2018. október 4-én tartotta az MTA BTK Néprajztudományi Intézet Folklór Osztálya Értelmezés, hatás, utóélet: Arany János és a nép költészete című, egész napos konferenciáját, amely az Arany János-emlékév (Arany200) tudományos ülésszakainak sorában a záró esemény volt.

Az egész napos tanácskozás előadói között a néprajztudomány mellett az irodalomtudomány képviselői is jelen voltak. A tanácskozást Balogh Balázs, a Néprajztudományi Intézet igazgatója nyitotta meg.

Az eseményre az évforduló mellett az is alkalmat teremtett, hogy az Intézetben készül az Arany család kéziratos mesegyűjteményének kritikai kiadása Gulyás Judit és Domokos Mariann szerkesztésében. A konferencia résztvevőit üdvözlő beszédében ebbe a munkába is beavatta a hallgatóságot Landgraf Ildikó osztályvezető.

Az előadások egy része az Arany-művek értelmezési lehetőségeit igyekezett szélesíteni a folklórtudomány szempontjainak bevonásával. A legtöbb előadás a költemények szüzsé- és motívumforrásainak, valamint szövegihleteinek feltárásán keresztül igyekezett új megvilágításba helyezni az egyes alkotásokat. A tanácskozást az Arany-epikumok forrásait bemutató plenáris előadás vezette be, amelyet Szilágyi Márton tartott. Az egyes elbeszélő művek gerincét adó folklór-szüzsék és -motívumok számos további előadónál is főszerepet kaptak, például a záró előadást prezentáló Landgraf Ildikónál, aki a Hatvani-mondakör és Arany elbeszélő költeménye közti kapcsolatokat tekintette át, akárcsak az Arany-költemények közköltészeti és ponyvai párhuzamait vizsgáló Chikány Judit. A motívumok szintjén is lehetséges párhuzamokat találni. Így tett a néhány Arany-mű hiedelem-elemeit vizsgáló Mikos Éva, és a „csángó” szó lehetséges forrásait feltáró Iancu Laura is. Magyar Zoltán a Szent László című költemény költészettörténeti és képzőművészeti forráslehetőségeit vette számba. A közköltészeti és népköltészeti szövegpárhuzamok jelentek meg Csörsz Rumen István előadásában. Czövek Judit egy sajátos műfaj, a bökvers Arany-életműben betöltött szerepeit elemezte.

Az előadások másik része Arany János, illetve Arany László szájhagyományhoz és népköltészethez való viszonyát tárgyalta teoretikus műveik, valamint az Arany család kéziratos mese- és találósgyűjteménye nyomán (Gulyás Judit, Vargha Katalin). Ehhez a témához kapcsolódott Szakál Anna is, aki Arany János erdélyi irodalmi, ezen belül pedig a népköltészeti gyűjtőkkel fenntartott kapcsolatait feltáró kutatásaiba engedett betekintést. Arany népköltészethez és nyelvrokonsághoz való viszonyát vizsgálta Tamás Ildikó, elsősorban a szerkesztő Arany János munkásságában.

A konferenciaprogram harmadik részében Arany János és Arany László műveinek utóéletébe nyerhetett betekintést a hallgatóság. Arany László Eredeti népmesék című kötetének egyes darabjai már a 19. század végén bekerültek az iskolai olvasókönyvekbe, ennek folyamatát tárta fel és mutatta be Domokos Mariann. Arany János utóéletének sajátos szakaszát jelentik az 1950-es évek, amikor a rendszer igyekezett kisajátítani a haladó hagyományok képviselőjeként beállított szerzőket. A korabeli propaganda működésébe, ezen belül az Arany Jánosnak kijelölt sajátos szerep megalkotásába avatott be Eitler Ágnes.

Az előadások nyomán készült tanulmányok az Intézet évkönyvében (Ethno-lore) jelennek meg 2018-ban.

Mikos Éva