Miért kommunikálunk humorosan a járványról? Ismert jelenség, hogy a félelmet „gyógyítja”, vagy legalábbis kezelhetővé teszi az, ha kinevetjük, nevetségessé tesszük a veszélyt – ezáltal szimbolikusan legyőzzük.
 |
 |
Nagyításhoz kattintson a képekre!
A humor társadalmi és kulturális természetét régóta kutatják a néprajz, a kulturális- és szociálantropológia, de természetesen más humán tudományok művelői is, egymástól meglehetősen eltérő szemléletmóddal. A teljesség igénye nélkül, megemlíthetjük Thomas Hobbes, Immanuel Kant, Sigmund Freud, Henri Bergson, Arthur Koestler, vagy Victor Raskin nevét. Míg a folklór kutatói elsősorban a szövegekre, illetve a bennük rejlő műfaji, szerkezeti és stilisztikai jellemzők megragadására törekszenek, az antropológusok inkább a humor kulturális kontextusait, funkcióit, a társadalmi kommunikációban betöltött szerepét, a közlő és a befogadó interakcióit, a kulturális jelentéseket vizsgálják. Mary Douglas és Victor Turner például a humor rituális, szakrális értelmezési lehetőségeire hívták fel a figyelmet. A deszakralizáló jelleggel felruházott humoros szövegek és szertartások ugyanis a hétköznapi rend fejre állításával, tréfás megjelenítésével megszelídítik, elfogadhatóbbá teszik az életünket átszövő társadalmi normákat, konfliktusokat. Máskor társadalmi szelepként működnek, kimondhatóvá teszik az egyébként kimondhatatlant – másfajta diszkurzív dimenzióba terelve (ezáltal legalizálva) azokat a témákat, amelyek egyébként megszokott kontextusukban sértőek, megbotránkoztatóak vagy bármilyen más szempontból elfogadhatatlanok lennének. A történeti időkben is megvoltak ennek a ciklikusan visszatérő, általában az ünnepkörökbe illeszkedő, meghatározott alkalmai. A farsang, a karneválok, a vásárok többek között ilyen szereppel is bírtak. A humor működésében tehát megragadható a mindennapi, megszokott minták szembehelyezése a szokatlannal és az idegennel. Fogalmazhatunk úgy is, hogy a humor kompja a napi rutin által otthonos és a feje tetejére fordult világ között ingázik. A krízishelyzetek, miként a jelenlegi járványügyi helyzet is, általában életre hívják a humoros kommunikációt, mint a társadalmak egyik legáltalánosabb válságkezelő stratégiáját. A továbbiakban néhány példát mutatok arra, milyen humorstratégiák jelennek meg a világhálón terjedő folklóralkotásokban.
A közösségi médiában felbukkanó mémek egy részére az abszurdba, groteszkbe hajló képi és hangulati világ jellemző. Ezekben az esetekben a normától, például a megszokott helyszíntől, környezettől, vagy funkciótól a logikus, várható reakcióktól való eltérés hozza létre a humoros hatást, amelynek megjelenítésére a képi tartalomtól a kép és szöveg kombinációján át a csak szöveges alkotásokig egyaránt vannak példák:
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
Nagyításhoz kattintson a képekre!
Egy-egy motívum nagyon gyorsan variálódik, ilyen például a #homeoffice extrém megvalósulási formáit bemutató sorozat:
 |
 |
 |
 |
Nagyításhoz kattintson a képekre!
Az alábbi sztereotip tartalmú alkotásokon jól követhető a folklór egyik legjellemzőbb vonása, a variánsok képződésének folyamata, hol a szöveg apró módosulásaival, hol pedig a formai keret változtatásával:
 |
 |
 |
Nagyításhoz kattintson a képekre!
A képek „lájkolásával”, megosztásával a ma embere állást foglal bizonyos, egyre szélesebb kört érintő kérdésekben, ráirányítja a figyelmet egyes problémákra, vagy épp kifigurázza azokat. A puszta humoron jóval túlmutató funkciója lehet e folklóralkotásoknak az is, hogy alakítják a társadalmi reakciókat, értékrendet, bizonyos témákat „becsatornáznak” a diskurzusba. Gyakran görbe tükröt tartanak korunk embere elé, vagy épp fanyar társadalomkritikát fogalmaznak meg. Általában fontos, hogy meglegyen bennük az újszerűség, de úgy, hogy ismerős elemekből épüljenek fel, így kötve össze az ismerőst a szokatlannal. Ez utóbbinak egy közkedvelt módja a mémekben egy-egy ismert mese, mozifilm, vagy ikonikus sorozat jeleneteinek, hőseinek kreatív áthelyezése egy teljesen új diskurzusba, jelentésmezőbe – mozgósítva az asszociációs mechanizmusokat. A humor egyik funkciója ezekben az esetekben a valós veszély eltávolítása, diszlokációja a fantázia világába:
 |
 |
 |
 |
 |
 |
Nagyításhoz kattintson a képekre!
A mémek itt látható ̶ vizuális és szöveges áthallásokat mozgósító ̶ csoportjában a járvány által kialakított élethelyzetek több központi témája megjelenik. A felsorolás azonban korántsem teljes, a tematikus egységek, továbbá a formai és stiláris jellemzők bemutatása folytatódik a következő részekben. Előtte azonban a húsvéti ünnepkör online alkotásaiból adok egy rövid áttekintést.
Tamás Ildikó
A cikkben közölt képek forrása a közösségi média.
