Intézetünk 2020. évi, a Közösség, hagyományértelmezés, interakció és változás címen megjelent, szám szerint a XXXVII., Paládi-Kovács Attila akadémikusnak, a BTK Néprajztudományi Intézet professor emeritusának tiszteletére szerkesztett évkönyve ezúttal az ünnepélyességet teljessé téve, színes kivitelben, 595 oldal terjedelemben jelent meg.
Tematikája Paládi-Kovács Attila kutatási témáihoz igazodott, ám a tanulmányok nézőpontja szűkebb értelemben – a szerkesztést végző Történeti Néprajzi Osztály érdeklődésének, és az ünnepelt kutatásainak megfelelően – hangsúlyosan történeti.
Intézetünk igazgatója, és a szokásrend szerint az évkönyv főszerkesztője, Balogh Balázs előszava után Borsos Balázs, főigazgatóhelyettesünk köszöntője olvasható Az örök számadó címen.
A társadalom és anyagikultúra – Interakció és változás című első blokk első írásaként – Paládi-Kovács Attila magyar paraszti járműkultúra területén végzett kutatásainak emléket állítva – Cseh Fruzsina A régi kerékvágás. Fogatolt járművek keréknyomtávolsága és tengelye a 19. század végén című tanulmányát választottuk, mely az utak karbantartásának problémája és ezzel kapcsolatban a fogatolt járművek keréknyomtáv egységesítésének kérdése köré szerveződik, az általa felhasznált, eddig publikálatlan források elemzésének köszönhetően pedig bővebb ismerettel rendelkezünk a paraszti játművek 19−20. századi modernizációjára vonatkozóan, kimondottan a vastengely elterjedésének ütemére, amelyet ez idáig nem ismertünk ennyire pontosan.
Paládi-Kovács Attila munkásságának a történeti – néprajzi kutatás terén elért eredményeknek állít emléket Báti Anikó és Umbrai Laura népkonyhán enni Budapesten. Verziók és averziók a közétkeztetés történetéből (1860–1939) címet viselő írása, amelyben a szerzők a munkamigráció következtében növekvő lélekszámú fővárosi népkonyhák fejlődését vizsgálják történeti forrásokra, hatósági iratokra, korabeli sajtóanyagokra építve. Írásuk központi kérdése a címben megfogalmazott népkonyhák iránti bizalmatlanság okainak feltérképezése, párhuzamosan az életmódváltással összefüggő átmeneti, formálódó városi táplálkozási szokások kutatásával.
A fenti téma mellett a Paládi-Kovács Attila által olyannyira kedvelt észak-magyarországi régióban végezte kutatásait Várkonyi-Nickel Réka, aki „Kis kosztosok” a két világháború között. Előtanulmány az ózdi és a salgótarjáni munkásgyermekek táplálkozásának vizsgálatához című tanulmányában az említett települések acélgyári kolónián iskolába járó gyermekek táplálkozására vonatkozó legrégebbi emlékek megragadását tűzte ki céljául. A társadalomtörténeti tapasztalatok mellett a szerző fontos tapasztalata, hogy a menüsorokat vizsgálva egyértelműen a palóc és szlovák étkezési szokások domináltak a kolónián is.
A Paládi-Kovács Attila által képviselt komplex agráretnográfiai – társadalomnéprajzi szemléletnek állít emléket Tomisa Ilona A községi pásztor és a faluközösség kapcsolata a Tolna-megyei Tevelen a két világháború között című dolgozata, melynek hangsúlyos érdekességét nem csupán a riportok felvételének időpontja (azaz 1973), szolgája, hanem azon nézőpont is, miszerint a szerző elsősorban a pásztorrend nőtagjainak szemüvegén át vizsgálja egy többgenerációs juhász család helyét és szerepét egy homogén katolikus Duna-menti sváb közösség életében.
Babai Dániel és Molnár Zsolt Komplex hajtóerők. A szénacsinálás időpontjának változása hátterében Gyimesben című recens vizsgálata nem csupán Paládi tanár úr közel 40 esztendős, A magyar parasztság rétgazdálkodása című kandidátusi értekezése előtt tiszteleg, hanem értelmezi a jelenséget, miszerint a Gyimesekben (Gyimesközéplokon és Hidegségpatakán) a szénacsinálás időpontja több mint egy hónappal korábbra került, melynek okaiként a tájhasználat változását, a klímaváltozást, a politikai változásokat, valamint a társadalmi-kulturális változásokat fogalmazhatjuk meg.
A témához szorosan kapcsolódik a blokk utolsó írása, Mészáros Csaba A legelő- és rétgazdálkodás változásai a tulajdonviszonyok tükrében címet viselő a szibériai szaha (másképpen jakut) közösségeket bemutató etnológiai esettanulmánya hasonlóan szorosan kapcsolódik a Paládi-Kovács Attila állattartó kultúrákkal kapcsolatos kutatásaihoz egy olyan szibériai legelő- és takarmánygazdálkodási rendszert feltárva, amely az eurázsiai füvespuszta pásztornépeinek kulturális örökségének gazdagságáról és sokszínűségéről árulkodik.
Az Etnikum, közösség, vallás és identitás című fejezet főként Paládi-Kovács Attila népcsoportok és kisebbségek körében folytatott kutatásaihoz kapcsolódik. E blokkban elsőként Győrfy Eszter „…nem akartak tovább román valláson maradni.” A csíkszépvízi római és görögkatolikus egyházközségek és híveik a 20. század első felében című tanulmányát olvashatjuk, amelyben a szerző az általa bemutatott évszázados pasztorációs rendszer sajátos helyi gyakorlatainak 20. századi változására keresi a választ demográfiai, nyelvi, politikai, egyházpolitikai vizsgálatok mentén.
A blokk következő 3 írása párhuzamosan enged betekintést Paládi tanár úr kisebbségek néprajza iránti érdeklődése mellett a néprajztudománytörténet kutatása terén elért eredményeibe. Ament-Kovács Bence A Mercy–Apponyi uradalom római katolikus alsópapsága. Történelemszemlélet és néprajzi érdeklődés címet viselő írása szerint a megvizsgált dél-magyarországi plébánosok körében a 18. században kibontakozott egy tudományos (történeti, néprajzi, régészeti) látásmód, melynek színvonala nem maradt el a szakma előfutárainak teljesítményétől, noha eredményeik legfontosabb lejegyzési fóruma településük historia domusa volt, ám e plébániatörténetíró hagyomány ismételt virágkora ellenére a 19. századra végérvényesen lemaradt a differenciálódó tudományos élettől.
Hasonlóan a plébániai szférán folytatta kutatásait Iancu Laura, aki A szokások harcmezején a két világháború között című forrásközlő-tanulmányában „A Forrófalvi Plébánia Lapjaként” definiált kéziratot mutatja be, a saját fordítású forrásnak köszönhetően pedig magyarul eddig nem olvasható adatokkal gazdagodunk a moldvai közösség 1920 és 1952 közötti történetére, vallásosságára, valamint a katolikus sajtó felvilágosító tevékenységére vonatkozóan.
E blokkot Sántha István és Somfai-Kara Dávid Baráthosi Balogh Benedek távol-keleti kutatásainak újragondolása terepen száz év múltán. Etnikai viszonyok és sámánizmus az Amur mentén és Szahalinon a 21. század elején című, orosz távol-keleti hosszú terepmunkájukról beszámoló tanulmánya zárja, amelyben a szerzőknek Baráthosi munkatársai leszármazottainak és a hátrahagyott anyagok felkutatásának segítségével sikerült pontosabb képet rajzolnia a helyi sámán gyakorlatról és az etnikus identitásról.
Az évkönyv harmadik és egyben utolsó nagy fejezete A hagyomány percepciója, értelmezése és reprezentációja címet viseli, nyitótanulmányában pedig Magyar Zoltán – Paládi-Kovács Attila bányászattal és erdei iparűzéssel kapcsolatos érdeklődésének megfelelően – A bányaszellem alakja az erdélyi folklórban címen foglalja össze a magyar folklórban szórványosan ismert, ám a rokonvonások ellenére mégis sajátosan magyar természetfeletti lény, a bányaszellem hiedelemkörének erdélyi narratív hagyományait, a tollából hamarosan megjelenő Erdélyi magyar hiedelemmonda-katalógus egyik szeleteként.
A folklórműfajok területén tovább haladva Domokos Mariann Grimm-mesék 19. századi magyar ponyvákon. Ismertetés egy készülő forráskiadványról című dolgozatát és a hozzá kapcsolódó paralel szövegközlést olvashatjuk, mely amely a tanulmány címével azonos, Grimm-mesék magyar ponyvákon (1860–1900) munkacímet viselő, eddig szinte teljesen feltáratlan 19. századi forráscsoportot (a magyar nyelvű Grimm-kiadásokat és a ponyvameséket) bemutató szöveggyűjteményt ismerteti.
Paládi-Kovács Attila előző blokkban megemlített tudománytörténeti, népismereti érdeklődésének és az intézeti folkloristák sajtótörténeti kutatásainak metszéspontjaként tekinthetünk Mikos Éva és Landgraf Ildikó írására. Mikos Éva Regeirodalom és népismeret a 19. század derekának sajtójában – A Családi Lapok (1854–1861) címet viselő tanulmányában e katolikus ismeretterjesztő hetilap regéit, valamint táj- és népismereti leírásait tárja fel, melyek nagy száma és minősége szemmel láthatóan kiemeli ezt az orgánumot a többi hasonló közül. A szerző arra keresi a választ, hogy milyen képet alakít ki egy konzervatív lap a népi kultúráról és kitér arra is, hogy milyen hasonlóságok érhetők tetten a korabeli sajtó más termékeinek hasonló tárgyú írásaival.
Úgyszintén hetilapot vizsgált Landgraf Ildikó, aki A bukovinai székelyek reprezentációja a 19. századi, magyar illusztrált sajtóban. Bukovinai népélet és folklór a Vasárnapi Ujság lapjain című írásában a pontos közéleti és politikai háttér felrajzolása után arra keresi a választ, hogy a népszerű folyóirat hasábjain milyen témakörök jelentek meg a népcsoporttal kapcsolatban (illetve azok hogyan változtak), milyen szöveg- és képanyaggal, jelzőkkel és toposzokkal mutatták be a bukovinai székelyek népi kultúráját a hazai közélet számára.
A hagyomány kérdése köré szerveződő tanulmányblokkot – és a kötetet – Paládi-Kovács Attila etnikai és táji csoportok köré szerveződő komplex társadalomtörténeti érdeklődésének megfelelően Fülemile Ágnes Öltözködés és nemzeti identitás – A horvát nemzeti viselet a 19. századi Habsburg Monarchiában című, gazdag képanyaggal kísért szintézise zárja, melyben a szerző rámutat a múltban gyökerező tradíciókra, az egyes művészeti irányzatok hatásaira, az öltözékek szimbolizmusára és reprezentációs alkalmaira, a ruhadarabok felöltésének társadalmi közegére, hangsúlyosan a nemzeti elemekre, valamint a kortárs népművészet felfedezése során kiemelt motívumok szimbolikájára.
Az évkönyvben szereplő tanulmányok végén angol nyelvű rezümé olvasható, a művet pedig a kutatóintézet munkatársai által írt vagy szerkesztett, 2019-ben megjelent kötetek képes listája zárja.
A kötet Balogh Balázs főszerkesztése mellett Ispán Ágota Lídia és Magyar Zoltán szerkesztésében, valamint Fülemile Ágnes és Ament-Kovács Bence vendégszerkesztésében látott napvilágot. Tördelési munkálatait Fancsek Krisztina, a rezümék fordítását Cselényi Zsuzsanna végezte, borítója pedig Kaszta Móni és Kaszta Dénes munkáját dicséri.
A tartalomjegyzék és az évkönyvben szereplő tanulmányok szerzőnként a honlapunk Évkönyv szekciójában letölthetők.
