2022. november 28-án az MTA Székházában tartották az Oláh János (1959–2020), a judaisztika és a zsidó folklór jeles kutatójának tiszteletére szervezett, kötetbemutatóval egybekapcsolt emlékestet, amelyen a BTK Néprajztudományi Intézet több munkatársa is közreműködött.
Moderátori köszöntőjében Balogné Tóth Katalin, a BTK Néprajztudományi Intézet Történeti Néprajzi Osztályának fiatal kutatója Oláh János professzorhoz kötődő, terepnaplójában is rögzített, személyes emlékei közül osztott meg a jelenlévőkkel néhányat, illetve az esemény létrejöttének hátteréről, kontextusáról beszélt. Mint kiderült, bár a tudományos életben bevett szokás egy szakterület jeles képviselőinek – a pályatársak, kollégák, tanítványok révén – egy-egy születésnapi köszöntőkötetet napvilágra hozni, Oláh János esetében – az elhúzódó súlyos betegsége, illetve fájdalmasan korai, 2020-ban bekövetkezett halála miatt – a 60. életév ilyetén megünneplésére néhány éve nem kerülhetett sor. A „Kölesdről indultam...” című, idén megjelentetett tanulmánygyűjtemény tehát egy korábbi „mulasztás” törlesztése is, s így lett végül a születésnapi köszöntőkötetből az alcímben is jelzett születésnapi emlékkötet.
A tanulmánygyűjtemény kiadását támogató Zsidó Jövőért Alapítvány kurátora, Rosta Márton, valamint a megjelentetést vállaló Gabbiano Print Nyomda és Kiadó ügyvezetője, Izsák Gábor részéről előbb laudációk hangoztak el az eseményen, majd a kötet felépítéséről, a tanulmányok szerzőiről is átfogó képet adott az érdeklődőknek a szerkesztő, Balogné Tóth Katalin.
A rendezvény népes közönsége. Fotó: Nagy Zsolt
A kiadvány tizenhat szerző tizenhét írását tartalmazza. Az életmű-összegzések és -értékelések mellett szaktanulmányok, illetve visszaemlékezések kaptak helyet a kötet öt nagy tartalmi egységében: Oláh János életpályája (Balogh István, A. Gergely András, Barna Gábor, Kókai Károly); Mikrovilág Józsefvárosban: a Rabbiképző (Biró Tamás, Tamási Balázs); Művészetek és néprajz határán (Orbán Eszter, Peremiczky Szilvia, Tóth-Takáts Judit, Voigt Vilmos); Vallástudomány (Balogh István, Tokics Imre); Zsidó közösségek öröksége és emlékezete (Balázs Edit, Balogné Tóth Katalin, Cseh Viktor, Szegő Ágnes, Tóth Sándor). A kötet végén pedig Oláh János címadó, halála előtt néhány hónappal készített emlékirata (Kölesdről indultam) olvasható. A kiadvány mintegy félszáz színes ábrát is tartalmaz.
Balogné Tóth Katalin az általa szerkesztett emlékkötetet ismertette. Fotó: Nagy Zsolt
Az emlékkötet rövid tartalmi ismertetőjét követően egy kerekasztal-beszélgetés keretén belül a különböző szakmai kapcsolatokat felelevenítve emlékezhettek meg a professzor úrról a meghívottak, igyekezvén bemutatni a zsidó folklór jeles kutatójának szellemi örökségét, ugyanakkor hangsúlyozva és kiemelve a tanulmánykötetből is mindazon részeket, amelyekben valamilyen módon minduntalan visszaköszön az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem néhai tanszékvezető egyetemi tanárának és egykori rektorhelyettesének, a Magyar Hebraisztikai Társaság aktív tagjának, valamint az MTA köztestületi tagjának személyisége, tudományos szemlélete, a kutatás, a munka, az oktatás iránti alázata.
Balogh István, az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem Judaisztika Tanszékének megbízott tanszékvezetője, Oláh János tanítványaként és későbbi kollégájaként, Peremiczky Szilvia szintén az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem oktatójaként, habilitált egyetemi docenseként beszéltek arról, milyen volt Oláh Jánossal együtt dolgozni nemcsak a felső-, de – a Lauder iskolában eltöltött időszak révén – a középfokú, gimnáziumi oktatásban is.
A kerekasztal-beszélgetés résztvevői, balról jobbra: Tamás Ildikó (BTK NTI), Mikos Éva (BTK NTI), Peremiczky Szilvia (OR-ZSE), Balogh István (OR-ZSE) és Balogné Tóth Katalin (BTK NTI, szerkesztő). Fotó: Nagy Zsolt
Mikos Éva, a BTK Néprajztudományi Intézet Folklór Osztályának tudományos főmunkatársa Oláh János professzornak a folklorisztika és a judaisztika területén kifejtett, szűk három évtizedre szabott tudományos tevékenységét, jelentősebb publikációit ismertette átfogóan. Oláh János az 1990-es évek elején végezte judaisztika tanári tanulmányait, 1993-tól a Lauder Javne Zsidó Közösségi Iskola gimnáziumi tagozatán oktatott. Ekkor állította össze az azóta is hazai alapműnek számító, több kiadást megélt Judaisztika tankönyvét. Pedagógusi pályájának kezdetétől különös figyelmet szentelt az épített zsidó örökségnek. 1995-től oktatója volt az Országos Rabbiképző–Zsidó Egyetemnek, ahol intézményes keretekben folytathatta szerteágazó néprajzi kutatásait is.
Nemcsak a zsidóságnak a halállal és a gyásszal kapcsolatos hagyományai, valamint a zsidó funerális kultúra tradíciói foglalkoztatták, de később behatóan, így például doktori disszertációban, 2004-ben pedig önálló kötetben (Jónás könyve) is foglalkozott Jónás könyvének különböző szempontú vizsgálatával, majd az általa képviselt intézmény történetének feltárásával (lásd a kezdeményezésére létrejött Magyar Zsidó Tudományok sorozat tizenkét kötetét, vagy a posztumusz napvilágot látott Új zsidó Plutarkhosz című munkáját, 2020), zsidó néprajzi kutatás- és tudománytörténettel, mágikus és szakrális etnomedicinai témákkal, vallásnéprajzi és egyéb folklórkutatásokkal, művészetantropológiával, zsidó család- és kultúrtörténettel (Kohn, a bányász, 2001; Kicsi zsidó-magyar vademecum, 2019; Angyalok, démonok, amulettek, adalékok, homíliák, 2020 stb.).
Gazdag publikációs és oktatói tevékenysége mellett intézményvezetői megbízásokat, szabadegyetemi tudománynépszerűsítő és ismeretterjesztő tevékenységet, Szombathelyen, Pécelen, Pécsen, Budapesten, Szegeden vendégtanári feladatokat is ellátott. Több magyar néprajzi és antropológiai felsőoktatási képzésben vállalt időszakosan előadásokat, kurzusokat és szemináriumokat, kiváló munkakapcsolatokat ápolt például a szegedi néprajzi tanszék több munkatársával és hallgatójával. Mikos Éva azt is kiemelte, hogy Oláh János a 2010-es években kapcsolódott a Pócs Éva vezette Vallásantropológiai fogalmak tudományközi megközelítésben című projekthez, a kutatócsoport munkájához, amelynek keretén belül egy-egy fogalom, fogalompár definiálására, tudományos körülhatárolására, interdiszciplináris megközelítésére tettek kísérletet a résztvevők.
Oláh János néprajzi–antropológiai munkásságát Mikos Éva és Tamás Ildikó ismertették a jelenlévőkkel. Fotó: Nagy Zsolt
Végül Tamás Ildikó, BTK Néprajztudományi Intézet Folklór Osztályának tudományos főmunkatársa a kulturális antropológiai nézőpont érvényesülését igyekezett hangsúlyozni Oláh János munkásságában. Ahogy fogalmazott: „Oláh János mindig az egyéni életutak, a konkrét családok és konkrét közösségek mentén, az ő példáikon keresztül mutatta be a zsidóság történetét.”
Az emlékestet Tóth-Takáts Judit zongorajátéka, egy levetített filmrészlet és a felszólalók által megosztott személyes történetek is meghitté tették. Az eseménynek otthont adó térben elhelyezett személyes tárgyak, melyekről a beszélgetés során is szó esett, így Oláh János portréja vagy óravázlatai mellett a diákjaitól ajándékba kapott, általuk készített menóra is – mint a zsidóság egyik fontos szimbóluma – hozzájárultak ahhoz, hogy az Oláh János hagyatékával és a zsidó kultúrával esetleg még csak ismerkedő érdeklődők közelebb kerüljenek ahhoz az életvilághoz, melyben a zsidó folklórkutató-judaista alkotott.
A beszámolót és a fotókat Nagy Zsolt készítette.
