A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület augusztus 26. és 28. között Székesfehérváron rendezte meg konferenciáját. Az immár 35. alkalommal megtartott rendezvény módszertani szekciójában a Néprajztudományi Intézet részéről Várkonyi-Nickel Réka és Domokos Mariann tartott előadást.

 A Hálózatok és kapcsolatok című tanácskozás középpontjában a társadalmi hálózatelemzés lehetőségei, buktatói és eddig elért eredményei álltak. Domokos Mariann (Folklór Osztály) A hálózati szemlélet és a folklorisztika című előadásában arról beszélt, hogy a folklór terjedéséről alkotott elképzelésekben és a folklór gyűjtésének módszertanában is alapvetően fontos szerepet játszanak különböző társadalmi és kommunikációs hálózatok. Hangsúlyozta, hogy mind a folklór, mind pedig az ennek vizsgálatára létrejött tudományterület, a folklorisztika működési módjai is értelmezhetőek olyan rendszerekként, melyben hasznosíthatók a hálózattudomány eredményei. Ennek igazolására a folklorisztika különböző területeiről hozott példákat: elsőként a 19. századi népköltési gyűjtőhálózatok szerveződési mintázatait ismertette, majd nemzetközi kutatások alapján egy mesetípus kapcsolódásainak hálózati elemzését mutatta be. A gyűjtőhálózatok vizsgálata segítségével nem csak a gyűjtött folklórszövegek földrajzi megoszlása, de a gyűjtést koordináló központi személyek, illetve a hálózat szereplőinek kapcsolatai is kirajzolódnak, míg a mesetípusok kapcsolódásainak hálózati elemzése, a kontaminációk mérése és vizualizációja a típusok közötti affinitások feltárásában nyújthat pótolhatatlan segítséget.

Várkonyi-Nickel Réka (Történeti Néprajzi Osztály) „Te is menzás vagy?” A közétkeztetés szerepe az iskolai kapcsolati háló kialakításában címmel ismertette a menza szerepét az iskolai kapcsolati hálón belül. A Néprajztudományi Intézetben jelenleg zajló, 128925 K-18 számú NKFI kutatás során nemrég elkezdett kapcsolatiháló-elemzések eddig arra engednek következtetni, hogy az iskolai menzán bár jelen vannak a baráti, erős kötések is, mégis komoly jelentőséggel bírnak a felületesebb, gyenge kötések, amelyeket a gyerekek akkor kötnek társaikkal, amikor hely híján egymás mellé kénytelenek ülni. A tanári kar „ismeretlen” tagjaival is gyakran gyenge kötéseket alakítanak ki a gyerekek a menzán ebédelve. A gyenge kötések híd funkciója felnőttkorban nagy mértékben hozzájárul a megfelelő munkahely megtalálásához, az információáramláshoz, tulajdonképpen a felnőtt életben való sikeres boldoguláshoz. Tehát feltételezhető, hogy aki az iskolában úgy szocializálódik, hogy könnyebben teremt kapcsolatot és bátrabban használ gyenge kötésekre épülő információs hálót, sikeresebben találja meg a helyét felnőtt életében. Ebből a feltételezésből kiindulva elképzelhető, hogy komolyabb szerepet játszik a menza a társas kapcsolatok kialakításában, mint ahogy eddig gondoltuk.

 Várkonyi-Nickel Réka