kívánt Diószegi Vilmos tudományos pályája előtt.
2023-ban ünnepeljük a nemzetközi hírű magyar etnológus, sámánkutató Diószegi Vilmos (1923-1972) születésének 100. évfordulóját. A jubileum alkalmából a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Néprajztudományi Intézete és a Néprajzi Múzeum a Türk Államok Szervezete Magyarországi Képviseleti Irodájának közreműködésével nemzetközi konferenciát szervezett, amellyel tisztelegni kívánt a magyar néprajzkutatótudományos pályája előtt.
A nemzetközi tudományos tanácskozást 2023. július 5-én rendezték meg a Néprajzi Múzeum új épületében. A tudományos találkozó célja az volt, hogy Diószegi munkásságának felelevenítésén keresztül ráirányítsa a figyelmet a magyar néprajztudomány, a magyar etnológusok kutatásainak nemzetközi jelentőségére. Ennek érdekében a konferencia szervezői olyan külföldi kutatókat láttak vendégül, akiknek tudományos pályája vagy kutatott témája reflektál Diószegi Vilmos, illetve kollégái Szibériában, Mongóliában és Tuvában végzett munkájára. A külföldi résztvevők mellett pedig Diószegi egykori munkahelyeinek mai kutatói, munkatársai beszéltek az adott intézményekben folyó, az ünnepelt egykori tevékenységéhez kapcsolódó munkáikról.
Diószegi Vilmos szorgalma, elkötelezettsége, kutatói elszántsága tette lehetővé, hogy az 1950–1960-as évek fordulóján szinte egyedülálló módon négyszer is járhasson kutatóúton Dél-Szibériában és Mongólia északi részein. E kutatásai a második világháború után felelevenítették a terepmunkán alapuló magyar Ázsia-kutatás hagyományait is. Diószegi egyetemi tanulmányai során a keleti filológia alapjait Ligeti Lajostól és Németh Gyulától sajátította el; előbbitől mongoliszikát és mandzsu-tunguzisztikát, utóbbitól turkológiát tanult. Mindezzel párhuzamosan etnográfiai stúdiumokat is hallgatott, ami magyarázatot ad klasszikus magyar terepére, kutatásaira is: a népi vallásosság, a korai magyar hitvilág elemeinek vizsgálatára.
Ugyanakkor a hazai és a nemzetközi tudományosság elsősorban sámánkutatóként tekint Diószegire, aki 1957-es és 1958-as nyugat-bajkáli, illetve szajáni kutatóútjai után 1960-ban járt Mongóliában is, mindössze három évvel Kara György, Róna-Tas András és Kőhalmi Katalin mongóliai kutatóútját követően. Ez volt az a korszak, amikor Diószegi egykori mestere, Ligeti Lajos erőfeszítéseinek köszönhetően a Belső-Ázsiával foglalkozó magyar tudományosság ismét új lendületet kapott. Diószegi ázsiai terepkutatásai alapján, a szibériai, belső-ázsiai sámánhagyományok módszeres tanulmányozásával elsősorban az ősi magyar vallás eredetének kérdését kívánta tisztázni. Mivel tudományos pályájának meghatározó része e téma vizsgálatához kapcsolódott, a tiszteletére szervezett nemzetközi konferencia is többnyire ezekre a kérdésekre fókuszált.
A konferenciát Kemecsi Lajos, a Néprajzi Múzeum főigazgatója nyitotta meg köszöntőjével. Őt a Bölcsészettudományi Kutatóközpont főigazgatója, és a BTK Néprajztudományi Intézetének igazgatója, Balogh Balázs követte. Mindketten hangsúlyozták Diószegi kutatói tevékenységének jelentőségét, és röviden kitértek a nemzetközi hírű kutatónak az egyes intézetekben végzett egykori munkájára is.
Balogh Balázs külön emlékeztetett arra, hogy a Néprajztudományi Intézetben a Magyar Kutatási Hálózat (korábban Eötvös Loránd Kutatási Hálózat) támogatásával jelenleg is folyik egy tudományos program az ott található Diószegi-anyag rendszerezésére, áttekintésére, feldolgozására. Ugyanakkor a Néprajzi Múzeum gyűjteményét, fotó és hangtárát is jelentős, Diószegi Vilmos által gyűjtött anyag gazdagítja. A múzeum Ázsia-gyűjteményének kurátora, Wilhelm Gábor előadásában ennek fontosságára hívta fel a figyelmet a konferencia utolsó szekciójában, míg Bata Tímea és Pálóczy Krisztina közös bemutatója nem csak a sámánkutató által gyűjtött tárgyak állandó kiállításban betöltött szerepét, hanem a Diószegi által gyűjtött hanganyagokat publikáló, a konferencia másnapján megnyílt honlapot is megismertette az érdeklődőkkel (https://dioszegi.neprajz.hu/). A köszöntőket Shahin Musztafayevnek, a Nemzetközi Türk Akadémia elnökének, illetve Kemal Ünnek, a TürkSoy főtanácsosának beszéde követte, majd a megnyitók sorát végül Hóvári János nagykövetnek, a Türk Államok Szervezete Magyarországi Képviseleti Irodája vezetőjének beszéde zárta.
A szakmai tanácskozás keretében három szekcióra osztva összesen tizenegy előadást hallgathatott meg a nagyszámú érdeklődő közönség. (A részletes program az alábbi linken érhető el: https://nti.abtk.hu/images/hirek/NTI/dioszegi_100/nm_nti_dioszegi-100-konferencia.pdf ) Az előadók berni, helsinki, poznani és leideni egyetemeket, illetve kutatóhelyeket képviseltek a konferencián, de szerepeltek olyan kutatók is, akik Diószegi klasszikus terepeiről – Tuvából és Mongóliából – ékeztek Budapestre. A jubileumi tudományos tanácskozás magyar résztvevőit Diószegi Vilmos egykori munkahelyei delegálták.
A képen: Somfai Kara Dávid. Fotó: Incze László
A Néprajzi Múzeum fentebb már hivatkozott prezentációi mellett a BTK Néprajztudományi Intézetétnek tudományos főmunkatársai is tartottak előadásokat. Sántha István Naplók és levelek Dél-Szibériából és Észak-Mongóliából: Diószegi terepkutatásai és a magyar valamint nemzetközi Szibéria-kutatás folytonossága a második világháború után című előadásában beszélt az ünnepelt etnológus munkájának hatásairól, Somfai Kara Dávid pedig több évtizedre visszanyúló, Diószegi terepmunkái nyomán végzett kutatásainak egy részét ismertette Diószegi nyomában Dél-Szibéria földjén című előadásában.
Szilágyi Zsolt
A címlapfotót Incze László készítette.
