2026. március 6-án a tavaly elhunyt vajdasági népmesekutató, Raffai Judit (1966–2025) emlékére rendezett konferenciát az ELTE BTK Néprajzi Intézete, a Hagyományok Háza és a Meseszó Egyesület. Az ELTE HTK Néprajztudományi Kutatóintézet részéről Domokos Mariann és Gulyás Judit tartottak előadást.
Az ELTE BTK Néprajzi Intézetében tartott megemlékezésen Bárth Dániel intézetigazgató és Klitsie-Szabad Boglárka, a Meseszó Egyesület elnöke köszöntötték a megjelenteket.
Ezt követően Dala Sára, Agócs Gergely (Hagyományok Háza), Fehér Viktor (Újvidéki Egyetem), Smid Bernadett (ELTE BTK NI) és Szabó-Kocsis Zsuzsanna (Topolyai Múzeum) mutatták be Raffai Judit munkásságát és annak hatását.
Intézetünk Folklór Osztályának részéről Domokos Mariann Mese és mesemondás a tömegmédiában című előadásában Raffai Judit egyik utolsó tanulmányából kiindulva (A mesemondás folklorizmusa Fábián Ágostonné bukovinai székely mesemondó példáján, 2022) az andrásfalvi születésű, kakasdi Fábiánné Györfi Mária életművén keresztül mutatta be a 20. századi mesefolklorizmus mediális összefüggéseit és értelmezési lehetőségeit. A népmese a tömegkultúrában a hagyományos, szóbeli narratívák médiumváltásain keresztül jelenik meg, amelynek során a folklórból származó motívumok, narratív struktúrák és elbeszélésmódok újrakontextualizálódnak. Az ekképpen létrejött népmese-adaptációk egyrészt kanonizálják és standardizálják az egykor variánsokban élő hagyományt, másrészt új jelentésrétegekkel gazdagítva hozzájárulnak a kulturális identitás újratermeléséhez. 
Gulyás Judit egy másik szabadkai születésű mesekutató, nevezetesen Ortutay Gyula Fedics Mihály mesél című monográfiájának keletkezéstörténetét mutatta be, arra keresve a választ, hogy mi történt 1936 ősze és 1940 tavasza között, attól kezdve, hogy a 26 éves Ortutay megismerkedett a helyi közösség peremén, gyakorlatilag koldussorban, kegyelemkenyéren élő Fedics Mihállyal, és hogyan született meg e találkozás nyomán szűk négy év alatt a magyar néprajztudomány egyik legnagyobb hatású munkája.
A különféle forrásokból az tűnik ki, hogy az ekkor még a korabeli néprajztudomány intézményi keretein kívül működő Ortutay a barátai (így pl. Buday György, Müller Miklós, a Kner család, Gyarmati Fanni, Dési Huber István) közreműködésével már 1940 előtt is megjelentetett két bibliofil kiadványt Fedics meséiből, ezenkívül fotósorozatot és grafikákat készíttetett az idős mesemondóról, továbbá a Magyar Rádióban hanglemezre vetette Fedics mesélését, amelyek egy részét a rádióban is közvetítették. Mindezzel, illetve az 1937. év legszebb könyve díjjal kitüntetett Bátorligeti mesékről született számos recenzió (Nyugat, Kelet Népe, Szép Szó) és rövidebb sajtóhír nyomán elérte azt, hogy mire 1940-ben megjelent az egyéniségkutatás alapító munkájának tekintett monográfia, Fedics Mihály már a legjelentősebb magyar mesemondóként volt ismert a hazai nyilvánosságban.
Az előadások mellett mesemondásra is sor került, majd pedig a jelenlévők Raffai Juditra vonatkozó emlékeinek felidézésével zárult a konferencia.
Szeretettel őrizzük mi is Raffai Judit emlékét.
Gulyás Judit
Fotók: Heimpold Klára
