Takács Lajosra, a Néprajztudományi Intézet egykori tudományos főmunkatársára, a Történeti Néprajzi Osztály alapítójára emlékezünk Ament-Kovács Bence írásával születésének századik évfordulója alkalmából.
Száz éve született Takács Lajos
(Várong, 1921. november 10. – Budapest, 1985. február 7.)
Száz éve született Takács Lajos, a BTK Néprajztudományi Intézet egykori tudományos főmunkatársa, a történeti etnográfia úttörő alakja, a Történeti Néprajzi Osztály alapító osztályvezetője.
|
Hússszentelés (húsvéti ételszentelés), Várong, 1951. április |
Utcai beszélgetés,Várong,1954. augusztus |
|
| Takács Lajos felvételei, Néprajzi Múzeum, Fotótár (NM F 100272; NM F 111324) |
Takács Lajos a Tolna megyei Várongon született 1921. november 10-én Takács József és Gál Erzsébet legfiatalabb gyermekeként. A korszak sajátossága, hogy még 1973-as kutatóintézeti törzslapján is nyilatkoznia kellett arról, hogy szülei a termelőszövetkezet megalakulásáig 13 hold földön gazdálkodtak (Takács Lajos Törzslapja, 1973: 1.p.). Családja nagy erőfeszítéseket tett, hogy a három fivér közül Takács Lajos és bátyja a dombóvári gimnáziumban tanulhasson. Bérelt szobában éltek ez idő tájt nagyanyjuk gondoskodása mellett szerény ösztöndíjukból. A gimnáziumban legkedvesebb tanára Péczely László, a későbbi pécsi egyetemi tanár, irodalomtörténész volt (Filep 1989: 472.). Érdekesség, hogy bátyja osztálytársa volt a későbbi jeles népmesekutató, Banó István, akivel életpályája a későbbiekben bizonyos pontokon hasonló irányt vett közös érdeklődési területük miatt.
Az érettségit követően Takács Lajos felvételt nyert a Pázmány Péter Tudományegyetem (a mai Eötvös Loránd Tudományegyetem) bölcsészeti karára, latin-magyar szakra (1941–1946). Párhuzamosan az Eötvös József Collégium növendéke is lett, ahol egy időben folytatta tanulmányait Köpeczi Bélával, akivel barátsága a későbbiekben sem szakadt meg. Meghatározó oktatói voltak Ortutay Gyula, Viski Károly, Keresztury Dezső és Hadrovics László (akinek a délszláv nyelvekben való jártasságát köszönhette) (Takács Lajos 1981 évi személyi adatlapja, 1.p; Filep 2007: 150.).
Monografikus igénnyel látott hozzá szülőfaluja, Várong meseanyagának összegyűjtéséhez, szem előtt tartva a helyiek olvasmányanyagát, más szóval a folklór és az irodalom ekkoriban még kevéssé kutatott viszonyrendszerét. Eredményeinek elismeréseként – Horváth János professzor támogatásával – értekezésével egyetemi doktorátust (dr. univ. fokozatot) szerzett. Minden bizonnyal az ezen kutatás során szerzett benyomások és felismerések fordították érdeklődését az 1950-es években a folklór és az irodalom kapcsolata, szűkebb értelemben a históriások és a hírversírók vizsgálata felé (Mikos 2008: 260; Tátrai 2011: 194.).
| Permetezés | Kévekötés | |
| Várong, 1955. július, Takács Lajos felvételei (Néprajzi Múzeum, Fotótár, NM F 116505, NM F 116564) |
A hírvers átmeneti műfaj, a szóbeliség és az írásbeliség határán helyezkedik el, ily módon a népköltészet és az irodalom több műfajával is érintkezik (Takács 1988: 381.). Takács Lajos irodalomszociológiai érzékenysége, Vargyas Lajos által méltatott (Vargyas 1958) kutatásainak széles történeti perspektívája azonban kiváltotta a korszak egyik vezető folkloristájának, Dégh Lindának az ellenérzését és kritikáját, ezért néhány korai publikáció kivételével (vonatkozó összefoglaló műve: Takács 1958) pályája elején nem találhatta meg méltó helyét a hazai folklorisztikában és vizsgálatai meglehetősen más irányba fordultak. Életútja végén térhetett csak vissza igazán az általa olyannyira kedvelt folklórműfajok vizsgálatához: a napjainkig meghatározó néprajzi szintézis, a nyolckötetes Magyar Néprajz (Paládi-Kovács 1988–2011 főszerk.) számára Takács Lajos írta meg a paraszti históriaköltészetről szóló fejezetet (Takács 1988).
Takács Lajos arcképe (muzeológusi igazolvány), 1963 (Néprajzi Múzeum, Fotótár, NM F 331321). Nagyításhoz kattintson a képre!
Pályája elején az Esze Tamás Népi Kollégiumot igazgatta (1947–1948), majd a Rákóczi Ferenc Gimnázium tanára volt (1949). 1950-ben vállalt muzeológusi munkakört a Néprajzi Múzeumban, és 1952–1953-ban a Magyar Néprajzi Társaság titkárának is megválasztották (Kósa 1989: 108.). Az itt eltöltött két és fél évtized alatt egyike volt a Néprajzi Múzeum Gazdálkodásgyűjteménye nagy gyarapítóinak az itt működő Tálasi-tanítványok (Vincze István, Takács Lajos, Boross Marietta) sorában. Az első évtizedben a gyűjtések mellett elsősorban a világháborút követő raktárrendezés(ek) során előkerült műtárgyak köréből került ki a gyarapodás döntő többsége. A javuló financiális körülmények és nem mellesleg gyűjteményvezető muzeológussá való kinevezése (1961–1973) után az 1960-es években Takács Lajos egymaga 700 tárgyat szerzett a gyűjtemény számára, vezette az intézmény Magyar Osztályát (1967–1973) emellett folyamatosan a Néprajzi Közlemények (valamint 1968–1976 között az Ethnographia) szerkesztője is volt.
Válogatás a Néprajzi Közlemények Takács Lajos által szerkesztett köteteiből
A múzeum munkatársaként fokozatosan építette ki új, az irtásgazdálkodásra és az archaikus földművelési formákra koncentráló kutatási területét, melyről napjainkig tanúskodnak az egykori gyűjteményében fennmaradt fogazott élű sarlók, baltás szőlőmetszőkések, nádvágók és gyalászkák (nádvágó kaszák). Ebben az időszakban aknázhatta ki igazán várongi családi örökségét, otthonról hozott tudását, egy Tolna megyei földművesközösség teljes ismeretanyagát. Egészen az intézeti évek során erősödő egészségügyi problémáinak megjelenéséig rendszeresen részt vett szülei, valamint otthon gazdálkodó testvére mezőgazdasági munkáiban, olykor teljes nyarakat töltött feleségével és lányával Várongon. Testközelből követhette nyomon a bekövetkező változásokat és személyes tapasztalatokra alapozva végezte agráretnográfiai vizsgálatait.
|
vetőkendő felkötése |
kapaformák |
hosszúnyelű kazalrakó villa |
| Takács Lajos Magyar Néprajzi Atlaszhoz készült felvételei az MTA Néprajztudományi Intézet Adattárából | ||
| MTA NTI F. 14490 | MTA NTI F. 13508 | MTA NTI F. 14515 |
Kutatási területei elsősorban a Dunántúlra terjedtek ki, de nagyobb mennyiségű tárgycsoportot gyűjtött Gölle, Patca, Zamárdi, Abaújdevecser, Aszaló, Jósvafő, Szögliget, Becsvölgye, Kapolcs, Vászoly, Zalavár, Nagyecsed, Tyukod, Tiszafüred, Ároktő, Tiszabábolna, Tiszadorogma, Tiszavalk, Bősárkány, Adony és Makád településekről az intézmény számára. Gazdagon gyarapította a múzeum fotógyűjteményét és a muzeológiai módszertani munkák mellett érdeklődése kiterjedt a Szabadtéri Néprajzi Múzeum (szentendrei Skanzen) alapozó munkálataira és a népi műemlékek dokumentálására is. A gyűjteménygyarapítás az 1970-es évek elején lelassult. Ekkoriban ugyanis többen (például Morvay Judit 1972-ben, Takács Lajos 1973-ban) kérték áthelyezésüket a Néprajzi Múzeum Magyar Osztályáról a nem sokkal korábban megalakult MTA Néprajzi Kutatócsoportba, emellett ekkor kezdődött meg a Néprajzi Múzeum Tisztviselőtelepi Gimnáziumból (a mai Könyves Kálmán Körútról) való költöztetése a Kossuth téri Igazságügyi palotába (Takács Lajos önéletrajza, 1975; Takács Lajos 1981 évi személyi adatlapja, 1.p; Filep 1989: 475; Fogarasi 2000: 754–755; Molnár 2000: 320; Szuhay 2000: 60–64; Gráfik 2002: 872.).
Takács Lajos rajongott a francia nyelvért és kultúráért, beszélt oroszul is és hadifogsága idején tanult meg angolul, amelynek világnyelv jellegét már az 1970-es években is felmérte. Ezeket a nyelveket a levéltári források olvasása során folyamatosan frissen tartott latin mellett rendszeresen használta a kutatásai során. Tanulmányúton járt a Szovjetunió több tagköztársaságában, emellett romániai, csehországi, lengyelországi, norvégiai és ausztriai külföldi kutatóútjairól van tudomásunk.
| Hamar, Norvégia, 1977. május | Szeván-tó, Örményország, 1974. szeptember | |
| MTA NTI F. 7120 | MTA NTI F. 6882 |
A néprajztudományon belül a levéltári források iránti szakszerű érdeklődés az 1950-es évektől bontakozott ki. A Tálasi István vezette budapesti Tárgyi Néprajzi Tanszék vonatkozó érdeklődését pedig az akadémiai támogatású Anyagi Kultúra Munkaközösség és a Bél Mátyás Munkaközösség működése tovább fokozta. Módszertani értelemben a kutatók nem a történettudomány forrásfeltárási metódusait adaptálták, hanem a két tudományterület eljárásait közösen alkalmazták. Úttörői elsősorban az anyagi kultúra és hangsúlyosan a gazdálkodás területét kutató, eredményeiket rendszerint tematikus monográfiákban közlő Tálasi István (az ELTE tanszékvezető professzora) és tanítványai voltak. Közülük az első generációt képviseli Takács Lajos (1921–1985) és Belényesy Márta (1921–2012), K. Csilléry Klára (1923–2002) vagy éppen Boross Marietta (1920–2020), míg a legfiatalabb növendékeket Kocsis Gyula (1949–2015). A történeti forrásokat évtizedeken át vizsgáló, a korabeli marxista történettudomány terminológiáját alig-alig követő munkáik máig nehezen felülmúlható eredményeket hoztak a történeti etnográfia területén (Tálasi 1955; Hofer 1997: 18; Kósa 2003: 57; Kocsis 2011: 304, 308.). Vargyas Lajos a következőképpen fogalmaz Takács Lajos vonatkozó kutatásait illetően:
„Ide sorolhatjuk Takács [Lajos] dohánykutatásait is, bár nála a történeti forrásanyag nagy mennyisége már azt jelenti, hogy egy korszak problémáit a saját forrásanyagából oldja meg, olyan jelenségekről is tudomást szerez, amelyek nem jutnak el a máig, közben elhalnak, megváltoznak; tehát tulajdonképpen a következő kategóriába is sorolhatnánk, az önálló történeti kutatások közé; annál is inkább, mivel messze túlnő egy termelési ág vizsgálatán, és bepillantást nyújt fontos 17–19. századi, parasztságtörténeti és társadalomfejlődési kérdésekbe” (Vargyas 1961: 10.).
Kósa László és Bárth Dániel egyaránt hangsúlyozza az említett „Tálasi-iskola” tudománytörténeti szempontból való belső fejlődését. Meglepő, hogy a nyugat-európai társadalom- és gazdaságtörténeti iskolák (pl. Annales kör), vagy a párhuzamos módszertani elveket követő, történeti érdeklődésű nyugat-német néprajztudomány (müncheni iskola) sem gyakorolt közvetlen hatást a hazai kutatók tevékenységére (Kósa 2003: 57; Bárth 2012: 10–11, 2017a: 21.). „Amikor az 1980-as évektől nálunk is megjelentek a nyugati történetírás újabb irányainak (a francia mentalitástörténet, az angolszász történeti antropológia, az olasz mikrotörténet vagy a német Alltagsgeschichte) eredményei, a levéltári történeti néprajz művelői joggal mondták: mi már évtizedek óta a mindennapok történetét kutatjuk” (Bárth 2017b: 790.). A két irányvonal képviselőinek első közös szimpóziumát 1983-ban tartották meg, majd írásaikat 1984-ben adták közre a Történeti antropológia című kötetben (Hofer 1984 szerk.), amelyben Takács Lajos is közreműködött. A Paraszti életpályák a XVIII. századi Dunántúlon; a falusi termelés XVIII. századi szerkezetváltásban címen megjelent írásában a MOL-ban elhelyezett egykori Esterházy uradalmi levéltár irataira alapozva, a béres szolga rendszeren keresztül mutatta be a hódoltság utáni Dél-Dunántúlon a földművelésben lezajlott gyökeres változásokat (Takács 1984).
| K. Csilléry Klára, Hofer Tamás, Takács Lajos, Tálasi István, Kresz Mária | István Erzsébet, Hofer Tamás, Kresz Mária, Vincze István, Takács Lajos, Tálasi István, K. Csilléry Klára | |
| Földes László felvételei, Tálasi István professzor jubileumi ünnepségéről (Néprajzi Múzeum, NM F NM F 338759 és 338775) |
Takács Lajos munkássága eredményeként szaktanulmányok sora (publikációs listáját lásd: Serfőzőné Gémes 1989) mellett önálló kötetben készítette el a hazai dohánytermesztés monográfiáját (Takács 1964) majd, részletgazdag archaikus földművelési módokat vizsgáló feldolgozásaiból szülőfaluja, Várong, mint irtásfalu kézikönyvét állította össze (Takács 1976), hasonlóan a Kis-Balatont górcső alá helyező munkájához (Takács 1978). Ez irányú érdeklődése az 1976-os MTA doktori értekezésében (a kéziratot 1975-ben készítette el), a téma monografikus feldolgozásában csúcsosodott ki (Takács 1980). Levéltári néprajzi érdeklődésének legékesebb példája, a történeti antropológiai igényességgel megírt, Határjelek, határjárás a feudális kor végén Magyarországon című kötet (Takács 1987) sajnos csak posztumusz formában jelenhetett meg, bár kéziratát még saját maga zárhatta le.
Válogatás Takács Lajos monográfiáiból
A felhasznált források tekintetétben utolsó munkájához szorosan kapcsolódik a Tanulmányok a gabonatermesztés és erdőgazdálkodás köréből a XVII–XIX. században című, Égető Melinda és Tomisa Ilona által szerkesztett posztumusz kötet. Az ebben szereplő tanulmányokat Takács Lajos még 1983–1984-ben készítette a Magyar Néprajz II., Gazdálkodás című kötete számára, azonban az 1991. február 8-i szerkesztőségi értekezlet úgy döntött, hogy önálló kötetben javasolja a tanulmányok közlését, mivel azok elsősorban a nagy dunántúli uradalmak levéltári anyagára alapozva készültek (Égető – Tomisa 1991: 5.).
Takács Lajos ekekapálás tárgykörben gyűjt (társaságában Veres Tamás gépkocsivezető), Iliny, 1974. szeptember (BTK Néprajztudományi Intézet, Adattár, MTA NTI F. 7029)
Az egykori Anyagi Kultúra Osztály Takács Lajos vezetése alatt alakult át Történeti Etnográfiai Osztállyá (napjainkban Történeti Néprajzi Osztály) 1982-ben (Flórián – Paládi-Kovács 2000: 10.). Noha ekkoriban már betegsége nyilvánvaló volt (1983 évi munkalapján hangsúlyozzák, hogy egészségi állapota ellenére kiemelkedő tudományos teljesítményt nyújtott), mégis aktívan vett részt az osztályvezetői munkában. A történeti kutatások néprajztudományon belüli jelentőségét az Országos Levéltárban és az intézeti osztályértekezleten egyaránt hangsúlyozta (Takács Lajos 1983 évi munkalapja: 3, 7.p.). Az osztályon dolgozó munkatársakkal Kulturális és történelmi emlékeink feltárása, nyilvántartása és kiadása címen hosszabbtávú tervet dolgozott ki a néprajzi célú rendszeres levéltári forrásfeltáró munkálatokra (Paládi-Kovács 1993: 10.) és nagyszámú dokumentum-gyűjteményét is kollégái rendelkezésére bocsátotta. Tervei szerint ez irányú vizsgálataik alapvetően módosították volna a szakma gazdálkodás- és társadalomnéprajzi kérdésekről alkotott véleményét (Filep 1989: 475.). Takács Lajos elképzeléseinek triumfáló eredménye lett a négy évvel elhunyta után szerkesztett Történeti néprajzi források a XVIII–XIX. századból című kötet (Filep – Égető 1989 szerk.), amelyben tanulmányát (Takács 1989) már Tomisa Ilona rendezte sajtó alá. Elképzeléseit kortársai és a kutatók következő nemzedékei is lelkesen folytatták, hiszen a levéltári forrásokra alapozott történeti etnográfiai kutatás tartósan határozta meg az osztály munkatársainak kutatási profilját (Paládi-Kovács 1990: 160–161; Fülemile – Kiss 2008). Kutatómunkáját és szakmai képességeit utolsó munkahelyén, az MTA Néprajzi Kutatócsoportjában 1975-ben a következőképpen értékelték:
„Kiemelkedő képzettségű és tájékozottságú, jó képességű kutató, aki mindhárom fő munkájában és számos résztanulmányában új tudományos problémák és területek választásával felelős vállalkozókészségéről is bizonyságot tett. Munkájában fegyelmezett, következetes és szorgalmas, megkezdett témáin lezárásig munkálkodik. Áttekintő és rendszerező készsége, írás és szóbeli kifejezőkészsége egyaránt jó, munkáiból az invenció és az ötletesség nem hiányzik. Kutatási témáit az egész szakterület ismeretében annak valóságos igényei szerint képes megválasztani.” (Takács Lajos személyi minősítő lapja 1975: 1. p.)
Takács Lajos, Morvay Judit, Tárkány-Szűcs Ernő és K. Kovács László az MTA Néprajzi Kutatócsoport 15. évfordulóján tartott ünnepségen (1982), forrás: Hoppál 2007 szerk., 18. kép
Takács Lajos munkásságának jelentőségét bizonyítja, hogy írásai nem csupán a hazai történeti etnográfia alapvető kérdéseire adtak választ, hanem az egyetemes és európai összefüggések értelmezéséhez is kulcsként szolgálnak. Eredményeit pedig a néprajztudomány mellett a nyelvészet és a jogtudomány egyaránt méltatta (Benkő 1970: 10; Filep 1989: 475; Nagy 2013). 1978-ban elnyerte a Györffy István-emlékérmet, 1980-ban az ELTE címzetes egyetemi tanári kinevezéssel ismerte el munkáját. Ekkor a Paládi-Kovács Attila vezette tanszéken oktatott Barabás Jenő, Hoffmann Tamás és Papp József egyetemi docens, címzetes egyetemi tanárként pedig – Takács Lajos mellett – Andrásfalvy Bertalan és Balassa Iván. Takács Lajos szakmai kiteljesedésként élte meg a feladatot és rendszerint gazdálkodás témakörben tartott heti egy alkalommal 1,5 órás előadást (Az Eötvös Loránd Tudományegyetem értesítője, 1985–1986: 191–192.). Hosszú éveken keresztül vezette a Magyar Néprajzi Társaság Anyagi Kultúra Szakosztályát, 1981–1985 között pedig az MTA Néprajzi Bizottságának elnöki pozícióját is betöltötte (Akadémiai Almanach 1983: 45.).
Takács Lajos felvételei,válogatás a BTK Néprajztudományi Intézet Adattárából
Bal felső kép: kézimalom, Oshakan (Örményország), 1974. szeptember (MTA NTI F. 6802)
Jobb felső kép: faásók, Stavanger, Norvégia, 1977. május (MTA NTI F. 7090)
Bal alsó kép: hosszú szekér, Iliny (Nógrád megye), 1975. május (MTA NTI F. 7032)
Jobb alsó kép: pincesor, Hont (Nógrád megye), 1975. május (MTA NTI F. 7011)
Takács Lajos 1985. február 7-én hunyt el Budapesten. A Farkasréti temetőben tartott megemlékezés után szeretett szülőfalujában, Várongon helyezték örök nyugalomra, búcsúztató beszédét Andrásfalvy Bertalan tartotta. Hagyatéka a Néprajzi Múzeum Etnológiai Adattárába került, könyvgyűjteményét pedig családja az ELTE Néprajzi Intézet könyvtárának ajándékozta. Születése 75. évfordulóján, 1996. november 10-én emléktáblát avattak szülőházán. A márványtáblán a következő felirat olvasható: „E házban született Dr. Takács Lajos etnográfus, történész 1921–1985. Az egyszerű falusi emberek életének és munkájának megörökítője. Emlékét kegyelettel őrzi Várong község lakossága 1996” (Bodó 2017: 97.). Születésének századik évfordulóján, 2021. november 10-én, Várongon koszorúzással tisztelegnek emléke előtt. A rendezvényen a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Néprajztudományi Intézetét ny. tudományos főmunkatársunk, Tomisa Ilona képviseli.
Ament-Kovács Bence
BTK Néprajztudományi Intézet
Történeti Néprajzi Osztály
fiatal kutató
Források
BTK Néprajztudományi Intézet, Adattár
MTA NTI I. Takács Lajos személyzeti iratai (A BTK Néprajztudományi Intézetének működési iratai, rendezés alatt álló anyag)
Takács Lajos Törzslapja, 1973
Takács Lajos önéletrajza, 1975
Takács Lajos 1975 évi személyi minősítő lapja
Takács Lajos 1981 évi személyi adatlapja
Takács Lajos 1983 évi munkalapja
Kiadott források
Akadémiai Almanach 1983
1983 Akadémiai Almanach 1983. (Pótfüzet az 1980. évi Almanach első részéhez). Budapest, Magyar Tudományos Akadémia, Testületi Titkárság.
Az Eötvös Loránd Tudományegyetem értesítője, 1985–1986.
1985 Az Eötvös Loránd Tudományegyetem értesítője, 1985–1986. Szerk. Almási János. Budapest, Eötvös Loránd Tudományegyetem.
Irodalom
Bárth Dániel
2012 Történeti folklorisztika Magyarországon. Előzmények és távlatok. Etnoszkóp, 2, 1, 9–21.
2017a Education and research in the Department of Folklore, Eötvös Loránd University, Budapest. Folklore Fellows Network, 50, 21–23.
2017b Vidéktörténet 1. Életvilágok és társadalmi gyakorlatok a 18−20. században. MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Budapest, 2017, 396 p. Ethnographia, 128, 4, 788–793.
Benkő Loránd
1970 Névtudományunk helyzete és feladatai. In: Kázmér Miklós – Végh József (szerk.:) Névtudományi előadások, II. Névtudományi Konferencia. 7–16. Budapest, Akadémiai Kiadó.
Bodó Imre
2017 „A szülőföld szolgája”, dr. Takács Lajos néprajzkutató. Honismeret, XLV, 4, 96–98.
Égető Melinda – Tomisa Ilona
1991 A szerkesztők előszava. In: Takács Lajos: Tanulmányok a gabonatermesztés és az erdőgazdálkodás köréből a XVII–XIX. században. 5. Budapest, MTA Néprajzi Kutatóintézet. /Documentatio Ethnographica 15./ [s. a. r. és szerk.: Égető Melinda – Tomisa Ilona]
Filep Antal
1989 Takács Lajos Várong 1921. november 10. – Budapest 1985. február 7. Ethnographia, 100, 1–4, 471–475.
2007 Visszatekintés a Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutatócsoportja Indulására. In: Hoppál Mihály (szerk.): A Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutatóintézete (1967–2007). 129–152. Budapest, MTA Néprajzi Kutatóintézet.
Filep Antal – Égető Melinda (szerk.)
1989 Történeti-néprajzi források a XVIII–XIX. századbaól. Budapest, MTA Néprajzi Kutatócsoport. /Documentatio Ethnographica 13./
Fogarasi Klára
2000 Fényképgyűjtemény. In: Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei. 729–775. Budapest, Néprajzi Múzeum.
Fülemile Ágnes – Kiss Réka
2008 Elősző. In: Uők. (szerk.): Történeti forrás – Néprajzi olvasat. Gazdaság-, társadalom- és egyháztörténeti források néprajzi értelmezésének lehetőségei. 9–11. Budapest, MTA Néprajzi Kutatóintézete – L’Harmattan Kiadó. /Documentatio Ethnographica 23./
Gráfik Imre
2002 Takács Lajos. In: Bodó Sándor – Viga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok. 872. Budapest, Pulszky Társaság – Tarsoly Kiadó.
Hofer Tamás
1997 Előszó. In: Uő. – Fél Edit: Arányok és mértékek a paraszti gazdálkodásban. I–XXIII. Budapest, Balassi Kiadó.
Hofer Tamás (szerk.)
1984 Történeti Antropológia. Az 1983. április 18–19-én tartott tudományos ülésszak előadásai. Budapest, MTA Néprajzi Kutatócsoport. /Antropológia Írások 8–10./
Hoppál Mihály (szerk.)
2007 A Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutatóintézete. 1967–2007. Budapest, MTA Néprajzi Kutatóintézet.
Kocsis Gyula
1997 Filep Antal a település és építkezés kutatója. A történeti néprajz szemlélete és módszere, a budapesti történeti-néprajzi iskola. In: Vargyas Gábor (szerk.) Párbeszéd a hagyománnyal − A néprajzi kutatás múltja és jelene. 301–316. Budapest – Pécs, L’Harmattan – PTE Néprajz-Kulturális Antropológia Tanszék. /Studia Ethnologica Hungarica XIII./
Kósa László
1989 A Magyar Néprajzi Társaság története 1889–1989. Budapest, Magyar Néprajzi Társaság. /A Magyar Néprajzi Társaság Könyvtára 7./
2001 A magyar Néprajz Tudománytörténete. Budapest, Osiris.
2003 Történeti néprajz és társadalomtörténet. In: Sasfi Csaba (szerk.): A társadalomtörténet-írás helyzete hazánkban. Ipar és társadalom a 18–20. században. A Hajnal István Kör – Társadalomtörténeti Egyesület 10., jubileumi konferenciájának előadásai. 51–60. Salgótarján-Budapest, Hajnal István Kör – Nógrád Megyei Levéltár – Budapest Főváros Levéltára. /Rendi társadalom – polgári társadalom 10. – Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 41./
2007 Mindennapi élet a Néprajzi Kutatócsoportban (1967–1981). In: Hoppál Mihály (szerk.): A Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutatóintézete (1967–2007). 165–189. Budapest, MTA Néprajzi Kutatóintézet.
Mikos Éva
2008 A folklór, az írásbeliség és a tömegkultúra együttélése, s a folklorista lehetőségei a mai Gyimesben. In: Pócs Éva (szerk.): Vannak csodák, csak észre kell venni - Helyi vallás, néphit és vallásos folklór Gyimesben, 1. 255–278. Budapest – Pécs, L’Harmattan – PTE Néprajz-Kulturális Antropológia Tanszék. /Studia Ethnologica Hungarica VIII./
Nagy Janka Teodóra
2013 Határt csinálunk belőletek! − Takács Lajos tanulmányainak jogi néprajzi szemlélete. In: Kriston Vízi József (szerk.): Ember – természet – alkotás. Dél-dunántúli dolgozatok Szőke Sándor emlékére. 144–149. Dombóvár, Dombóvári Városszépítő és Városvédő Közhasznú Egyesület. /Helytörténeti sorozat 12./
Molnár Mária
2000 Kosárgyűjtemény. In: Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei. 317–324. Budapest, Néprajzi Múzeum.
Paládi-Kovács Attila
1990 Az MTA Néprajzi Kutatócsoport kutatási koncepciója 1986-ban. In: Uő.: Néprajzi kutatás Magyarországon az 1970-80-as években. Felmérések, vélemények, dokumentumok. 157–163. Budapest, MTA Néprajzi Kutatócsoport. /Documentatio Ethnographica 14./
1993 Bevezetés. In: Uő. (főszerk.), Szilágyi Miklós (szerk.): Népi Kultúra − Népi Társadalom. Az MTA Néprajzi Kutatóintézetének Évkönyve, 17. A népi kultúra Magyarországon a 18. században. 7–13. Budapest, Akadémiai Kiadó.
2011 A magyar etnográfia tudománytörténete. In: Uő. (főszerk.), Flórián Mária (szerk.): Magyar Néprajz, I. 1. Táj, nép, történelem. 39–125. Budapest, Akadémiai Kiadó.
Paládi-Kovács Attila (főszerk.)
1988–2011 Magyar Néprajz, I.1.–VIII. Budapest, Akadémiai Kiadó.
Paládi-Kovács Attila – Flórián Mária
2000 Néprajzi Kutatóintézet. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia. /A Magyar Tudományos Akadémia Kutatóintézetei/
Serfőzőné Gémes Magda
1989 Takács Lajos tudományos munkássága. Ethnographia, 100, 1–4, 476–485.
Szilágyi Miklós
2007 Történeti-etnográfiai kutatások. In: Hoppál Mihály (szerk.): A Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutatóintézete (1967–2007). 1–17. Budapest, MTA Néprajzi Kutatóintézet.
Szuhay Péter
2000 A Földművelés-gyűjtemény. In: Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei. 51–73. Budapest, Néprajzi Múzeum.
Takács Lajos
1958 Históriások, históriák. Budapest, Akadémiai Kiadó. /Magyar Néprajzi Társaság Könyvtára/
1964 Dohánytermesztés Magyarországon. Budapest, Akadémiai Kiadó.
1976 Egy irtásfalu földművelése. Budapest, Akadémiai Kiadó.
1978 A Kis-Balaton és környéke. Kaposvár, Kn. [Rippl-Rónai Múzeum]. /Somogyi Almanach 27–29./
1980 Irtásgazdálkodásunk emlékei, irtásföldek, irtásmódok. Budapest, Akadémiai Kiadó.
1984 Paraszti életpályák a XVIII. századi Dunántúlon; a falusi termelés XVIII. századi szerkezetváltásban. In: Hofer Tamás (szerk.) Történeti Antropológia. Az 1983. április 18–19-én tartott tudományos ülésszak előadásai. 307–312. Budapest, MTA Néprajzi Kutatócsoport. /Antropológia Írások 8–10./
1987 Határjelek, határjárás a feudális kor végén Magyarországon. Budapest, Akadémiai Kiadó.
1988 Paraszti históriaköltészet. In: Vargyas Lajos (főszerk.), Istvánovits Márton – Szemerkényi Ágnes (szerk.): Magyar Néprajz, V. Népköltészet. 188–199. Budapest, Akadémiai Kiadó.
1989 Paraszti szerződések egyes 18–19. századi dunántúli uradalmakból. In: Filep Antal – Égető Melinda (szerk.) Történeti-néprajzi források a XVIII–XIX. századból. 229–262. Budapest, MTA Néprajzi Kutatócsoport. /Documentatio Ethnographica 13./ [s. a. r.: Tomisa Ilona]
1991 Tanulmányok a gabonatermesztés és az erdőgazdálkodás köréből a XVII–XIX. században. Budapest, MTA Néprajzi Kutatóintézet. /Documentatio Ethnographica 15./ [s. a. r. és szerk.: Égető Melinda – Tomisa Ilona]
Tálasi István
1955 Az anyagi kultúra vizsgálatának tíz éve (1945–1955). Ethnographia, LXVI, 1, 5–56.
Tátrai Zsuzsanna
2011 Magyar folklorisztika a 20. század 2. felében (1949–1990). In: Paládi-Kovács Attila (főszerk.), Flórián Mária (szerk.): Magyar Néprajz, I. 1. Táj, nép történelem. 381–397. Budapest, Akadémiai Kiadó.
Vargyas Lajos
1958 Takács Lajos: Históriások, históriák. A Magyar Néprajzi Társaság Könyvtára. Akadémiai Kiadó. Budapest, 1958. 127 l. Ethnographia, LXIX, 4, 642–643.
1961 Miért és hogyan történeti tudomány a néprajz? Néprajzi Értesítő, XLIII, 5–20.
