Forradalmi újítás vagy retrospektív szemlélet? Slow fashion értelmezések és stratégiák Magyarországon címmel tartott előadást Tamás Ildikó, a BTK Néprajztudományi Intézet munkatársa a Fenntartható Fejlődésért Szakkollégium programsorozatának keretében Pécsen.
A Fenntartható Fejlődésért Szakkollégium a 2021/2022-es tanévben indult a Pécsi Tudományegyetem interdiszciplináris képzéseként. Olyan témák köré szerveződik, mint a fogyasztás és a környezeti kérdések, a hagyományos ökológiai tudás, a klíma és a migráció, környezeti mozgalmak és nevelés, a környezetvédelem, a művészet és a fenntarthatóság kapcsolata, ökoközösségek, ökológiai és társadalmi rendszerek, az ökotudatosság formái, tájhasználat, a társadalmi igazságosság és a környezeti kérdések viszonya, a természeti erőforrások használata, a természetvédelem, a tisztább és egészségesebb jövő.
A 2000-es években különösen nagy figyelem terelődött a ruhagyártás környezetszennyező szerepére. A globalizáció egyik következményét jelentik a felgyorsult trendek, a piac kiszélesedésének következménye pedig a fast fashion üzletláncok széleskörű elterjedése. A klímaválságon túl egyre inkább fókuszba került a ruhák előállításának folyamata, továbbá annak emberi tényezői. Az erről folyó diskurzus egyik legismertebbé vált tragikus eseménye a bangladesi Rana Plaza összeomlása volt 2013-ban. A rossz, ellenőrizetlen munkakörülmények miatt bekövetkezett tragédiák és a környezetszennyezés okán főként a 2010-es évek elejétől kezdve egyre inkább az „ellentrendek” melletti kampányok népszerűsítése figyelhető meg világszerte.
Az előadásban nagy hangsúlyt kapott a magyarországi alternatív divatkoncepciók és -stratégiák bemutatása. A hazai slow fashion márkák köré szerveződő kutatás és a magyar ruhatervezőkkel, vásárlókkal három éve tartó közös munka eddigi eredményeit mutatta be az előadó. Többek között olyan kortárs jelenségek, szolgáltatások és fogalmak hátterét, értelmezési kereteit ismerhették meg a hallgatók, mint a tudatos vásárlás, szín- és stílustanácsadás, pre-loved ruhák vagy a kapszulagardrób.
A 2000-es évek individuális diskurzusaiban a saját stílus megtalálása, az önkép megjelenítése az öltözéken keresztül és a viszonyulás egy-egy divatmárkához új kulturális jelenségeket és jelentéseket hívott életre. Egyes tervezők komoly figyelmet szentelnek a vásárlóikkal, rajongóikkal történő interakciókra, és személyiségük, tervezői munkájuk komoly közösségszervező erővé válik. Egy márkanév ily módon sokkal több lesz: az adott ruhán keresztül immár nemcsak azt az esztétikai dimenziót kell látnunk, amit viselője megjelenésében hordoz, hanem egy sokkal összetettebb, érzelmekkel és jelentésekkel megtöltött valóságkonstrukciót is, amely magában foglal életvezetési elveket, hitbéli meggyőződéseket, kampányokat, amelyek mellé szívesen áll valaki.
Az utóbbi bő tíz évben a divat a néprajztudományban is új perspektívában jelenik meg. Több múzeumi tárlatban immár nem valamilyen más téma apropóján, illetve illusztrációként mutatnak be ékszereket, öltözeteket. A divat a tudományos kutatás önálló témája lett, a divaton keresztül láttatunk izgalmas társadalmi és kulturális folyamatokat.
Tamás Ildikó előadás közben.
