Fazekas Mihály írói, természettudományos és szerkesztői munkásságáról rendeztek Intézetünk munkatársainak részvételével online kerekasztal-beszélgetést a Debreceni Egyetem kezdeményezésére.

 A Fazekas Mihály életművének különböző aspektusait újragondoló esemény egy 2020 márciusára tervezett konferencia pótlására szolgált a Debreceni Tudományegyetem Magyar Irodalmi Intézetének szervezésében. A konferencia célja a készülő Fazekas kritikai kiadás előkészítése lett volna, amelyet Debreczeni Attila akadémikus szerkeszt majd, aki már korábban kifejtette elgondolásait egy az Alföld című folyóiratban megjelent tanulmányban. A járvány miatt azonban ez az alkalom elmaradt, az elmúlt fél évben ugyanakkor a meghívott előadók – köztük intézetünk három folklórkutatója, Gulyás Judit, Mikos Éva és Vargha Katalin – elkészítették a tanulmányokat, amelyeket a Studia Litterariában kíván megjelentetni a szerkesztőség. A szövegek megvitatását ugyanakkor nem akarták kihagyni a résztvevők, így Debreczeni Attila új formát választott ennek keretéül: online kerekasztal-beszélgetésen mutatták be eredményeiket a szerzők, a többi résztvevő pedig az előzetesen már olvasott tanulmányok alapján feltehette kérdéseit, hozzáfűzhette észrevételeit az olvasottakhoz.

 

 

Az előtanulmányok Fazekas költői működésének, valamint a Debreczeni Magyar Kalendáriom szerkesztőjeként végzett munkájának újraértékelésére tesznek kísérletet. Utóbbi már önmagában újdonság, hiszen e másodlagosnak számító műfaj nem szokott irodalomtörténeti érdeklődés fókuszába kerülni, még azokban az esetekben sem, amikor jeles, akár kanonikus szerzők jelennek meg benne. Az életmű kereteinek szélesítése Fazekas esetében annál is inkább indokolt, mert az irodalom mellett számos területen tevékenykedett: volt hivatásos katona, majd városi hivatalnok, emellett gazdálkodó, botanikus és önművelő csillagász is. A költészetet e sokrétű tevékenységei mellett kedvtelésből művelte, ez lehet az oka, hogy az életmű viszonylag kicsi. A termékeny élet azonban sokrétű élettapasztalatot, emellett fontos társadalmi ügyekben való részvételi szándékot, és felvilágosult tudós hazafihoz méltó társadalmi programot is eredményezett, ezek a szempontok pedig az új kritikai kiadásban és az azt övező szövegapparátusban mérlegre kerülnek.

A konferencia két szekcióra oszlott, az elsőben a költői életművet, a másodikban pedig a kalendáriumot tárgyalta négy-négy szerző. A két szekció keretes szerkezetbe illeszkedett, nyitó tanulmányát a költői életmű kritikai értékelésének sarokpontjait összegző írással Szilágyi Márton jegyzi, záróakkordként pedig Imre Mihálynak a fiziko-teologizmus magyarországi meghonosodásáról szóló, számos eddig ismeretlen, kéziratos forrás bevonásával készült tanulmányának beszámolója hangzott el, illetve lesz majd olvasható a folyóiratban. A nyitó tanulmány főként Fazekas legismertebb művét, a Lúdas Matyit helyezte új megvilágításba, s néhány nyitva hagyott kérdéssel inspirálta vitára a résztvevőket.

Vaderna Gábor a kézirathagyatékban található, tizenkét versből álló Aprótseprőségek című dokumentumköteget igyekezett az életmű keretébe ágyazni, illetve az abban olvasható verseket ciklusként próbálta meg értelmezni. A versek alapján a költészet gyakorlati hasznosítása mellett érvelő Fazekas portréját vázolta fel. Csörsz Rumen István irodalomtörténész az életmű néhány darabjának közköltészeti előképeit és párhuzamait mutatta be. A Lúdas Matyi mesetípusának szóbeli és írásbeli hagyományozódását, illetve a folklorisztikai és irodalomtörténeti kérdésfeltevések jellegzetességeit Gulyás Judit vázolta.

A néprajzkutatók a Lúdas Matyi mellett leginkább a kalendárium témájához tudnak érdemben hozzászólni. Mikos Éva a Debreczeni Magyar Kalendáriom anekdotaanyagának európai kapcsolatait szemlézte, a szálak a német prédikációs exemplumok, valamint a 18. század második felének parabolikus irodalmi művei, egyebek mellett Wieland és Meißner rövidprózai munkássága felé vezetnek. Vargha Katalin a kalendáriumban olvasható találósokkal kapcsolatban megállapította, hogy azok előképeit írott forrásokban találjuk, a szóbeli rejtvényekre kevésbé emlékeztetnek. Zsoldos Endre, a Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézet munkatársa, aki a kalendárium csillagászati fejezeteit mutatta be, szintén úgy látja, hogy főleg német előképek alapján dolgozhatott Fazekas saját csillagászati írásainál. Mindhárom értékelő egybehangzó véleménye szerint, szemben a szakirodalom korábbi feltételezéseivel, a kalendáriumnak Fazekas csak szerkesztője, kompilátora volt, néhány szignált versét kivéve az ott található szövegek zöme átdolgozás, vagy fordítás lehet.

A konferencia és a készülő kötet egyik legfontosabb tanulsága, ahogy ezt Debreczeni Attila megállapította, Fazekas Mihály és a népiesség kapcsolatának újrafogalmazása lesz. Ennek hátterében az irodalmi népiesség fogalmának utóbbi időben bekövetkezett differenciálódása áll, amely történeti és társadalmi rétegekre bontva kezeli a korábban egy kategóriának tekintett jelenséget. Az több tanulmányból, egyebek mellett Vaderna Gábor, Csörsz Rumen István és Vargha Katalin munkáiból is kiderül, hogy Fazekas műveltségét a korabeli vidéki középrétegre jellemző közköltészet, illetve kollégiumi diákköltészet milyen nagymértékben határozta meg, s az írás hasznát és értelmét maga is mennyire fontosnak tartotta társadalmi kérdésekben is megjelölni. A Lúdas Matyi forrásait illetően épp annyira lehet szó a korban divatos nyomtatott mese- és anekdotagyűjteményekről, mint szóbeli mesemondásról. Emellett pedig a szóbeli és írásbeli mesék közti oda-vissza csatolásról sem szabad megfeledkezni.

A kerekasztal és a Studia Litteraria készülő tematikus száma egyaránt bizonyítják, hogy a korábbi esztétikai és eszmetörténeti szempontok társadalomtörténeti és tudománytörténeti nézőpontokkal kiegészülve egészen új értékeket adhatnak Fazekas korántsem elfelejtett pályájának is.

 

                                                                                                   Mikos Éva

 A képeket a cikk szerzője készítette.