Az Első Pesti Egyetemi Rádió (ELTE) főszerkesztője az „Adj netet!” Nyelvi, képi kifejezésmód és kreativitás a gyermek- és diákfolklórban című könyv kutatási előzményeiről beszélgetett a szerzővel.

 A kötet tárgyát képező kreatív nyelvhasználat a szerző munkásságában több tudományterülethez kapcsolódik, amelyek legújabb (folklorisztikai) eredményeinek kutatási előzményei is egyben. Nyelvészeti és zenei tanulmányai mellett korábban avantgárd irodalommal és fordításelmélettel foglalkozott, számi (lapp) folklórt és kortárs irodalmat kezdett fordítani. Először a műfordítás révén merültek fel olyan elméleti kérdések, amelyek a nonszensz szövegek kognitív működésének és társadalmi szerepének megértésére irányulnak. A számik népköltészetében az énekes hagyomány, a jojkálás képviseli azt a kommunikációs gyakorlatot, amelyben a lexikális tartalom, a beszélt nyelv szókincse nagymértékben kiiktatódik, és egy zenei alapú, alternatív (halandzsa)nyelv lép a helyébe.

A nonszensz szövegek tehát a folklórban és az irodalomban is előfordulnak, időben és térben is szélesen elterjedt típust képviselnek. A különböző korokból származó forrásokban, irodalmi művekben és a világ közeli és távoli pontjairól származó folklórgyűjtésekben egyaránt előfordulnak halandzsaelemeket tartalmazó alkotások, tehát az öröklődő és újratermelődő hagyomány részeit képezik. Ez a szövegtípus különösen gyakori a gyermekfolklórban, ezért is kapott ez a regiszter hangsúlyos szerepet a kutatás későbbi szakaszában.

A folklórgyűjtések kezdetén sokáig le sem jegyezték a halandzsának minősülő nyelvi adatokat, a későbbiekben pedig szinte kizárólag szövegromlásként, nyelvi deformációs értelmezéssel kerültek be a tudományos diskurzusba, más esetekben stilisztikai, metrikai összetevőként. Ettől jelentősen eltérő értelmezés bontakozik ki a beszélgetésből, amely teljes terjedelmében itt érhető el: https://eper.elte.hu/index.php/2022/06/08/tamas-ildiko-a-muezzin-radioban/ 

A fotókat Rusznák Gábor és Rácz Edit készítették.