A Balassi Kiadó Magyar Zoltán által szerkesztett népköltészeti sorozatában látott napvilágot Balassa M. Iván közel hatvan évig kéziratban szunnyadó folklórgyűjtése Bálint Zsuzsa gondozásában. A kötet a magyar népmesekutatás legújabb egyéniségmonográfiája.

A magyar folklorisztika egyik nemzetközi hírű kutatási irányzata 1940 óta az egyéniségkutatás, amely a közösségben élő és tudatosan alkotó személyiségek tevékenységét vizsgálja.

Balassa M. Iván 1960-ban mindössze 17 éves gimnazistaként találkozott először Széphalomban Koleszár Ferenccel, az egykori pásztoremberrel, aki ekkor már nem volt aktív mesemondó, kizárólag az unokái szórakoztatására mesélt. A fővárosi fiatalember érdeklődött az idős ember mesemondó múltja felől, és érdeklődése nyomán Koleszár egyre többet idézett fel az emlékezete mélyén szunnyadó történetekből.

Az 1960‒1964 közötti időszakban Balassa M. Iván több alkalommal is visszatért a helyszínre, és arra törekedett, hogy Koleszár Ferenc ismereteit műfaji korlátozás nélkül gyűjtse össze, bemutassa azt a sokrétűséget, amely a népi elbeszélőket mindig is jellemezte. A kéziratos gyűjtemény a tündérmeséken kívül állatmeséket, hiedelemmondákat, ponyvatörténeteket, anekdotákat, igaz történeteken alapuló elbeszéléseket is tartalmaz. Koleszár Ferenc egyedi mesemondói stílusa kifinomult érzékkel ötvözi a hétköznapi komponenseket a mesevilág csodás elemeivel.

Balassa M. Iván kiváló folklorisztikai érzékről tett tanúbizonyságot, amikor „felfedezte” a különleges tehetséggel megáldott széphalmi mesemondót, Koleszár Ferencet. A fiatal kutató gimnazista éveinek végén (1960/1961), majd egyetemi tanulmányai közepette (1964) két ízben látogatott el a zempléni régióba, azzal a céllal, hogy hanganyagra rögzítse az egykori marhapásztor repertoárját.

Koleszár Ferenc, a hegyközi szájhagyományozott népi epikum egyik utolsó kiemelkedő tudású adatközlője 1896-ban született Fábiánban (Karcsa határa), hányattatott gyermekkorát az apai szigor előli menekülés, bujkálás és egyéb kalandos események jellemezték, amely az otthon végleges elhagyásával zárult. Így kötött ki Gáván, egy hagyományos paraszti életmódot folytató családnál: ekkor ismerkedett meg Reku Istvánnal, akitől marhaőrzés közben tanulta el későbbi repertoárjának jelentős részét. A gyűjtő által lejegyzett életútinterjú nemcsak a gyermekkor viszontagságait tárja elénk, melyből kiderül, hogy a csodákkal teletűzdelt tündérmesék hallgatása egyfajta megnyugvást és mentsvárat jelentett a fiú számára, de ezen túlmenően az olvasónak előrevetíti azt a bravúros történetmesélési képességet is, mely Koleszár folklóralkotásait alapvetően jellemzi.

 

 

 Koleszár Ferenc és Balassa M. Iván gyűjtés közben ‒ Széphalom, 1961

 

Amikor Balassa M. Iván megismerkedett a hatvannégy éves Koleszár Ferenccel, aktív mesemondó közösség már nem működött a faluban, a felnőttek érdeklődésének hiányában Koleszár meséit kizárólag gyermekek hallgatták, így próbálta meg emlékezetét valamelyest frissen tartani. A gyűjtővel folytatott mesélési alkalmak hatására azonban Koleszár egyre több és több történetet idézett fel, amelynek eredményeképpen az 1964. évi látogatás alkalmával Balassa M. Iván a repertoár legszebb darabjait rögzíthette; ezek egytől egyig magukon viselik az alkotó típusba sorolható elbeszélő karakterjegyeit. A gyűjteményben többek között megtalálható A halott szerető, a Medvefia János, a Hamupipőke, a Papucsszaggató királylányok, Az állatok nyelvén értő fiú, Az őztestvér vagy Tündérszép Ilona történetének egyéni variánsa. Koleszért írástudatlansága sohasem hátráltatta abban, hogy új ismereteket szerezzen és új történeteket hallgasson meg, saját bevallása szerint unokái számtalan alkalommal olvastak fel neki, egyebek mellett a Bibliából, mely olvasmányélmények később lenyomatot hagytak szövegein.

Koleszár azonban nemcsak a különböző mesetípusokba tartozó motívumokat vagy epizódokat fűzte mesterien egymásba, hanem kifinomult érzékenységgel reflektált az őt körülvevő szociokulturális viszonyrendszerre és kifejezetten hűen ábrázolta a parasztság társadalmi valóságát. Az általa elmondott narratívumokban egyértelmű utalásokat találunk személyes – és rajta keresztül a közösség – társadalmi, gazdasági, etnikai és kulturális értékfelfogására, amelyből végső soron kibontakozik egy komplex társadalmi helyzetkép. Kiemelendő ezek közül az egyéni életút eseményeinek, valamint Koleszár egykori életmódjának történetbe emelése, ami azt eredményezte, hogy meséinek előszeretettel egy bacsó vagy juhászlegény a főszereplője, illetve szövegei beszédesen árulkodnak édesapjával való konfliktusos kapcsolatáról. Emellett érdemes megemlíteni a szociokulturális Másikként számon tartott zsidó figuráját, aki a történelem során a Kárpátok alatt, azon belül is az észak-keleti, zempléni régióban meghatározó gazdasági, vallási és kultúrateremtő szerepet töltött be. Ez a karakter Koleszár számos elbeszélésében egyfelől úgy jelenik meg, mint a helyi kocsmáros, ami egyértelműen utal a zsidók vidéki, falusi társadalomban elfoglalt pozíciójára, másfelől megtestesítik a történetek a gonosz, illetve a becsapott figuráit, ez pedig egyfajta etnikus sztereotípiát és státuszértelmezést tükröz vissza.

A 2021. évi Könyvhétre megjelent kötet 53 mesét, mondát és egyéb műfajú történetet tartalmaz. A közzétett szövegeket a gyűjteményt sajtó alá rendező Bálint Zsuzsa átfogó igényű tanulmánya vezeti be.

                                                                                                                                                                             Bálint Zsuzsa ‒ Magyar Zoltán