A kötet a Magyar Zoltán által indított Documentatio Folkloristica Carpathica és az Ikotity István által szerkesztett Bunyevác Irodalom Gyöngyszemei sorozatok közös kiadványaként a bácskai bunyevácok népmeseanyagából ad közre reprezentatív válogatást.
A Magyar Zoltán és Ikotity István által szerkesztett kötet egy önálló identitású és a horváttól is sok tekintetben különböző, balkáni eredetű népcsoport, a bunyevácok epikus népköltészetéből ad közre széleskörű repertoárt.
A bunyevácok a Kárpát-medence egyik sok tekintetben különleges délszláv etnikai csoportja. Noha eredetükre és Bácskába kerülésük időpontjára vonatkozóan számos elmélet született az idők folyamán, mára korabeli dokumentumokkal alátámasztott konszenzus mutatkozik azt illetően, hogy főbb csoportjaik Dalmácia és Hercegovina határvidékéről, Raguza (Dubrovnik), Mostar és Lika környékéről, azaz a dalmát tengermellékről és a Buna folyó torkolatvidékéről kerültek a 17. század második felében a török megtorló hadjáratok elől menekülve jelenlegi lakóhelyükre. A bunyevácok történetével foglalkozó szerzők többsége szerint a bunyevácok népneve is a kibocsátó terület egyik kistájának (a Buna völgye, illetve Buna település) nevét őrizte meg, és az általuk beszélt tájnyelvet még a 19. század második felében is „ nyelvként emlegették a korabeli feljegyzések.
Első néprajzi ismertetőjük, a maga is bunyevác származású Szárics Jenő szerint már mintegy harmincezren lakták Bácskát az 1840-es években, főként Szabadka vidékén, ahol a város lakosságának közel felét alkották a 20. század elején. Regionális öntudatukra jellemző, hogy a 19. század közepén már bizonyos értelemben Bácska őslakosainak tekintették magukat, olyan telepeseknek, akik minden más jövevénynél jóval korábban érkeztek Bács vármegye északi részére a török hódoltság következtében kipusztult vagy elmenekült középkori magyarság pusztává vált korábbi szállásterületeire. A néprajzi kutatások szerint a szintén katolikus vallású és javarészt hasonlóképpen Bosznia-Hercegovinából északra települt, főként Zombor vidékén és Baranyában élő sokácok hagyományvilága sok tekintetben hasonlít a bácskai bunyevácokéra.
A bilingvis, bunyevác és magyar nyelven közreadott kötetben 50 folklórszöveg olvasható. Túlnyomó többségük népmese, azonban számos mesei jellegű példázat, valamint néhány helyi vonatkozású adoma és két történeti monda is a gyűjtemény részét alkotja. A szövegválogatás során a szerkesztők arra törekedtek, hogy e korpuszban a bunyevác mesekincs minden jellemző alműfaja képviselve legyen. Az állatmesék, legendamesék és hazugságmesék mellett főként tündérmesék és tréfás mesék szerepelnek a kötetben.
Részlet a kötet borítójáról: Antunovich János 1870‒1872 között megjelent Bunjevačke i Šokačke Novine című újságjának címlapképe
Jelen válogatás a második, magyar nyelven is hozzáférhető bunyevác népmese-gyűjtemény. A szerkesztők és fordítók a válogatás során arra törekedtek, hogy a bunyevác népi epika megörökítésében elévülhetetlen érdemeket szerzett vajdasági Balint Vujkov (1912‒1987) által gyűjtött meséken kívül közreadják mindazokat a nehezen fellelhető meseszövegeket is, melyek különféle helyi újságok, kalendáriumok és egyéb kiadványok lapjain jelentek meg. S noha a 19. századi és a 20. század második feléből/közepéről származó gyűjtések is többé-kevésbé stilizált folklórszövegek, a fordítók kiváló munkája jóvoltából e gyűjtemény elemi erővel képes közvetíteni hangulatában és stíluselemeiben azt a miliőt, amelyben egy-egy mese eredetileg elhangozhatott. Végső soron megfelelve a korszerű folklórszöveg-lejegyzés azon kívánalmainak, miszerint a szó szerint, nyelvjárási hűséggel feljegyzett szövegek még töredékes formájukban is hitelesek, hiszen mint egy korábbi válogatásban Jung Károly fogalmazott, „ezeknek alapján szerezhetünk tudomást, eszményítés nélkül, a mesemondás valós folyamatairól, alkalmairól, színvonaláról”.
A kétnyelvű népköltészeti antológiát Magyar Zoltán Bácskai bunyevác mesék és néprajzi hátterük című néprajzi tanulmánya vezeti be, továbbá az ő munkája a folklórszövegek kötet végén található jegyzetanyaga, irodalma, valamint tipológiája.
