2024. április 17–18-án a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeumnak helyet adó Károlyi Palotában és kertjében tartották a Magyar Kertörökség Alapítvány által szervezett harmadik tavaszi nemzetközi konferenciát, melyen számos hazai és külföldi szakember mellett Intézetünk munkatársa, Nagy Zsolt is jelen volt.
A kertörökség és kertkultúra kutatóit megszólító Garden Heritage in Tourism – Tourism in Gardens (Kertörökség a turizmusban – turizmus a kertekben) rendezvényt annak érdekében szervezték, hogy felhívja a figyelmet a kertturizmusra, amely jócskán túlmutat az idegenforgalom témáján.
Az elmúlt évtizedekben egyre látogatottabbá váltak a szabadtéri, természetközeli helyek, a komplex kulturális örökséget hordozó kertörökségi helyszínek, ennek megfelelően pedig e terület egyre több kihívással küzd, de az iránta való figyelem is világviszonylatban egyre fokozottabb. Az elmúlt évtizedekben nem csak a történeti és történeti értékű kertek, parkok, emlékhelyek, temetők, egyházi és világi táji örökségi értékek látogatottsága nőtt meg, de számos kulturális rendezvény költözött ezekre a helyszínekre. Turisztikai vonzerőt jelentenek, így mára a turizmus kínálatában a kertturizmus sajátos és progresszív fejlődést mutató kategória.
A hazai és külföldi (angliai, luxemburgi, portugál, kínai, indiai, ruandai stb.) neves szakembereket megszólító konferencia kétnapos szakmai programjait, előadásait a közös gondolkodást, eszme-, ismeret- és tapasztalatcserét segítő műhelymunkák (workshopok) zárták, melyen intézetünk munkatársa, az MTA Lendület Etnoökológia Kutatócsoport tagja is aktívan részt vett. Ezeken a szakmai megbeszéléseken Nagy Zsolt igyekezett eddigi tapasztalatait, gondolatait megosztani a múzeumok és a kertek viszonya, valamint a skanzenkertek és ezek látogatottsága kapcsán.
Az ún. „zöld téma” több évtizede foglal el előkelő helyet egyes európai néprajzi múzeumok koncepciójában. Napjaink néprajzi múzeumai, skanzenjei, a múzeumi világ képviselői joggal érzik szükségét annak, hogy a folyamatosan változó kulturális, gazdasági, politikai, társadalmi és természeti környezetben újból és újból meghatározzák, illetve pozicionálják magukat. Mindeközben felismerték, hogy olyan égető kérdésekre is választ kell keresniük, mint például, hogy mi a múzeumok szerepe a természetvédelemre és környezettudatosságra való nevelésben, a kulturális-ökológiai örökségek védelmében, a társadalmi, természeti és mesterséges környezetek javításában, a természeti értékekről folytatott többirányú kommunikációban, az ökotudatosság kialakításában, vagy a biodiverzitás megőrzésében. Hogyan tehetőek ezen intézmények élhetővé, élhetőbbé, élővé? Hogyan válhatnak „zölddé”, „zöldíthetőek-e”?
Az ICOM-féle múzeumdefinícióból kiindulva a szabadtéri néprajzi múzeumoknak és skanzeneknek is lehetőségük van hosszútávú stratégiájukba illeszteni a – klasszikus múzeumi terek, feladatok, célok határain már-már túlmutató – kertek reprezentációjának, hasznosításának, rekonstruálásának a problematikáját is.
Az esemény zárónapján Nagy Zsolt a workshop keretében vállalta, hogy a kiscsoportos tapasztalatcserék részeredményeit, konklúzióit összegzi. Mindezen tapasztalatok is beépülnek majd abba a kétnyelvű (angol–magyar) dokumentumba, melyet a konferencia szervezői hamarosan eljuttatnak a kertturizmusban érdekelt szereplőknek, s melyben a jelenség mai helyzetére rávilágító legfontosabb stratégiai kérdéseket és cselekvési irányokat fogalmazzák meg, foglalják össze.
A HUN-REN BTK Néprajztudományi Intézet tudományos segédmunkatársának az eseményen való részvétele az MTA Lendület Etnoökológia Kutatócsoport támogatásával, a Lokalitás a globális változások hálózatában: Az ökológiai antropológia mint közvetítő a helyi közösségek és a globális változások között a Kárpát-medencében című pályázat keretén belül valósulhatott meg.
A konferencia résztvevői a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Fotó: Magyar Kertörökség Alapítvány
