2025. szeptember 5–7. között rendezték meg a Transcultural Fashion / Costume Narratives című nemzetközi konferenciát, amelyen az ELTE HTK Néprajztudományi Kutatóintézet munkatársai közül Fülemile Ágnes és Tamás Ildikó tartott előadást.
A konferenciát a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézete, a Pécsi Tudományegyetem Alkalmazott Művészeti és Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszéke, valamint a konferencia tudományos bizottságának tagjaként Tamás Ildikó szervezte.
A háromnapos interdiszciplináris esemény célja a viselet történeti, társadalmi, kulturális kontextusainak, a divatkutatás mint diszciplína időszerű kérdésfelvetéseinek bemutatása, a jelmezeket körülölelő narratívák és médiareprezentációk vizsgálata volt átfogó elméleti megközelítések és számos esettanulmány révén. A széles tematika összesen 32 előadáson keresztül bontakozott ki, kilenc ország számos kutatóműhelyéből érkezett résztvevő tolmácsolásában.
A konferencia programja nyolc szekciót és négy plenáris előadást tartalmazott. Utóbbiak: Sofia Pantouvaki (Aalto University, Helsinki) Costume Narratives in Transcultural Performance; Nick Rees-Roberts (New Sorbonne University, Párizs): The Fashion Entertainment Complex; Doris Domoszlai-Lantner (Massachusetts College of Art and Design, New York) Contextualizing and Understanding: The Relationship Between Fashion Magazines and GenAI; Fülemile Ágnes (ELTE HTK NTI) Identity, Politics and Nostalgia in the Sartorial Cliché of National Image – the Hungarian Case.
A konferencia egyik helyszíne: Esterházy-kastély, Fertőd, Marionettszínház. Fotó: Kőrösi Borbála
A konferenciát záró plenáris előadásában Fülemile Ágnes bemutatta, hogyan alakult ki a 19. század második felében az úgynevezett „magyar ruha”, amely a nemesi viselet és a paraszti öltözet elemeit egyesítve vált romantizált, leegyszerűsített nemzeti öltözékké. Ez a díszruha idővel a magyar nemzeti karakter sztereotip vizuális megjelenítésének eszközévé vált, a két világháború között különösen fontos identitáskifejező szimbólumként jelent meg. Annak ellenére, hogy Magyarország egykor gazdag viseletörökségének túlságosan leegyszerűsített, könnyen reprodukálható változata, ez a ruházati/vizuális sztereotípia makacsul megmaradt a populáris kultúrában, az idegenforgalmi iparban és a tömegmédiában is. A mai napig különböző kontextusokban jelenik meg, használatának motivációi az esztétikai preferenciától és a kereskedelmi hasznosítástól az identitáskifejezésig, a nosztalgiáig, a politikai szimbolikáig és a „népszerű hagyomány” megőrzéséig terjednek.
Fülemile Ágnes előadása a Műcsarnokban. Fotó: Adorjáni Zoltán
Szintén a záró napon hangzott el Tamás Ildikó (ELTE HTK NTI) A Living Heritage in Cultural and Fashion Discourses című előadása, amely a matyó viselet kulturális és társadalmi jelentőségének és felhasználásának történeti rétegeit és kortárs kérdéseit vizsgálta. A 21. században a globalizáció és a divatipar új kontextusba helyezte a népművészet motívumait, számos magyar ruhatervező és ékszerkészítő iparművész tudatosan építi be a matyó elemeket munkáiba. Ez olyan – nemzetközileg is releváns – diskurzusba is illeszkedik, amely az autenticitás, a kulturális kisajátítás, a reziliencia és a hagyomány modernizációjának etikai kérdései körül oszcillál, és amelyben három fontos szereplő különíthető el történetileg és a jelenben is: a hagyományőrző közösség, a tudomány képviselői és annak(külső) felhasználói.
Tamás Ildikó előadása a Műcsarnokban. Fotó: Adorjáni Zoltán
A konferencia programjai a fertődi Esterházy-kastélyban és a Műcsarnokban zajlottak. A zárónapon a plenáris előadások és a From Fashioning Cultural Heritage to the Impact of The GenAI című panelbeszélgetés a Budapest Central European Fashion Week hivatalos kísérőrendezvényeként valósultak meg.
