A Csongrádi Háziipari Szövetkezet szőnyegkészítői címmel nyílt kiállítás a Tari László Múzeumban 2025. július 10-én, Cseh Fruzsina, a BTK Néprajztudományi Intézet tudományos főmunkatársának kutatásai nyomán.
A szőnyegkészítés háziipari keretei Magyarországon a 19. század végéig nyúlnak vissza. A 20. század első felében számos szőnyegkészítő üzem és műhely alakult az Alföldön. Az ezekben megalapozott tudás és eszközkészlet tette lehetővé az 1950-es évektől új szövetkezetek megalakulását, többek között Csongrádon is. A központi irányítás mellett a szövetkezetek eltérő stratégiákat követtek a rendelkezésükre álló lehetőségek és bizonyos mértékben az egyéni kezdeményezések fényében, igazodva a hazai és a külföldi kereskedelmi igényekhez, és munkát adva többezer embernek.
Készülő perzsaszőnyeg a kiállításon. Fotó :Cseh Fruzsina
A Csongrádi Háziipari Szövetkezet 1955-ben kezdte meg működését, egyéb részlegei mellett szőnyegkészítő tevékenysége előbb perzsa-, majd torontáli szőnyegekre is koncentrált. A városban 1935-ig vezethető vissza a perzsaszőnyegszövés. A torontáli szőnyegszövést a piaci kereslet hívta életre. A Szövetkezet munkáját egy pesti tervező segítette; az 1960-as években többszáz bedolgozó és műhelyi alkalmazott szőtte a szőnyegeket.
Csongrádi csomós szőnyegek cseresznyés mintával. Fotó: Cseh Fruzsina
A kereskedelmi igények változásával szükség volt a termékskála folyamatos megújítására. Ezért már az 1950-es évek végén megszületett az ún. csongrádi csomós szőnyeg ötlete: a kelim és a perzsa technika kombinálásával hoztak létre egy karakteres, jól felismerhető, és az adott korszakban igen népszerű terméket, amit az 1980-as évekig készítettek. A perzsaszőnyegeket az 1960-as évek végétől kezdték megújítani, ennek eredményeként ritkább csomózású és modern mintájú szőnyegek és kisebb faliképek készültek. A Szövetkezet saját festödével is rendelkezett.
Csongrádi csomós szőnyeg készítése a kiállításon. Fotó: Cseh Fruzsina
A Csongrádi Háziipari Szövetkezet lazább kapcsolatot tartott iparművészekkel; stratégiája nagy mértékben támaszkodott a részlegvezetők vezetési és innovatív képességeire. A szövetkezetben dolgozó asszonyok életútja, a nehéz fizikai és alkotómunkával a szövetkezeti közösségben eltöltött évek most megörökített élményei gazdagítják a 20. századi női sorsokról eddig szerzett ismereteinket. A kutatásnak – és korábban Szűcs Judit munkájának – köszönhetően tárgyi emlékek (szőnyegek, szőnyegminták, fényképek és szövőszékek) kerültek adományként, illetve a kiállításra kölcsönzésként a csongrádiaktól a Tari László Múzeumba.
A kiállítás 2025. október 31-ig tekinthető meg.
Cseh Fruzsina
