Kovács Ágnes (1919–1990) a magyar népmesekutatás megkerülhetetlen alakja. Folklorisztikai munkásságának fókuszában a népmese, többek között annak tipológiája, a mesék stiláris-szerkezeti jellegzetességeinek problémái, a mesei előadásmód és a mese társadalmi beágyazottsága álltak. A gyermekfolklór iránti érdeklődés is végigkísérte pályáját: találósokat, mondókákat, gyermekjátékokat gyűjtött, illetve ezek gyűjtésére buzdított. Kovács Ágnesnek az NTI Adattárban őrzött hagyatékának rendezése 2023-ban fejeződik be. Ez alkalomból Svégel Fanni mutatja be szakmai életútját – a hagyaték tükrében.

A kutatónő 1919. október 31-én született Kolozsvárott. Erdélyi értelmiségi családi háttere meghatározta későbbi pályafutását. Édesapja Szentimrei (született Kovács) Jenő, erdélyi magyar író, drámaíró, kritikus, édesanyja Ferenczy Zsizsi (Erzsébet) énekművész, operaénekes. Testvére, Szentimrei Judit szintén néprajzkutató volt, emellett képzett iparművészként nem csupán tanulmányozta a szőtteseket, de maga is készített ilyeneket. Kovács Ágnes férje Lengyel Dénes irodalomtörténész volt, aki népszerű történeti mondafeldolgozások összeállítójaként vált ismertté a szélesebb olvasóközönség számára, emellett a nyolc kötetes akadémiai kézikönyvben (Magyar Néprajz – Népköltészet) ő foglalta össze a történeti mondák sajátosságait.  

Kovács Ágnes 1938-ban érettségizett a kolozsvári Református Leány-főgimnáziumban, majd beiratkozott a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemre, ahol néprajz, magyar irodalom és magyar nyelvészet szakokon szerzett diplomát.  Kalotaszegi mesegyűjtését az 1940-es évek elején tanára, Ortutay Gyula biztatására kezdte meg. A munka eredményeképpen az Új Magyar Népköltési Gyűjtemény V–VI. köteteként jelent meg Kovács Ágnes szerkesztésében a Kalotaszegi népmesék. 1943-tól a Teleki Pál Intézet (illetve a jogutód szervezetek) gyakornoka, majd tudományos munkatársa volt. Első publikációja A sárpilisi „nagyleány” a Tanulmányok egy Sárközi falu társadalmáról (1942) című kötetben jelent meg, amely az 1940 nyarán megszervezett női falukutató tábor eredményeit közölte. 

 Kovács Ágnes sárpilisi gyűjtőfüzete 1940-ből. MTA NTI VII. 8. Kovács Ágnes személyi hagyatéka

A népmesekutatás meghatározta tudományos pályáját: A kalotaszegi Ketesd mesekincse című bölcsészdoktori disszertációjával 1944-ben szerzett oklevelet. 1949-től a Néprajzi Múzeum Ethnológiai Adattárában dolgozott, ahol megkezdődtek egy átfogó magyar népmesekatalógus összeállításának munkálatai. A Magyar Népmesekatalógus létrehozásának terve (amelynek általános iratanyaga a Különgyűjtemények között található az MTA NTI Adattárában) egész pályáját meghatározta. A 19. századi mesegyűjtemények feltárása, kutatása, publikálása mellett összeállította A magyar állatmesék típusmutatóját (1958) és A rátótiádák típusmutatóját (1966). Főszerkesztőként koordinálta a nemzetközi viszonylatban is kiemelkedő részletességű és terjedelmű, tízkötetes Magyar Népmesekatalógus évtizedeken át tartó munkálatait. A magyar állatmesék katalógusa (AaTh 1-299) [MNK 1.], A magyar hazugságmesék katalógusa (AaTh 1875-1999) [MNK 8.] és A magyar formulamesék katalógusa (AaTh 2000-2399) [MNK 9.] köteteket Kovács Ágnes és Benedek Katalin szerkesztette. Kovács Ágnes 1967-től már a Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutató Csoportjának kutatója volt, ahol 1979-es nyugdíjazásáig a Folklór Osztály tudományos munkatársaként dolgozott. Gyűjtői és rendszerezői tevékenysége mellett szerkesztői munkássága is jelentős: az Új Magyar Népköltési Gyűjtemény, a Népek meséi és a Mesék, mondák, történetek sorozat kiadványait szerkesztette 1978 és 1990 között. A kandidátusi fokozatot posztumusz ítélték meg neki 1990-ben A magyar népmesék műfaji tagolódása című munkáért és teljes életműve elismeréseként. 

Kovács Ágnes, Dégh Linda és Dömötör Tekla úton az első nemzetközi mesekutató kongresszusra (Kiel, 1959). MTA NTI VII. 8. Kovács Ágnes személyi hagyatéka

Kovács Ágnes kutatásai során leginkább a népmese, annak tipológiája és a mesemondás performatív gesztusai iránt érdeklődött, de kiemelten foglalkozott a gyermekkor néprajzával is. Kiterjedt gyűjtési tevékenységet folytatott az 1940-es évektől a Baranyába települt moldvai csángók között (Egyházaskozár), a kalotaszegi Ketesden, illetve Nógrádsipeken, Tyukodon, Kéken, Rozsályon és Gyulafirátóton. Gyűjtői és szerkesztői tevékenysége mellett nagy hangsúlyt fektetett a tudomány- és népmesenépszerűsítésre is. Oszlopos tagja volt az önkéntes gyűjtőhálózat pályázati zsűrijének, és a Magyar Rádió mesemondó pályázatának koordinációjában és szakmai felügyeletében is részt vállalt. Számos népmesei tárgyú rádió- és tévéműsor, antológia és hanglemez elkészítése fűződik a nevéhez. 1989-benMagyar Néprajzi Társaság alapításának centenáriumi Ortutay Gyula-emlékéremmel tüntették ki.

A Bölcsészettudományi Kutatóközpont Néprajztudományi Intézetének Adattárában őrzött hagyatéka körülbelül 5,5 iratfolyóméter terjedelmű. Az első egységet a személyes dokumentumok alkotják, munkaügyi iratai az Intézet működési iratanyagában találhatók.  A második, – terjedelmét tekintve legnagyobb – egység a levelezés (4074 tétel), amelyben szakmai, családi és baráti levélváltások egyaránt megtalálhatók. Magyar vonatkozásban figyelemre méltó az Andrásfalvy Bertalannal (tyukodi mesegyűjtés), Béres Andrással (magyarországi románok és a szatmári népmesék), Bosnyák Sándorral (nógrádsipeki és baranyai mesék), Erdész Sándorral (Jóni Anna, Ámi Lajos és Ruszkovics István meséi), Faragó Józseffel (romániai mesekutatás), Hocopán Sándorral (magyarországi román folklór), Penavin Olgával (jugoszláviai magyar mesék) váltott levelek. Emellett Kovács Ágnes levelezett Dégh Lindával, Karig Sárával, Kiss Gabriellával és Ortutay Gyulával is. Kálmány Lajos és Berze Nagy János hagyatéka ügyében is többekkel kapcsolatban állt. Figyelemre méltó családi levelezése is, mivel húgával, Szentimrei Judittal váltott levelei egyszerre bensőséges, testvéri, de szakmai tartalmú levelek is. Férjével, Lengyel Dénessel váltott leveleik pedig betekintést engednek egy értelmiségi házaspár mindennapjaiba. Családi levelei tehát jelentős forrásértékkel bírnak, egyfelől életének mélyebb megismerése, másfelől a szakmatörténet szempontjából. 

 Kovács Ágnes (bal szélen) egy finnországi tanulmányi úton, 1961-ben. Mellette (b2) Aime Luht a Finn Irodalmi Társaság Folklór Archívumának munkatársa. MTA NTI VII. 8. Kovács Ágnes személyi hagyatéka 

Kovács Ágnes ezen felül néhány adatközlőjével, valamint óvodapedagógusokkal is levélkapcsolatban állt. Kiterjedt levelezést folytatott külföldi kollégáival, főként konferenciautak és nemzetközi szakmai szervezeti (ISFNR, SIEF, Folklore Fellows) ügyek révén. Ezen felül jelentős a Népmesekatalógushoz kapcsolódó, magyar és külföldi szakemberekkel folytatott levelezése, illetve egyes mesekötetek, kiadványok kapcsán váltott levelei is. Levelezőtársai között volt többek között Lauri Honko, az ISFNR elnöke, az FFC szerkesztője, Mihai Pop, a bukaresti Folklór Intézet igazgatója vagy Kurt Ranke német etnológus.

Kovács Ágnes szakmai munkásságának dokumentumai több önálló egységre oszthatók, amelyek egy-egy kutatói vállalkozás köré szerveződnek. Gyűjtései archiválása során megtartottuk az eredeti, a felvételek időbeli sorrendjét követő rendszert. Mesegyűjtései főként Nógrádsipek, Ketesd, Kék, Rozsály és Tyukod településekhez kötődnek, illetve a gyulafirátóti falucsúfoló gyűjtése is kiemelkedő. Egy-egy mesemondó repertoárja is önálló egységként szerepel a gyűjteményben, így például Purdi Mihály vagy Büszke Kocsis Miklós meséi felvételének gépirata, amely nagyrészt máig publikálatlan. A varsányi mesemondó Berki János meséinek gépirata, illetve az azt közreadó Ciganisztikai tanulmányok 3. kötetének kézirata is megtalálható az archívumban.  

Berki János varsányi cigány mesemondó mesélés közben. MTA NTI VII. 8. Kovács Ágnes személyi hagyatéka

A gyermekfolklór tárgykörébe sorolható mondókagyűjteményt a Magyar Rádió pályázatának anyaga alkotja. A Magyar Néprajzi Lexikon Kovács Ágnes készítette szócikkeinek anyaga is külön egységet képez. Gyűjtései mellett publikálatlan tanulmányai, konferencia-anyagai (amelyben más kutatók előadásainak vázlata, teljes programok, meghívók is szerepelnek) szintén jelentős tudományos értékkel bírnak. Az önkéntes gyűjtői pályázatok zsűrizéséhez kapcsolódó anyagai, valamint lektori jelentések és szakmai bírálatok Kovács Ágnes tudományos szemléletmódjába adnak betekintést. Kiadás céljából gyűjtötte Kálmány Lajos bizonyos iratait. Ezen felül vegyes feljegyzések, másoktól származó dedikált különnyomatok képezik a gyűjtemény részét. Kovács Ágnes hagyatékához 62 db fotó is tartozik, amelyeken kollégái és adatközlői is szerepelnek. 

 Kovács Ágnes jegyzetfüzete. MTA NTI VII. 8. Kovács Ágnes személyi hagyatéka

Az NTI Adattárában található hagyatékon kívül Kovács Ágneshez köthető iratanyagok találhatók még korábbi munkahelyén, a Néprajzi Múzeum Etnológiai Archívumában.

Kovács Ágnes teljes hagyatéka 2023 novemberétől válik kutathatóvá, darabszintű jegyzéke pedig elérhetővé a Néprajztudományi Intézet honlapján. Jelenleg a több mint négyezer darabos levelezése kutatható, jegyzéke ide kattintva érhető el.                                                                                                                                                                                                         

Felhasznált irodalom:

Balassa Iván: Kovács Ágnes sírjánál. Néprajzi Hírek, 1990/3–4. 104–106.

Benedek Katalin: Kilencvenöt éve születetett Kovács Ágnes. In: Kovács Ágnes: Népmese és közművelődés. Kolozsvár–Sztána, Művelődés Egyesület – Szentimrei Alapítvány, 2014. (Sztánai Füzetek 16.) 7–14.

Dömötör Tekla: Kovács Ágnes köszöntése. Ethnographia. 1979. 568–573.

Kovács Ágnes: Tanulmányok a mesemondásról. Szerk. és a bevezető tanulmányt írta Benedek Katalin – Raffai Judit. Kovács Ágnes műveinek bibliográfiáját készítette Lengyel Judit. Budapest, Hagyományok Háza, 2019.

Kozák Péter: Kovács Ágnes. In: Nők a magyar tudományban. Szerk. Balogh Margit – Palasik Mária. Budapest, Napvilág Kiadó, 2010. 386–387.

Kríza Ildikó: In memoriam Kovács Ágnes. Néprajzi Hírek.1990/3–4. 106–108.

Lengyel Judit: Kovács Ágnes népmesekutató élete és munkássága. Kolozsvár, 2019.

Raffai Judit: A népmesekutató Kovács Ágnes szerkesztői tevékenysége. In: A népköltészet terített asztalánál – Tanulmánygyűjtemény. Szerk. Benedek Katalin. Budapest, MTA Néprajzi Kutatóintézet, 2011. 166–175.

Tátrai Zsuzsanna: Gyermekjáték kutatás Kovács Ágnes munkásságában. In: A népköltészet terített asztalánál – Tanulmánygyűjtemény. Szerk. Benedek Katalin. Budapest, MTA Néprajzi Kutatóintézet, 2011. 156–165.

Voigt Vilmos: Kovács, Ágnes. In: Enzyklopädie des Märchens (Band 8.) Hrsg. Rudolf Wilhelm Brednich. Berlin – New York, de Gruyter, 1996. 314–318. 

                                                                                                                                                                Svégel Fanni