Sirin mama nyugati hadjárata, avagy egy istennő születésének csodás története címmel jelent meg Sárközi Ildikó Gyöngyvér, a BTK Néprajztudományi Intézet munkatársának új könyve a sibe szellemi kulturális örökség egy meghatározó elbeszélés-csoportjáról.
A Sirin mamáról szóló történetekre, amelyek az ókori Kína északi határvidékét uraló nomád népek életét idézik meg, a sibe értelmiség úgy tekint, mint a népük eredetének feltárását, homályba vesző ősi múltjuk megrajzolását segítő legfőbb források egyikére. Sirin mama nyugati hadjáratának elmesélése egy északkelet-kínai sibe embernek, He Junyounak (1924–2012) köszönhető, akinek családjában a mesemondás hagyománya nemzedékről
nemzedékre öröklődött.
Sárközi Ildikó Gyöngyvér bevezető tanulmánnyal és jegyzetekkel ellátott fordítása az ő örökségét önti formába magyar nyelven. A fordítás különlegességét az adja, hogy Sárközi Ildikó Gyöngyvér etnológusként több mint fél évtizedet töltött el Kínában, a sibék lakta vidékeket járva; és bár az idős mesemondóval nem találkozhatott, több helyütt vett részt a Sirin mamának bemutatott áldozatokban, és hallotta a róla szóló történeteket. Fordításában is azt a hangulatot igyekezett megidézni, ahogyan ő maga megélte e találkozásokat.
A könyv főhőse egy nomád kislány, Sirin. Ez a kislány egy ősöreg halhatatlan segítségével csodás képességekre tesz szert, majd hadba vonul szülei helyett, hogy legyőzzön három, a füves sztyeppék törzseit sanyargató rablóvezért. A rablóvezérek fölött aratott győzelmével azonban története nem ér véget. Sirin ugyanis vállalja, hogy a korábban elrabolt, de a harcok során kiszabadított gyermekeket hazajuttatja szüleikhez. Így nyeri el a Sirin mama megtisztelő nevet, és válik egy Kínában élő maroknyi nép, a sibék imádott istenségévé: a gyermekek és a családok oltalmazójává. A könyv tehát egy istennő születésének története, amely egyben a sibék ránk hagyott szellemi kulturális örökségének is része.
Kedvcsinálóként álljon itt egy rövid részlet a könyv Sirin megmenti édesapját című fejezetéből:
„Sirin három napon és három éjszakán át kereste, de nem lelte a gyógyfüveket. Időnként kortyolt egy kis vizet, de enni elfelejtett. Olyan rettenetesen aggódott, hogy maga is majd’ megbetegedett.
Akkor a hegyről egy ősz hajú öregapó jött oda hozzá. Egyesek szerint istenség volt, mások szerint a xianbei emberek legősibb őse.
Az öregapó így szólt hozzá:
– Leányom! A szíved olyan tiszta, a gyógyfüveket mégsem leled. Hát nem tudod, hol hibádzik a dolog?
Sirin visszakérdezte:
– Hol hibádzik?
Mire az öregapó azt válaszolta:
– Hát nem jó a szemed! Menj csak, és mosd meg a Nen folyó vizében!
Sirin így is tett: megmosta szemét a folyó vizében. Akkor az öregapó azt mondta neki:
– Ezután mindent képes leszel látni. És nem csak hogy mindent képes leszel látni, hanem mindent képes leszel tudni. Mától fogva igen sok dolgot véghez tudsz majd vinni! Mindjárt meglátod a gyógyfüveket is.
És valóban, amint Sirin megmosta a szemeit, a hegyen növő gyógynövényeket egytől egyik felismerte. Bármerre is nézett, gyógyfüveket látott. Gyorsan szedett is egy tarisznyára valót belőlük.
De mielőtt hazaindult volna, az öregapó ismét ott termett, és így szólt hozzá:
– Neked mármost ezután nagyon sok dologban kell helytállnod. Adok hát neked egy szablyát! És jól jegyezd meg: bármilyen ügyben is jársz el, azt olyan becsülettel kell tenned, amilyen becsülettel édesapádért is cselekedtél. Ha így teszel, mindent véghezviszel majd! Ha pedig valaha is nehézséggel kell szembenézned, csak simogasd meg a fejed búbját! Meglásd, nyomban megoldást találsz majd minden problémádra!
Sirin, hogy kifejezze köszönetét, földre borult az öregapó előtt. Az pedig, amikor Sirin felegyenesedett, egyszerűen köddé vált. Nem úgy, mint Sirinnek mondott szavai, amelyeket a leány örökre az emlékezetébe vésett. Sirin fogta hát a gyógyfüveket, és hazafutott velük.
Mire hazaért, már jó néhány napja is megvolt annak, hogy semmit sem evett. Mégis, előbb megvárta, hogy apja megigya a gyógyfüvekből készített főzetet, és csak azután merült mély álomba. Három nappalon és három éjszakán keresztül aludt.”
(Sárközi 2022: 73–74)
A fordítás az NKFIH „OTKA” Fiatal kutatói kiválósági program keretében, az Örökségesítés és szekularizáció Kínában (1949-től napjainkig) című, 134244-es számú pályázat részeként készült; a fordítást az eredeti szöveggel Bagi Judit sinológus vetette egybe. A kötet megjelenését az NKA Könyvkiadás Kollégiuma és a BTK Néprajztudományi Intézet támogatta.
