Intézetünk fiatal kutatója, tudományos segédmunkatársa „Átrajzolt határok: Felekezeti együttélés, vallási és etnikai kötődések Székelyföld és Moldva határán” című pályamunkájáért vehette át a Magyar Tudományos Akadémia nagy hagyományú díját. Az elismeréshez szívből gratulálunk!
Az Akadémiai Ifjúsági Díjat a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára alapította 1972-ben az akadémiai tudományos kutatóhelyeken dolgozó, 35 év alatti fiatal kutatók szakmai munkájának ösztönzésére és a kiemelkedő tudományos eredmények elismerésére. Az idén először már a teljes magyar fiatal kutatóközösség által megpályázható díj célja elsősorban a pályamunkájuk és intézeti, egyetemi, közgyűjteményi igazgatójuk minősítése alapján arra érdemes ifjú kutatók minél nagyobb számban való elismerése, tudományos munkájuk ösztönzése, támogatása.
A beérkezett pályaműveket a tudományterületileg illetékes tudományos osztályok rangsorolták, majd véleményük alapján a Tudományértékelési Elnöki Bizottság alakította ki a díjazásra vonatkozó javaslatát, amelynek figyelembevételével az Akadémia elnöke döntött a díjazottak személyéről.
Fotó: Szigeti Tamás
2022. február 17-én az MTA Székházban huszonkét fiatal kutató vehette át a Magyar Tudományos Akadémia nagy hagyományú díját. A bölcsészet- és társadalomtudományok, valamint az élettudományok területéről hat-hat, a matematikai és természettudományok művelői közül pedig tíz fiatal kutató nyerte el az elismerést.
Fotó: Szigeti Tamás
Győrfy Eszter, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Néprajztudományi Intézetének fiatal kutatója, tudományos segédmunkatársa „Átrajzolt határok. Felekezeti együttélés, vallási és etnikai kötődések Székelyföld és Moldva határán” című pályamunkájáért részesült az elismerésben.
Győrfy Eszter pályamunkája az egykori Csíkszék keleti peremén, Székelyföld és Moldva határán fekvő területre fókuszál, amely évszázadok óta magyarok és románok, római és görögkatolikusok (illetve a 20. század második felétől ortodoxok) együttélésének színtere. Olyan hely, ahol a hosszú távú asszimilációs folyamatok eredményeként a vallási, nyelvi, kulturális elemek sokrétű keveredése, egymásba fonódása következett be. Az itt élő közösségek tagjai emellett a 20. századi politikai-vallási átrendeződések nyomán, illetve a párhuzamosan zajló román és magyar nemzetépítési törekvések következtében változó módokon és intenzitással kapcsolódtak a románsághoz és a magyarsághoz.
Fotó: Szigeti Tamás
A pályamunka e közösségek egyikét mutatja be, a felekezeti együttélést, továbbá a helyiek vallási és etnikai kötődéseinek alakulását a 19. század végétől napjainkig. A vizsgált falu lakossága etnikailag vegyes eredetű, ám a 20. század közepéig egységesen görögkatolikus vallású volt, 1948 óta pedig nagyjából fele-fele arányban oszlik római katolikusokra és ortodoxokra – és a statisztikák szerint a helyiek ezzel hozzávetőleg megegyező arányban vallják magukat magyaroknak és románoknak. A szerző behatóan foglalkozik a görögkatolikus, római katolikus és ortodox egyházak helyi történetével, a pasztorációs viszonyok és a nyelvhasználat változásaival, a 20. századi politikai, egyházpolitikai átalakulások, illetve a román és magyar nemzetépítési folyamatok lokális hatásaival. Megvizsgálja a felekezeti együttélés jelenkori viszonyrendszerét, a vallási és etnikai kötődések, határok és határátlépések napjainkig megfigyelhető formáit, intézményes, családi és egyéni kereteit. Esettanulmányokkal illusztrálja a helyi társadalmi és vallási élet azon szegmenseit, amelyek az együttélés és a közösségen belüli felekezeti-etnikai határok szempontjából a legfontosabbak. Az elemzés nyomán egy sajátos, „köztes” helyzetű faluközösséget ismerhetünk meg, ahol a politikai változások, történelmi krízishelyzetek, vagy éppen mindennapi vallási és társadalmi gyakorlataik során a helyiek képesek rugalmasan kezelni, újra és újra átértelmezni vallási és etnikai kötődéseiket.
Fotó: Szigeti Tamás
