A magyar epidémiatörténetben az 1892–1893-as, mintegy másfél évig tartó kolerajárvány a betegek számát tekintve a kisebbek közé tartozott, de így is sokezer ember lelte halálát a betegség következtében.
A járvány elleni egyéni és társadalmi védekezési stratégiák egy része napjaink intézkedéseihez és praktikáihoz nagyon hasonló koreográfiát mutatott, a rendkívüli helyzet eredményes kezelésére olykor azonban különleges megoldások születtek. Ilyennek tekinthető az akkori kormányzati elképzelés arról, hogyan kell a járvány ellen a nép körében színvonalas egészségügyi felvilágosító propagandát folytatni ponyvanyomtatványok útján. A járvány idején keletkezett egészségügyi népoktató ponyva történetét Domokos Mariann, a BTK Néprajztudományi Intézetének munkatársa mutatja be.
A 19. században a súlyos hasmenéssel, hányással járó és emiatt gyors kiszáradással fenyegető fertőző betegség, a kolera tartotta rettegésben Európát. A ragály számos alkalommal söpört végig a kontinensen, nem kímélve a történelmi Magyarországot sem, ahol a század folyamán összesen közel egymillió áldozatot követelt.
Kolerás betegek a budapesti járványkórházban. Forrás: Képes Folyóirat. A Vasárnapi Ujság füzetekben 1892, 12. kötet, 461.
„A kolera ideérkezett. De miután néhány korty vizet ivott a budapesti vízvezetéki vízből, undorral kiáltotta: A hol ilyen vizet isznak, ott kicsi az én hatalmam” – írta Az Üstökös 1892. július 10-én, alig pár héttel azután, hogy az első kolerás megbetegedést regisztrálták Máramarosban.
Hogy mennyire foglalkoztatta a társadalmat a kór és hogy milyen gyorsan reagált az üzleti szféra a kolera által generált piaci résre, azt a különféle találmányok, tisztítógépek, fertőtlenítő- és egyéb csodaszerek reklámhirdetéseinek nagy száma is bizonyítja.
1. Kolera elleni ozonateur-hirdetés. Forrás: Bolond Istók augusztus 14, 15. évf. 33. sz. 12.
2. Bodzapálinkával a kolera ellen. Forrás: Pesti Hírlap augusztus 18. 14. évf. 228. sz. 16.
Az első magyarországi kolerajárvány (1831) okozta a legnagyobb pusztítást az országban, a betegség terjedésében a rossz higiéniai körülmények, a zsúfolt lakásviszonyok, valamint a társadalom tájékozatlansága és felkészületlensége egyaránt közrejátszott. A 19. század utolsó évtizedében már számos központi hatósági intézkedéssel igyekeztek megelőzni, majd ennek eredménytelenségét követően megállítani a kórt. Ennek jegyében például egészségügyi felügyelő bizottságokat hoztak létre, a fertőzött területekről érkező hajókat vesztegzár alá vették, döntés született egy központi fertőtlenítő intézet felállításáról, a fővárosi tanintézetek ideiglenes bezárásáról és kórházlátogatási tilalom bevezetéséről, a korábban létrehozott kolera-barakkokat készenlétbe helyezték, az utcák és kutak tisztántartására pedig fokozottan ügyeltek. Ezen túlmenően állami bakteriológiai intézetet hoztak létre és vizsgálatokat folytattak az ivóvíz és a kolera terjedésének összefüggésére vonatkozóan. A tudományos méréseknek és elemzéseknek köszönhetően a budapesti szűretlen vizet adó csapokat leszerelték, és így végső soron a kolera nem csak az egészségügyi ellátórendszer, hanem a vízvezetékhálózat infrastrukturális fejlesztését is elősegítette.
Kolera-bacilusok vizsgálata a Magyar Kir. Állami Bakteriológiai Intézetben. Jantyik Mátyás rajza. Forrás: Vasárnapi Ujság 1892, 39. évf. 41 sz. 705.
Domokos Mariann cikke teljes terjedelmében ide kattintva olvasható.