Sárközi Ildikó Gyöngyvér, az ELTE HTK Néprajztudományi Kutatóintézet Etnológiai Osztályának tudományos főmunkatársa 2025. december 15-én tartotta meg habilitációs előadásait a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen.
Intézetünk munkatársa 2019 óta segíti oktatóként a Károli Gáspár Református Egyetem Kelet-Ázsia Intézet Kínai Tanszékének munkáját. Habilitációs értekezését „A perifériák perifériájáról: Nemzetépítés, történetírás, örökségesítés Kínában” címmel nyújtotta be a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar Történelemtudományi Doktori Iskolájába.
Sárközi Ildikó Gyöngyvér a habilitációs értekezés alapjául szolgáló kutatásait 2010-ben kezdte meg Kínában egy kiválasztott etnikum, az eredetileg mandzsu nyelvet beszélő sibék között élve. Doktori tanulmányai befejezése után (2016) további kutatásaihoz előbb a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet-és Társadalomtudományi Kar Nemzetközi és Politikatudományi Intézet keretén belül működő Modern Kelet-Ázsia Kutatócsoport, majd a jelenlegi nevén ELTE HTK Néprajztudományi Kutatóintézet nyújtott intézményes hátteret. Itt, előbb az MTA Prémium posztdoktori kutatói program, majd az NKFIH „OTKA” fiatal kutatói kiválósági program vezető kutatójaként – az antropológia és a történettudomány határán – folytatta kutatásait. Habilitációs értekezése az utóbbi program keretében készült el.
A habilitációs eljárásra benyújtott értekezés témáját a kínai nemzetépítési törekvésekkel ezer szálon összefonódó, a történelem (re)konstruálásának folyamatára irányuló vizsgálatok adják.
E vizsgálatok egyik kiindulópontja az 1954-ben meghirdetett Etnikus klasszifikációs program, amelynek eredményeként született meg Kína ma hivatalosan elismert 56 etnikai csoportja. Maga az Etnikus klasszifikációs program a kínai nemzet múltjának életre hívására irányuló törekvésekkel egyetemben egy monumentális horderejű, az emlékezet uralására és az identitás felülről való meghatározására tett kísérletként értelmezhető, amely kiemelkedően fontos szerepet játszott a kínai kormány etnopolitikájának kialakításában is. Sárközi Ildikó Gyöngyvér habilitációs előadásai közül „Az etnikumok klasszifikációja és a nemzeti történelem rekonstrukciója Kínában” című tantermi előadás ennek a programnak az előzményeit, lefolyását és jelenre ható következményeit volt hivatott bemutatni.
Az „Örökségesítésről és szekularizációról a kínai történetírás tükrében” címmel elhangzott tudományos kollokvium Sárközi Ildikó Gyöngyvér fő kutatási területének tudományos eredményeiből merített. Előadásában munkatársunk nagy hangsúlyt fektetett annak bizonyítására, hogy a nemzetépítés és a történetírás összefonódásának vizsgálata megkívánja az örökségesítés kérdésének bevonását is. Ennek oka, hogy Kínában a kommunista rezsim hatalmának legitimálásában a történeti folytonosság retorikája mindig is fontos szerepet játszott, és e retorika megalkotásából a kínai etnikumok értelmiségei mindmáig kiveszik részüket: a közös, „ősi” múlt megrajzolása, és általa az „ősi” kultúra életben tartása – vagy felélesztése – az ő feladatuk. Ez az állam által felülről irányított folyamat azonban nem tekinthető sem „egyirányúnak”, sem befejezettnek – csupán a keretek azok, amelyek megváltoztak. A kínai nemzeti történelem (re)konstruálása és az „ősi” kínai kultúra megőrzése ugyanis egy hosszú folyamat eredményeként ma már az UNESCO univerzálisnak hirdetett kulturális örökség programjához igazodott.
Ahogyan azt Sárközi Ildikó Gyöngyvér a fenti előadásában kifejtette, az etnikus hagyományok örökségesítésén mint jelentéstermelő folyamaton keresztül a múltról alkotott tudást, az emlékezetet és az identitást produkáló és reprodukáló legkülönfélébb politikai, kulturális és társadalmi mechanizmusok reprezentálódnak. Mindez a politikai céloknak alárendelt örökség-fogalomra vonatkoztatható kérdések egész sorához vezet el, amelyek közül a múlt nemzeti konstrukciójának az örökségesítéssel való összefonódása a legfontosabb problémakör. Hiszen az örökség és az emlékezet fogalmai együtt hatoltak be a történelem értelmezési mezejébe és váltak a kommunista rezsim egyik legfőbb ideológiai-politikai eszközévé az „ősi” nemzeti múlt megalkotásában. A nemzeti történelemként megszületett diszciplína azonban nem feltétlenül ugyanazt jelenti a ma már kulturális örökség alapon emlékező társadalom különböző csoportjai számára – ahogyan azt Sárközi Ildikó Gyöngyvér tudományos előadásában részletesen is kifejtette.
A habilitációs szakértőbizottság tagjai Prof. Dr. Türk Attila, Dr. habil Salát Gergely és Prof. Dr. Nagy Zoltán voltak; az eseményen a habilitációs értekezés opponenseként Prof. Dr. Vámos Péter és Dr. habil Botos Máté voltak jelen. Döntésük értelmében Sárközi Ildikó Gyöngyvér a habilitációs előadásait sikerrel zárta. Az előadásokon elhangzott és a habilitációs értekezésben kifejtett témák remélhetően monográfia formájában is napvilágot látnak majd.
Sárközi Ildikó Gyöngyvér
