Konferencia 2020. január 23-án az MTA Humán Tudományok Kutatóházában (1097 Budapest, Tóth Kálmán utca 4. Földszinti nagyelőadó) az MTA Néprajztudományi Bizottságának szervezésében
A magyar néprajztudomány kibontakozásától kezdve szoros kapcsolatot ápolt számos más tudományszakkal. Így a hazai néprajzkutatás klasszikusai szinte mind (Jankó János, Herman Ottó, Török Aurél stb.) egy-egy másik tudományágban is maradandó örökséget hagytak maguk után. A jelen konferencia célja az, hogy áttekintse a kortárs néprajztudomány helyzetét és kapcsolatait azokkal a társtudományokkal, amelyekkel az utóbbi évtizedben számottevő mértékben együttműködött. A néprajztudomány tudományközi helyzete folyamatosan változik. Egyes tudományágakkal (mint például a fizikai antropológiával) szinte teljesen megszűntek a kapcsolatai, másokkal (pl. az ökológiával) lényegesen megerősödtek. Számos kérdést vet fel a hazai néprajztudomány pozíciójával kapcsolatban az is, hogy mára a kulturális antropológiától nehezen elválasztható módon létezik. A néprajztudományi műhelyek működése ma már elképzelhetetlen antropológiai ismeretek és antropológusok nélkül. Ez a kettősség nemcsak a néprajz és az antropológia viszonyának és együttműködésének folyamatos tisztázását követeli meg, hanem azt is, hogy a tudományközi diskurzusok hálózatában értelmezést nyerjenek az antropológia és a néprajztudomány közös és eltérő sajátosságai. A konferencia célja az, hogy valódi párbeszédet hozzon létre néprajzkutatók és olyan nem néprajzkutatók között, akik munkájuk során gyakran támaszkodtak a néprajzi/ antropológiai szakirodalomra, és jelentős tapasztalatot halmoztak fel néprajzkutatókkal való együttműködésük során. Minden együttműködés – amellett, hogy kölcsönös haszonnal jár – egyúttal kérdéseket is vet fel. A közös kutatási tevékenységek tapasztalataira alapozva ezeket a kérdéseket kívánják mérlegre tenni a konferencia előadói.
